Sziasztok, hát még ma meglettem a kövivel.. nagyobb fordulat jött, és rövidke rész lett, de nemsokára hozom a folytatást. Jó olvasást! xx
Nem tudom...
Fogalmam sem volt mennyi az idő, de odakinn sötét volt. Fejem rettenetesen fájt és nagyon kimerültnek éreztem magam. Mikor felültem, Harry terült el mellettem.. és beugrottak az este történtek..
Hogy táncoltunk, hogy versenyeztünk.. aztán hazajött velem, beszélgettünk... - és amitől leginkább féltem - hogy megcsókoltam.
Nem mintha nem akartam volna - de nem is akartam.
- Istenem... - sóhajtottam fel.
Fogalmam sincs mit érzek.. leginkább szégyent. Hogy egy ilyen könnyű vérű cafkának tűnök, akit egy kis itallal már fel is lehet kapni.. hogy akarva-akaratlanul meggondolatlan dolgokat követek el..
Össze voltam zavarva. Nem tudtam mit tegyek..
Tegyek úgy, mintha mi sem történt volna?
Vagy inkább menjek bele a dologba?
De mi van, ha ő is csak az ital miatt tette?
Szeretem őt egyáltalán?
Rengeteg kérdés kavargott fejemben...
Leültem egy fotelba Harryvel szemben és őt néztem.. most mit kéne tennem? Mi lenne a helyes? Sosem voltam még ilyen helyzetben - de még csak hasonlóban sem -, így fogalmam sincs..
Könnyeim akaratlanul is kicsordultak, egyre csak folytak és az Istenért sem akartak megállni.. Egyre csak folytak végig arcomon, és - hogy őszinte legyek - nem tudtam miért.. fogalmam sem volt miért sírok, de jól esett. A tegnap esti gondolataim jártak a fejemben
' ..A pillangók keringőt jártak gyomromban.. '
' ..Csak a pillanatnak éltem.. '
' ..örökké ezt akartam érezni.. 'Valahogy mintha most nem ezeket érezném.. vagy fogalmam sincs. Én már nem lepődök meg magamon, mindig, minden ilyen zavaros nálam..
Fogalmam sem volt mit érzek - a szívem egyik fele végtelenül szeretne Harryvel lenni, de a másik ellenzi..
Kezdett kényelmetlenné válni a feszes, flitteres ruhám, így felálltam és megpróbáltam keresni valami kényelmesebbet.. már majdnem ott tartottam, hogy akkor majd melltartóban és bugyiban fogok aludni, magamra terítve egy takarót, mikor Harry lépkedett felém, álmos tekintettel.
Kicsit kellemetlennek tartottam a helyzetet - én totálisan összezavarodtam, ő pedig tuti tudja mit akar és a szerint is fog viselkedni.. de nem így lett..
Kissé zavartan rám tekintett, és - az álmosságtól még - mély, dörmögő hangon megszólalt.
- Mit keresel? - dörzsölte szemeit.
- Öm, csak kicsit kényelmetlen volt már ez a ruha - mutattam végig magamon - és gondoltam hátha van itt egy férfi póló elhajítva.. - mosolyogtam rá. Fő, a természetesség, ügyebár... na ez az, ami nem fog menni.
- Ugyan, gyere, adok neked. - viszonozta mosolyomat.
Elindultunk fel a lépcsőn, majd be a szobájába. Egy 'hipsta please' feliratú pólót nyomott a kezembe, én pedig a fürdőbe bezárkózva, magamra húztam azt. Szerencsémre combközépig ért, így épp nem volt belátás a hátsó felemre. Mikor kiléptem a szobához tartozó fürdőből, Harry az ágyon ült és nézett maga elé. Bármennyire is akartam kerülni vele a kontaktust, rossz volt nézni ahogy csak mered előre.
- Valami baj van? - tettem kezem hátára és leültem mellé az ágyra.
- Nem, dehogy.. csak fáradt vagyok.. - mondta. Nem nagyon hittem neki, de gondoltam ha akar róla beszélni, majd elmondja.. ha pedig nem, akkor nem is zargatom.
- Hát jó.. - megsimogattam hátát és lementem a földszintre. A konyhába érve végignéztem a szekrényeket és az egyikben meg is találtam, amit kerestem.. fejfájás csillapító. Bevettem egy szemet, ráhúztam egy pohár vizet és leültem a kanapéra.
A tv-t bekapcsolva, valami krimi ment. Szeretem a krimiket, izgalmasnak tartom őket és én is töröm rajtuk egy kicsit az agyam.
Már teljesen elmerültem a film történetében, mikor valaki zörgött a konyhában. Hátrapillantva Zaynt láttam meg.
- Hát te mit nézel? - jött oda, kezében chipssel.
- Krimi.. ti is itt aludtatok?
- Aha.. - és elkezdett enni.
Leült mellém és együtt néztük a filmet.
- Uram, egy titkos információ jutott az FBI-hoz, miszerint önnek köze van a bostoni sorozatgyilkossághoz. Igaz ez? Most még feladhatja magát és kevesebb büntetéssel megúszná..
- Nincs rá szükségem, ugyanis semmi közöm hozzá.. nem tudom ki keveri itt a szart, de én egy árva lelket nem bántottam. Lehet hogy veszélyes a kinézetem, de soha nem tudnék ártani senkinek sem.. - mondta egy gengszter férfi, azt hiszem a neve, Rob.. de nem is fontos.
- Amikor hazajöttünk, ölelkezve aludtatok Harryvel... mi történt itt? - kérdezte hatalmas mosollyal.
- Azt a vigyort most letörölheted a képedről, ugyanis semmi.. - próbáltam lezárni a témát.
- Aha, tudod kinek adod ezt be, kisanyám! - kezdett el csikizni. Köztudottan, marhára csikis vagyok... ha valaki elkezdi, helyben ássátok a sírom, mert másodperceken belül meghalok..
- Neee, Zayn!! Hagyd abbaaaaa, neee nenenenene! - próbáltam leállítani, végül az vetett véget támadásának, hogy hatalmasat tanyáltam a földön..
- Jesszus, Sel, minden rendben? Beütötted valamid? - segített vissza az ülőgarnitúrára.
- Igen.. minden rendben.. - néztem rá gúnyosan, mire elnevette magát. Mikor fejemhez nyúltam, erős fájdalom nyilallt bele - Aú..... na jó.. talán még sincs minden rendben.. - haraptam bele alsó ajkamba.
- Várj, hozok jeget! - pattant fel és kimasírozott a konyhába, de a következő pillanatban már a fejemnek szorította a fagyasztott.... zöldbabot(?)
- Más nem volt? Utálom a zöldbabot, felfordul tőle a gyomrom.. - hisztiztem. Nem épp egy 17 éveshez méltó, de ez van, így kell szeretni.
- Nem beszél, szorít! - intett le.
- Hát itt meg mi történt? - csoszogott közénk Hazza. - Selly, jól vagy? - rohant oda, mikor meglátta, hogy mindketten a fejemet fogjuk.
- Persze, csak leestem a kanapéról és bevertem a fejem.. de semmi komoly. - legyintettem.
- Biztos? - válaszképpen bólintottam egyet - Akkor jó.. - küldött felém egy megértő mosolyt.
Még mindig éreztem köztünk a feszültséget az este után, de továbbra is kavarogtak bennem a dolgok.. nem tudtam mit tegyek. És az a legszebb, hogy még csak egy épkézláb barátnőm sincs, akivel megoszthatnám.. Ellel, vagy Dannel talán megbeszélhetném.... áh, nem tudom...!
Szeretem-e őt? Mit kéne most tennem?
Ismét Harryn jártak gondolataim és az esti csókunkon.. hogy miért akadtam fel a dolgon, vagy hogy épp miért sokkolt le, hogy miért történt az egész..
- Talán csak túl hirtelen jött.. - mondtam magamban. - Igen, minden bizonnyal...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése