18. fejezet

Hát, kész lett a következő és bocsi a késésért, nem volt sok kedvem - sem ihletem - írni.
A két ünnep között szerintem még jelentkezni fogok, időtől függ:/ A rész remélem tetszeni fog, jó olvasást! xx
ui.: elnézést ha vannak benne hibák, késő este írtam meg:/ :D

I'm so glad that I met you

~ Selena szemszöge ~

Barna haja volt, gyönyörű zöld szemekkel, egyszerű fekete nadrágban és egy sötétkék felsőben. Értetlenül nézett rám, arca ijedtséged sugárzott. Nem értettem miért.. mi történt vele?

- Valami baj van? - mondtam halkan.

- Nem, nem semmi gond... - dadogott - Most inkább hagylak pihenni. - mondta rezzenéstelen arccal, majd kisétált a szobából. Nem értettem az egészet. Valami rosszat mondtam? Egyáltalán kicsoda ő?

~ Harry szemszöge ~

Még mindig elképedve csoszogtam a folyosón, majd bekopogtam abba az irodába, ahol nemrég voltam az orvosnál. Miután meghallottam hogy 'jöhet' benyitottam és leültem az asztala előtt levő székre.

- Minden rendben? Kicsit el van sápadva uram.. - mondta, majd gyanakvóan méregetni kezdett.

- Azt mondta rendbe jön.. maga azt mondta, hogy jó lesz az állapota... az előbb voltam nála. És én nem így fogalmaznék a dologról... - mondtam összeszűkült szemekkel. Ismét a sírás kerülgetett, de nem hagytam magam.

- Akkor menjünk be és nézzük meg. - állt fel és karját felém nyújtotta.

- Inkább menjen most be maga és vizsgálja meg.. a szobámban leszek... - mondtam lefagyva és a szobám felé vettem az irányt.

Ahogy beléptem, Zayn kérdő tekintetével találtam szemben magam. 

- Harry minden oké? Elég ramatyul festesz. - mondta kissé ijedten.

- Selly... Selly nem tudja ki vagyok. Felébredt és megkérdezte hol van. Azt akartam neki mondani, hogy mennyire hiányzott és hogy sajnálom az egészet... de azt sem tudja ki vagyok. Mi történik itt, Zayn? Ügye ez csak egy rémálom, nem pedig a valóság? - ültem le ágyamra és arcomat kezembe temettem. Nagyot sóhajtottam, majd figyelmem ismét barátomnak szenteltem.

- Sel.. elvesztette az emlékezetét? - mondta ő is lesápadt arccal.
- Nem tudom.... de nagyon úgy tűnik. - mondtam, majd a kis fürdő helyiségbe lépkedtem. Nekitámasztottam magam a kézmosó kagylónak és farkasszemet néztem tükörképemmel. Nagyokat fújtattam, majd hideg vízzel megdörzsöltem arcomat. 
Nem tudtam mi történik velem.. olyan hirtelen történt az egész, felfogni sem tudtam.. Minden gondolatomnak Sel volt a főszereplője, de túl gyorsan vetítették le a filmet és még csak időm sem volt hogy átgondoljam a történteket.
Nem akartam az egészet... reméltem hogy csak kaptam valami gyógyszert amitől furcsa dolgokat álmodok, de sajnos nem így volt.. ez tényleg a valóság. A kemény és rideg valóság. 
Hátradőltem ágyamon, a szobát kettőnk sóhajtozásának hangja töltötte be. Én a plafont fürkésztem szemeimmel, Zayn pedig arcát kezébe temetve meredt a padlót borító csempére.
Hirtelen halk kopogásra lettünk figyelmesek, mire mindketten odakaptuk fejünket.
- Jónapot, tehát bementem a kisasszonyhoz és megnéztem hogyan is van.. - mondta az orvos, majd egy sóhajtás után leült egy székre és az ágyam mellé húzódott - Valóban furcsa állapotba került, nem igazán találkoztam még ilyennel.. mármint volt már hogy elvesztették az emlékezetük a betegek, de túladagolás miatt azt hiszem ő az első eset.
- És most mi lesz vele? Rendbe fog jönni, vagy végleg törlődött, minden? - mondta Zayn világfájdalmas tekintettel.
- Nos ezzel kapcsolatban van egy rossz és egy jó hírem.. a jó, hogy az új iskola ideje előtt lévő dolgokra nagyjából emlékszik, a rossz pedig, hogy azt nem tudjuk, vissza fog-e térni neki az azt követő időszak. Meg tudják nekem mondani, nagyjából mennyi idő volt ez?
- Azt hiszem.. négy hónap.. talán öt. - mondtam zavartan. Azt sem tudtam ki vagyok, nemhogy azt, hogy mi volt majdnem fél évvel ezelőtt..
- Értem. Az nem túl sok idő, remélem semmi nagyon fontos dolog nem történt ez alatt.
- Ebből három hónapot nem velünk töltött, szóval fogalmam sincs.. - szólalt meg Zayn.
- Rendben. - bólintott - Ha bármi kérdésük van, vagy szükségük lenne valamire, tudják hol találnak. - mondta, majd kiment az ajtón.
- Ez most komoly...? - pillantott fel rám barátom.
- Nem tudom mi történik itt.. és legfőképp azt nem, hogy miért. Mit tettem amiért így büntetnek? Zayn én ezt már nem bírom.. nem tudom tovább elviselni nélküle.. - megfogtam a párnám és nekivágtam a falnak. Hatalmas erő feszengett bennem, ami kitörni vágyott.. de nem szabadott. Vissza huppantam az ágyamba és szorosan betakaróztam. Nem tudtam mit is tehetnék magammal. De legfőképp Sellyvel. Muszáj helyre hoznom. Muszáj tennem valamit. Én vagyok az oka, nekem kell segítenem rajta.. csak tudnám hogy....?
Valaki berontott a szobába és azzal a lendülettel szép nagyot tanyált a padlón.
- Ann? - állt fel Zayn és udvariasan felsegítette. Rögtön kipattantam ágyamból és segítettem összeszedni a szanaszét heverő holmijait. 
- Abból a kajából már nem kap Sel.. - húzódott félre szája. - És, tudtok már valamit róla? Egyáltalán melyik teremben van?
- Igen, tudunk. Légyszíves ülj le.. - mondtam, majd egy széket toltam oda neki.
- Jesszusom, ilyen nagy a gond? - nevetett fel halkan, de látszott rajta hogy megijedt.
- Hát.. - néztünk össze Zaynnel - ..fogjuk rá.
Elmeséltük neki is az egész sztorit, hogy jártam az orvosnál, elmondtam neki azt, amikor felébredt, majd azt, amikor megtudtuk mi is van vele valójában. Mondanom sem kell, nagyon rosszul érte szegény lányt. Percekig csak maga elé meredt, néha próbált kinyögni egy-két szót - sikertelenül. Egyszer csak felállt és kisétált. 
- Bemegyek hozzá. - szólt vissza a ajtóból. Mi csak bólintottunk és már ment is.
Próbáltunk valamit kezdeni magunkkal, de nem igazán tudtunk.. percekig csak ültünk és taglaltuk, hogy mi is történhet ezek után. 
Egy idő után meguntuk és kimentünk sétálni.

~ Ann szemszöge ~

Lassan sétáltam a Harryék által megadott szoba felé, még mindig nem akartam elhinni az egészet.. nem tudtam mit tehetnék, hisz fogalma sincs, rólam sem. Kezem a kilincsre csúszott és lassan benyitottam a szobába. Ott ült az ágy szélén és az ablakon kifelé meredt.
- Szia Sel.. - nyögtem ki. 
- Szia..
- Ann - mosolyogtam rá.
- Ann.. - ismételte meg - Bocsáss meg, nem tudom hogy ki vagy. Az orvos mondta hogy elvesztettem az emlékezetem... 
- Igen. Anneliese Peterson vagyok, a legjobb barátnőd. Az iskolában ismerkedtünk meg. - mondtam, majd odanyújtottam a kezem, ő pedig készségesen megrázta.
- Hívhatlak Ann-nek?
- Persze. Mindenki így hív - nevettem fel halkan.
- És elmeséled nekem, mi történt a kimaradt idő alatt? - mondta, majd odébbhúzódott az ágyon, ezzel helyet adva nekem. Leültem mellé és részletesen elmeséltem neki. A srácokat, a sulit, a bulikat és az utolsó, rosszul elsült szórakozásunkat. Zavartan hallgatta végig, néha rákérdezett dolgokra, de mindent figyelemmel követett.
- És anyáék tudnak arról, hogy most itt vagyok? - nyögte ki rövid hallgatás után.
- Még nem.. nem akartam elmondani, ezt rád akartam bízni. Nem tudom mekkora gond lenne belőle, úgyhogy inkább nem szólaltam meg. Most úgy tudják nálunk alszol.
- Értem.. nem tudom mit mondanának.... lehet jobb lenne nem elmondani nekik. Ha megtudják hogy megint drogoztam, annak lehet nem lenne jó vége.. - mondta lehajtott fejjel - És mikor engednek ki?
- Ha minden rendben megy, két nap múlva elmehetsz, de vissza kell majd jönni vizsgálatokra.
- Király. És Ann.. Kérhetek egy szívességet? - mondta, mire bólintottam egyet - Lehetek nálad, amíg nagyjából normálissá válok? - mosolyodott el.
- Persze Sel. Bármikor jöhetsz hozzám, ez nem kérdés. - viszonoztam mosolyát, majd szorosan magamhoz öleltem. Tudom hogy ő nem egy olyan ölelkezős-fajta, de most ő is erősen magához húzott. Éreztem hogy szívből jön és hiányzott már neki egy kis szeretet. Ha meg is próbálta titkolni előlem, tudom hogy boldogtalan volt. Nem árulta el, de Mike felkeresett engem. Elmondta, hogy beszélt Sellel a buli közben telefonon, és Sel teljesen ki volt akadva. Kiabált vele - ami nagyon nem vall rá - és teljesen kiosztotta. Mike megcsalta és mindezt Sel szeme láttára. Hallottam a hangján hogy nem nagyon bánja a szakítást, habár megpróbálta beadni nekem hogy Sel mindennél fontosabb neki és mindenképp akar vele beszélni a dologról. Szándékosan nem említettem meg Selnek Mikeot, nem akarom most felzaklatni, mert megint hülyeséget csinál, ezért nem mondtam el neki hol találja meg barátnőmet. Még nincs itt az ideje hogy megtudja. Majd szépen, lassan kell neki 'beadagolni'.
Elengedtem barátnőm, aki már levegőért könyörgött, majd ott hagytam egy kicsit. Felmértem hogy nem éhes-e és miután egyértelmű választ - nem - kaptam, elindultam a büfé felé, mivel én farkas éhes voltam és ami kaját hoztam kettőnknek, azt sikeresen a padlóra terítettem Harryéknél. 

~ Zayn szemszöge ~

Harryvel az oldalamon, beléptünk a Starbucksba. Mint mindig, most is rengetegen voltak. Kértem két jegeskávét és mellé egy csokis sütit, valamint egy hatalmas forró csokit, elvitelre. Leültünk egy szabad sarokba és elfogyasztottuk a jegeskávénkat.
- Harry.. ne rágódj a történteken, minden rendbe fog jönni. Örüljünk, hogy csak ennyi baj történt vele.
- Tudom Zayn, de akkor is, e fölött nem lehet csak úgy elsiklani. Nincs pofám a szemébe nézni ezek után.. pedig úgy be szeretnék hozzá menni.. de nem merek.
- Semmitől sem kell félned. Egyrészt mert nem emlékszik semmire, másrészt mert te rendbe szeretnél hozni mindent és ha ezt tudtára adod, biztos máshogy fog hozzáállni a dolgokhoz. Csak próbáld meg.. 
- Rendben, majd meglátom.. - mondta, majd felálltunk, felkaptam a sütit és a forrócsokit és már mentünk is. Útközben még beugrottunk egy Nando's-ba kajáért és azzal együtt indultunk vissza a kórházba. 
Leraktuk a holmikat Harry kórtermébe és átmentünk Selhez.
- Nem jössz? - néztem vissza az ajtóból, megtorpant göndör barátomra.
- Nem.. menj csak, én még összeszedem magam.
- Rendben.. De Harry - fogtam meg vállát - tényleg próbáld meg.
- Oké.. - mondta lehajtott fejjel, becsuktam az ajtót és a két lányhoz indultam. Letettem a sütit és a forró csokit az éjjeliszekrényére és odaültem eléjük egy székre.
- Köszönöm. - mosolygott rám gyönyörű arcával - Sel vagyok.. és te? - nyújtotta kezét.
- Zayn Malik. - ráztam meg kezét. Nem akartam szomorúnak tűnni a történtek miatt, hisz én sem szívesen látnék szomorú embereket magam körül.
- És mi barátok vagyunk? - mondta zavartan.
- Igen.. te vagy a legjobb barátnőm. - vigyorogtam.
- Akkor biztosan nekem is te vagy a legjobb barátom. - viszonozta mosolyom.
- Hééé és velem mi lesz? - biggyesztette le száját Ann.
- Te a legjobb barátNőm - nyomta meg a 'nő' szót - vagy. Kis butus. - nevetett, majd összeborzolta Ann vöröses haját.
- Örülök hogy ilyen jó kedved lett. - mondtam - Remélem azért ezek után is legjobb barátok maradunk.
- Miért ne? - nevetett fel, majd odalépett elém és szorosan megölelt. Ilyet nem nagyon szokott, úgyhogy eléggé meglepődtem, de jól esett és természetesen visszaöleltem. - Örülök hogy találkoztam veletek! - nézett mosolyogva ránk, mikor elengedett. Ekkor eszembe jutott Harry. Kinn áll és alig várja, hogy vele lehessen.. de tart a dologtól. Igazából nem Sel reakciójától tart, csak attól, hogy megint elutasítja. Hogy összetörik a szíve és hiába volt határtalan a szerelme eddig, mert nem oszthatja meg... Vele.

Mindenkinek nagyon boldog karácsonyt kívánok! Váljon valóra minden álmotok, és töltsétek kellemesen az ünnepet! puszi, Dorci:) xx

17. fejezet

Na sziasztok, hát itt lenne a következő rész. Még mindig nagyon fel vagyok dobódva a díjamtól. Már nagyon rég szerettem volna egyet! A rész remélem tetszeni fog, és jó olvasást! xx

Miattam.

Fáradtan nyitottam ki szemeim, az ablakon átszűrődő napfény egyből belevilágított, ami nem éppen volt kellemes. Felültem ágyamon és rögtön ledöbbentem, mikor észrevettem, egy kórteremben fekszem. Hogy kerültem én ide? Miért fekszem egy kórházi ágyon?

A tegnapból - az után, hogy behoztuk Sel-t -, semmire nem emlékszem. Kezeim rögtön nadrágzsebemhez nyúltak, de nem volt rajtam nadrág. Egy kórházi köpenyben voltam és nem tudtam merre vannak a holmijaim. Megkönnyebbülve sóhajtottam fel, mikor megpillantottam telefonom a mellettem lévő éjjeliszekrényen. Rögtön kezembe vettem és tárcsáztam Zayn-t.

- Igen...? - szólt bele fáradtan.

- Zayn, mégis mi a jó ég történt itt? - mondtam kissé idegesen, miközben próbáltam felidézni a tegnapról kiesett pillanatokat.

- Egy perc és ott vagyok, akkor elmondok mindent. Szia. - mondta, majd egy sípolás jelezte, hogy már nincs a vonalban.

 Egy nővér lépett be a szobámba, letette a reggelim és kisétált. Nem értettem semmit.. mi történt velem tegnap?? De legfőképpen mi történt Sellyvel? Vajon jól van?

Nekikezdtem reggelim elfogyasztásába, majd mikor nem bírtam tovább, visszatettem előbbi helyére.

- Na csá haver. - nyitotta ki az ajtót arab barátom.

- Szia.. szóval.... mi is történt? Semmire sem emlékszem.. - mondtam zavartan.

- Tegnap, miután bevitték Sel-t a kórterembe, mi leültünk az ajtó melletti padra. Sokáig csak magadba voltál esve, csak gondolkodtál. Mikor kijött az orvos és elmondta mi van Sellel, te egyszerűen lesokkolódtál, majd mikor elment az orvos, belevertél egyet a falba. Ezért van most bekötve a kezed.. zúzódott. Aztán mentünk haza, te még mindig a gondolataidba voltál merülve és mikor kiszálltál a kocsiból, egyszerűen összeestél. Valószínűleg azért nem emlékszel rá, mert eléggé beverted a fejedet.. szóval... ez volt. Itt akartam maradni, de Paul idejött és azt mondta hogy menjek haza, mert pihennem kell. A többiek még nem tudnak semmiről, szintén Paul mondta, hogy most nem szabad idegeskedniük a turné előtt.

- Néha olyan idióta tud lenni.. de... mi történt Sellyvel? - mondtam ijedten. El sem tudtam képzelni, mi lehet a baja...

- Öm... lehet.. hogy maradandó.. sérülése lesz.. Azt mondta az orvos, hogy most válságos állapotban van, és lehet valami súlyosabb baja is lesz, de ezt még nem tudják megmondani.

- Mi az hogy nem tudják megmondani?? Hol tart már az orvostudomány, és nem tudják megmondani??? - dühöngtem. Teljesen kikeltem magamból, nem akartam elhinni hogy Sel akár.... szinte meg is halhat. Ilyen nem történhet meg!

- Harry elhiszem hogy dühös vagy, de le kell hogy nyugodj, semmit sem tehetsz.. türelmesen várunk és reménykedünk, hogy felépül. Rendbe kell jönnie, hiszen szükségünk van rá és a turnéra is el kell hogy jöjjön velünk. Sel mindannyiunknak fontos, nem csak neked..

- Igazad van.. de Zayn én... ott volt, elvesztettem, és most ismét vele lehetnék, de lehet megint elveszítem.... - mondtam, és arcomat tenyerembe temettem. Megpróbáltam erős lenni.. nem szoktam sírni, de most mégis kicsordult egy csepp a szememből. Gyorsan letöröltem és magamhoz vettem a reggelim maradékát. Pillanatok alatt megkentem az odatett zsemlét a dzsemmel és - nehézkesen ugyan, de - legyűrtem torkomon.

Kis idő múlva feltápászkodtam ágyamból és majdnem röhögő görcsben törtem ki, mikor észrevettem Zaynt, aki nagyban húzta a lóbőrt. Egy széken ült - ült.. inkább terpeszkedett -, feje kissé oldalra volt biccentve, karjai mellkasa előtt összefonva, lábai terpeszben. Mint egy alkoholista, akit a kocsma elé betámasztottak.

Csak mosolyogtam rajta egy jót, majd ruháim közül - amit Zayn hozott - egy pólót és egy nadrágot magamra kaptam. Kiléptem a folyosóra és rögtön egy orvos után szaladtam. Hamar odaértem az ügyeletes nővérekhez és ők eligazítottak. Beléptem az irodába és egy fehér köpenyes, szemüveges urat pillantottam meg, amint épp az újságját olvassa.

- Jónapot. - köszöntem - Selena Burke állapota felől érdeklődnék..

- Ön Harry Styles? - nézett fel szemüvege mögül. Kérdésére válaszolván csak aprót biccentettem fejemmel. - Ez esetben kérem fáradjon vissza a kórterembe, vegye vissza a köpenyt és ha lehet, ne mászkáljon. Most pihennie kellene.. a hölgy pedig... ön hozzátartozója?

- Igen.. én és a barátom hoztuk be. Visszamegyek a szobámba, csak kérem mondjon róla valamit! - néztem rá könyörgően.

- Rendben, pár perc és ott vagyok. - mondta, majd letette az újságot és kilépett mögöttem az ajtón.

Nulla életkedvvel visszavánszorogtam az ideiglenes szobámba, lefeküdtem az ágyra és vártam. Ahogy mondta, pár perc múlva ott is volt egy mappával a kezében. Leült az ágy mellett egy székre és kinyitotta a mappát.

- Nos, a kisasszonyt túladagolással hozták be, nincs túl jó bőrben ahogy látom.. - fürkészte a sorokat szemeivel - még egy ideig benn fogjuk tartani, de ha javul az állapota pár napon belül elmehet. Persze majd vissza kell jönni vizsgálatokra, de az már csak egy felmérés a szervezetének javulásáról, esetleg romlásáról. - mondta, majd ismét a lapra pillantott - De szerintem rendbe fog jönni.. már most jobb az állapota, mint hasonló helyzetben levő társainak. Ne aggódjon uram. - veregette meg vállam, majd egy biztató mosoly kíséretében felállt és a kijárat felé sétált - De ha gondolja nemsokára bemehet hozzá látogatóba. A folyosó végén van a kórterme, majd szólok a nővéreknek hogy nyugodtan megnézheti a kisasszonyt. 

- Rendben, köszönöm. - mondtam, majd kiment. Egy kicsit jobb kedvre derített hogy az orvos szerint egész jól van és hogy meg is látogathatom, de a bűntudat még mindig rettenetesen gyötört. Selenán kívül senkim sincs... azt hiszem bátran kimondhatom, hogy nála jobban nem szeretek senkit sem. Talán anyát, de az más dolog. A család teljesen más tészta, mint a szerelem. Amit Gemma, vagy anya iránt érzek az örök életű és tudom, hogy bármiben mellettem vannak, hisz a családom. De amit Selly iránt érzek, azt nem tudom elmondani szavakban.. bármikor ott termek mellette ha szüksége van rám, védelmezem és szeretem. Ez egész biztos.. de most.... most miattam fekszik itt, miattam használt drogot és miattam halt meg majdnem. Ezt egész biztos hogy sosem bocsátom meg magamnak. 

Elmélkedésem közepette elnyomott az álom és mikor kinyitottam szemeim, Zayn pislogott vissza rám, mint egy idióta.

- Mi ez a homokos viselkedés? - néztem rá felvont szemöldökkel. Alig bírtam ki hogy ne nevessem el magam, de valahogy nem voltam tréfás kedvemben. Látni akartam már Sellyt. Meg akartam ölelni, egy puszit nyomni arcára és ott lenni mellette.

- Ki a homokos, macsókám? Nem vagyok meleg... csak királylány. - szisszent egyet, majd mikor tekintetünk összeért, mindkettőnkből kitört a nevetés.

Imádom a srácokat, hogyha bárki le van hangolódva ők elfelejtetik veled azt, a hülyéskedésükkel. Akármennyire is vagy depis, tőlük hasfájásos nevetés nélkül nem mész el, az biztos. (zene)

Lassan kikászálódtam az ágyból és hulla fáradtan - fogalmam sincs miért - kicsoszogtam a folyosóra. Nem tudtam merre menjek, minden vágyam az volt hogy láthassam Őt, de most egy kicsit sétálnom kellett, mert már fájt mindenem a sok fekvéstől. Végül lementem a két emelettel alattam levő büfébe, megittam egy tejeskávét és visszaindultam. Végigmentem a folyosón, de az egyik kórterem előtt lefagyott a lábam. A falon lévő műanyag dobozkában egy kórlap volt, amin Selena Burke állt. Kezem lassan a kilincsre csúszott, és halkan elfordította azt. Bekukucskáltam a szobába és ott feküdt Ő, teljes életnagyságban. Arcára rá volt húzva egy cső, amiben levegő áramlott orrába. Fájdalmas volt így látni és még mindig marta a szívem a tudat, hogy valóban miattam..

Odalépkedtem mellé, szemei csukva voltak, mutatóujja néha-néha megrándult. Gyomrom görcsbe rándult, éreztem ahogy szinte remegek - részben a boldogságtól hogy láthatom és részben mert féltem, mi lesz, ha felébred és itt vagyok. Tudom hogy mérges rám, amiért bunkón viselkedtem vele és amiért kínoztam, bár őszintén szólva visszafelé is igaz, mert én is szenvedtem.. csak épp magam alatt ástam a gödröt azzal, hogy 'bántottam'.

Óvatosan, hogy fel ne ébresszem odalépkedtem ágya mellé. Egyedül volt a szobában, de volt még egy ágy. Az én szobám is pont ugyan ilyen, csak nálam Zayn terpeszkedik a másikon.

Leültem a szélére és kezembe fogtam övét. Lágyan összekulcsoltam, éreztem ahogy néha-néha megszorítja. Tudtam hogy érzi a jelenlétem, ettől önkéntelenül is elmosolyodtam. 

Végre láthatom, mellette lehetek és foghatom a kezét. Úgy éreztem abban a pillanatban semmi mást nem akartam, csak ennyit.

Keze szorosan enyémbe volt fűzve, erősen fogta azt. Arcomra hatalmas mosoly terült, odahajoltam és egy apró puszit leheltem homlokára. Hisz ha már ilyen erős, nemsokára fel kéne hogy keljen. 

Csak ültem, és néztem. Olyan gyönyörű lány.. és olyan tökéletes. Hogy lehettem akkora barom, hogy hagytam elmenni? És miért tettem ezt vele, velem.. velünk? Aztán a turné... és az a pasi.. nagyon fájt mással látni, hogy mással is boldog. Nekem ő volt az egyetlen akivel boldog lehettem volna, de ő mással is az volt... fájt. Önzőség, de akkor is fájt. Bár valahogy mindig azt éreztem hogy boldogtalan, nem ronthattam rá hirtelen kedvességgel hogy mi a baj. Tudta volna hogy van valami amiért hirtelen békülni akarok és ő azt a fiút szereti.. bár úgy őszintén szólva most sem tudom mit remélek, hisz nem én vagyok a barátja, de nem is érdekel. Én itt leszek neki, bármi is történjék.

Megszorította a kezem és oldalára fordult. Arca idegességet sugárzott, tekintete változott. Rosszat álmodik? Talán csak eszébe jutottak a dolgok amik történtek? 

Érdeklődve fürkésztem arcát, vártam hogy mi fog történni. Mint egy krimiben vagy egy horror filmben, ahol tűkön ülve várjuk a folytatást.. de semmi. Arca ismét nyugodttá vált, szorítása engedett kezemen.

Egy nővér lépett be a terembe, meglepődötten tekintett rám. Kissé zavartan elengedtem Selly kezét és felálltam.

- Elnézést, én már megyek is... - mondtam lehajtott fejjel és elindultam az ajtó felé. 

- Jaj, nem fontos csak leteszem a reggelit és már megyek is. Maradjon csak.. önnek hozhatok valamit? - nézett rám, majd odament Sellyhez és levette róla az oxigént áramoltató kék csövet.

- Nem kérek semmit, köszönöm.. - mondtam. Azt hittem kapni fogok azért, mert engedély nélkül 'berontottam' a szobába, de úgy látszik szólt neki az orvos.. vagy fogalmam sincs.

Kicsit még ültem mellette, beszéltem hozzá, aztán lementem ismét a büfébe. Az előbb még nem voltam éhes, de most már eléggé üres a gyomrom.. Vettem egy újságot is, aminek a címlapján az is virított, hogy 'Harry Styles rossz hétvégéje'. Nem értettem mire gondolnak, ezért visszamentem Sel kórtermébe, leültem az asztal mellé és a sonkás szendvicsem elfogyasztása közben a kilencedik oldalra lapoztam. 'Harry Stylest, miután visszaérkezett Londonba, egyből egy buliba vitte a lába barátjával és énekes társával együtt, Zayn Malikkal. Szemtanúk - többek között rajongók - szerint egy házibuliban voltak a hétvégén, ahol hatalmasat tomboltak, a végére fel is csípett magának egy barna lányt, akit a karjaiban vitt ki magával. Együtt ültek be Harry autójába, egy másik lánnyal együtt, majd elhajtottak. Hogy merre mentek arról nincs hír, de más szemtanúk szerint egy kórházban látták a négy személyt. Csak nem gyermekáldásnak örvendezhetünk?' - olvastam. Gyermekáldás? Mi a fészkes fenéről beszélnek ezek? Fel tudnak fújni mindent.. közben nem tudnak semmit sem. Néha nagyon ki tudnak akasztani a paparazzik és a sajtó, ez most pont egy olyan eset volt.

Idegesen rágtam szendvicsem, magamban cifra káromkodások hangoztak el. Rettenetesen dühös voltam..

- Elnézést... - szólalt meg egy vékony, erőtlen hang hátam mögül. Egy pillanatra ledermedtem, majd megfordultam. Sel szólalt meg, épp a fél karjára támaszkodva nézett rám. - Nem tudja megmondani hol vagyok? - mondta. 

- Selly.. ha tudnád mennyire.... - kezdtem volna bele mondandómba, de félbeszakított hajszálvékony hangjával.

- Ismerjük egymást? - mondta zavartan. Arca idegessé és kissé rideggé vált.

Éreztem ahogy kiesik a kezemből minden, ami benne volt és nem akartam hinni a fülemnek.... nem tudja ki vagyok...

1. díj

Szabályok:

1. Írj magadról 11 dolgot!

2.Válaszolj 11 kérdésre!

3.Írj 11 kérdést!

4.Küldd tovább 11 blognak!

Jesszusom, rettenetesen örülök, ez az első díjam!:DDD Végleg, de nem utolsó sorban nagyon szépen köszönöm Nessa -nak!! :)

Magamról:

1., Imádok enni: hús, kenyér, zöldség-gyümölcs, édességek.. nem nagyon zavar ha nem 'helyes' az étkezésem és nem is látszik meg rajtam a rengeteg táplálék.. szerencsémre:D

2., 8 éve tanulok hegedűn, 2 évet zongoráztam, 1 évet fuvoláztam, 5 évet szolfézsoztam (bár semmi értelme nem volt mert egy büdös szó nem maradt meg), és imádok énekelni.

3., 4 bátyám van, belőlük kettő csak féltestvérem és ők már felnőttek (családjuk is van), kettő pedig egyetemista (mindkettő mérnöknek tanul)

4., Nagyon lusta vagyok:DDDDDDD esssszzzzzméletlenül:D

5., Ha ideges leszek - márpedig könnyen felkapom a vizet -, akkor kő kövön nem marad...

6., Nincs semmi sem a világon amit úgy utálnék mint a full logikátlan embereket és a kémiát:D

7., Nyáron haverjaimmal voltunk a Velencei-tónál nyaralónkban és este kimentünk Székesfehérvárra kocsmázni. Két órán át aludtunk az állomáson a hidegben, mert három alkalommal is lekéstük a hajnali vonatokat... szerencse hogy szüleim nem tudtak a sztoriról, különben már egy szál hajam se volna:D

8., Éhes vagyok..

9., Most kaptam meg a rég áhított gitáromat, elvileg ez lesz az ajándékom karira. Jeeee

10., Kiskoromban elestem és egy vas felvágta az arcom. Azóta is ott a halvány heg az arcom bal oldalán, az orrom mellett.

11., Apukám 68 éves, anyukám pedig 50.. én vagyok a legkisebb gyerek:(((((

Kérdések

1., Mi vett rá a blogolásra?

Sok one direction fanfiction-t olvastam és sokat fantáziáltam.. Amúgy is nagyon álmodozós, képzelgős típus vagyok (halak csillagjegy:/) és elegem lett abból, hogy csak a fejemben kavarognak a sztorik:D

2., Eddig hány blogod volt?

Ez a második.. az elsőt eléggé elcsesztem:D

3., Mióta blogolsz?

Valamikor nyár elején csináltam egy blogot ahova csak úgy irkáltam ha történt valami, de meguntam. Egyébként angolul írtam, talán 1 bejegyzés volt magyarul.

4., Csendben vagy valami zene esetleg tv mellett szeretsz írni?

Zene mellett mindenképp. Ráhangolódok a számra, és onnantól annak a hangulatával megtöltődve írok.

5., Mi inspirál az életben?

Édesapám. Hihetetlen ember, hihetetlen múlttal. Rendkívül felnézek rá, mondhatni ő az egyik példaképem.

6., Ki a kedvenc előadód?

Emeli Sandé, Selena Gomez, Demi Lovato, Ed Sheeran és persze a One Direction (habár ők egy együttes)

7., Van kedvenc idézeted, ha igen mi?

Egy homokszemben lásd meg a világot,
egy vadvirágban a fénylő eget,
egy órában az örökkévalóságot,
s tartsd a tenyeredben a végtelent! - most csak ez jut eszembe:D

8., Kedvenc dalod?:)

Jelenleg Ed Sheerantől a Firefly és szintén Ed Sheerantől a Miss You.

9., Melyik híresség barátnője lennél?

Harry Stylesé, régen JB is bejött, de már nem tekintek rá úgy, akivel lennék.. bár ki tudja:D

10., Külföldön szeretnél élni vagy ott ahol születtél?

Itt nem nagyon lehet megélni, ezért mindenképp kinn dolgoznék, de lehet visszajönnék apához. Őt nem vinném ki, mivel csak magyarul beszél. Csak egy-két szót tud kinyögni más nyelveken. 

11., Ha lenne 3 kívánságod mi lenne az?

1. hogy apa láthassa a gyerekeim

2. hogy ne legyen ilyen szar helyzetben Magyarország (senkinek se kelljen nélkülözéssel élnie)

3. hogy még legyen 100 kívánságom:D

Kérdéseim:

1. Mi a legnagyobb álmod?

2. Miért kezdtél el blogolni?

3. Kivel élsz?

4. Melyik hírességgel jönnél össze?

5. írj 5 dolgot, amit szeretsz/imádsz!

6. Van olyan tárgyad ami számodra nagyon fontos?

7. Mit kérsz karácsonyra?:P

8. Voltál már igazán szerelmes?

9. Mire vágysz most?

10. Ki az, akit a legjobban szeretsz?

11. Kedvenc előadó és kedvenc számod tőle?

A díjat küldeném tovább Nessa-nak, Niki_loves1D-nek és Évi:)-nek. Szuperek vagytok, csak így tovább!:)

Még egyszer köszönöm a díjat és további jó olvasást, nemsokára jön a kövi!:) xx

16. fejezet

Vége..

'kitetettem magam a háza előtt, mikor egy nem várt dologgal találtam szemben magam...'

- Az ott.. az. Ott. Egy. Másik. Lány. Mike csókolni szőke ribanc. - ennyire futotta a logikámnak, teljesen sokk alatt voltam Harry miatt is, és most Mike is..

Kész, ennyi, nem bírom.. feladom. Nem bírom tovább vinni a dolgokat. Összetörtem.. miért csesznek ki velem ennyire az égiek? Állandóan csak szenvednem kell, mindenért szívnom kell.. semmi sem akar rendbe jönni. De miért?? Csak egy percre.. csak egyetlen percre hadd érezhessem hogy tökéletesen boldog vagyok. Miért olyan nagy kérés ez...?

Nem tudtam mit tehettem volna, csak elképedve, földbe gyökerezett lábakkal álltam a kaputól pár méterre. A lány Mike felsőjében és egy szál bugyiban iszogatott valamit, pár gyertya égett az asztalon, ami gyenge fényt adott a sötétségben. Ennyire, mint  most, még sosem voltam összezavarodva. Nem tudtam ép ésszel gondolkodni, azt hittem ez csak egy rossz álom, de hiába csipkedtem magam, sehogy sem akartam felébredni.. lassan rá kellett hogy eszméljek, ez itt a rideg valóság. Bizony, mindig ez van. Ha valami végre jó - bár esetemben nem éppen volt minden jó -, jön valami, ami olyannyira tönkre tesz mindent, hogy addig meg sem áll a pusztítással, amíg nem nyalod a földet a bukástól. Megbuksz, fáj, tönkremész, fáj, cselekedsz, még jobban fáj, meghalsz. Nagyjából ennyi a sztori. De csak azoknak a sztorija, akik nem elég erősek. Erősnek kell lenni ahhoz, hogy fel tudj állni. Erőt kell venned magadon és túllendülni a dolgokon, bármennyire is fáj az. Sosem szabad hagyni hogy már nyald a földet, akármennyire is törtél össze, mindig fel kell állni és odavágni egyet hogy lássák, te nem olyan fából vagy faragva, amely bármikor összeroppan. Te igenis erős vagy és meg tudsz állni a két lábadon.. tovább tudod vinni az életed és nem adod fel. Sosem adod fel.. mert te már csak ilyen vagy.

Telefonomat elővéve a neveket néztem. Kerestem valakit, bár hogy kit, azt még magam sem tudtam. Végül drága jó barátnőmnél álltam meg, és tárcsáztam.
- Szia csajszi! Mizujs? - vette fel, kicsattanó örömmel.
- Ma, este, buli. Te és én. Valami király házibuliba. Szervezd le, kérlek. 
- Okés, meglesz. Hogyhogy hazaértél már most? Nem úgy volt, hogy lenn lesztek egy ideig? - váltott témát.
- De, csak nekem.. haza kellett jönnöm. - hazudtam. Nem volt kedvem vázolni a dolgokat. El akartam felejteni az egészet, méghozzá nagyon gyorsan.

~ Zayn szemszöge ~

- Harry! Harry!! - kiáltottam utána, mikor az ajtón bejőve felszaladt a lépcsőn.
- Hagyjál.. - kiáltott vissza, majd becsapta maga után az ajtót.
- Most már komolyan elegem van.. - pattant fel Louis, de mellkasánál fogva visszalöktem előző helyzetébe.
- Ne.. majd én. - mondtam, majd göndör társunk után indultam.
Mikor felértem, halkan bekopogtam. Nem jött válasz, így benyitottam.
- Mondtam hogy hagyjatok.. - mondta rekedtes hangon és a fejére húzott egy párnát.
- Harry, légyszíves, beszélnem kell veled. A többieknek ehhez semmi közük.. csak nekünk, kettőnknek. - mondtam, mire lejjebb húzta a párnát és kikukucskált mögüle. Nem láttam egész arcát, de így is tisztán ki tudtam venni értetlen tekintetét.
- Mire gondolsz...? - mondta kissé félénken.
- Selre.. hiába próbálsz elbújni a tények elől lehet hogy a többiek nem, de én látom rajtad hogy máshogy tekintesz rá. Látom hogy rettentően sokat jelent neked, és nem mint barát. Teljesen beleszerettél.
- Zayn ez.. - hezitált kicsit, én csak megráztam fejem, hogy nem tudja elrejteni az érzéseit - ... sajnos igaz.. - mondta halkan és a padlót kezdte bámulni. 
- Miért sajnos?
- Mert fáj.... ő olyan más lány. Olyan igazi.. nem olyanok mint az előzőek, mint Caroline, aki csak a hírnév miatt akart velem lenni, vagy mint bármelyik másik lány, akik csak egy éjszakás kalandokat akartak..vagy ki tudja. Ő egy percig sem volt velem azért, mert Harry Styles vagyok. Ő ugyan azt a srácot kereste, és hozta ki belőlem, aki tényleg vagyok. Olyan ritka az ilyen.. és úgy fáj. Hisz utál! Rá sem kell nézzek ahhoz, hogy lássam, gyűlöl. De miért? Mi tettem, Zayn? - szemei könnybe lábadtak, hangja kissé elcsuklott. Fájt így látni őt és most már bizonyossá váltam, hogy Sel volt egész végig az egykedvűség oka. Miatta vonult el a turné alatt, hisz teljesen bele van szeretve.. ahogy Sel is, Harrybe.
- Nem utál, Harry. Tudod mi a baja? Neki is fáj..
- De ugyan mi? Nem jön ki jól a kis pasijával? - mondta kissé gúnyosan, majd lehajtotta fejét, nehogy megláthassam könnyes szemeit.
- Harry látom hogy sírsz akár lehajtod a fejed, akár nem.. és nem ő fáj neki.. TE fájsz neki. - nyomtam meg a 'te' szót.
Felkapta fejét és láttam rajta, hogy össze van zavarodva. Egy ideig csak próbált rájönni a dolgokra, aztán megszólalt.
- Nem értem.. én fájok neki?
- Az Isten szerelmére Harry, őrülten beléd van szeretve!
Arca rideggé és komorrá vált. Semmi érzést nem lehetett leolvasni róla. Örül ennek? Vagy mérges? Esetleg csalódott? Hisz örülnie kéne.. örülnie kéne hogy Sel is viszont szereti..
- Bi.. biztos vagy te ebben? - meredt maga elé, majd felpillantott rám.
- Teljesen. - adtam rövid válaszom.
- De akkor én miért nem láttam ezt rajta? 
- Mert azt hiszi te is gyűlölöd. Azt hiszi azért vagy vele ilyen ellenszenves, mert utálod.. így ő is ilyen veled, hisz mást úgysem tudna tenni..
- Istenem, hogy ezt eddig nem is láttam... - tette szája elé kezét. Nagyon le volt sokkolva, bár meg is értem..
De már elment.. most egész biztos hogy ki van borulva Harryre és tuti megint be depizik.. vagy elmegy bulizni egyet, hogy elfelejtse az egészet. Mint múltkor. Amikor.... - és itt ugrott be, hogy mi történt három hónappal ezelőtt, mikor Harry miatt volt padlón. Mázlink volt, hogy épp ott volt a barátnője és segíteni tudott neki, de az tényleg a szerencse szüleménye volt.
- Öö.. Harry. Utána kell menned. - mondtam ijedten, amit biztos észre is vett rajtam, mivel értetlen tekintettel nézett rám.
- De tuti hogy nem hallgatna meg és elkül... - kezdte volna mondani, ha nem szakítom félbe.
- Harry ha nem mész utána, nem keresed meg és nem vagy mellette, rohadt nagy hülyeséget fog csinálni! - mondtam kicsit ingerültebben. Nem mérges voltam, inkább aggódtam. Féltem hogy valami baja esik, hogy hülyeséget csinál, hogy bántják, vagy bármi hasonló.
- Rendben.. de hogy találjam meg? - pattant fel és elkezdett öltözni.
- Veled megyek.. - mondtam, majd kirohantam egyenesen a szobámba és én is magamra kaptam valamit. 
A lépcsőn leérve gyorsan tájékoztattuk a többieket, hogy visszamegyünk Londonba, majd legfontosabb holmijainkkal a zsebünkben indultunk is. 

~ Selena szemszöge ~

Az utolsó simításokat végeztem a hajamon, majd kiléptem szobámból és rezzenéstelen arccal kimentem az ajtón. A kapuban már ott várt Ann, magamra erőltettem egy mosolyt és már indultunk is. A buli nagyjából öt utcányira volt egy ismerősünknél, így nem nagyon volt megerőltető magassarkúban megtenni az utat. Mikor odaértünk rengeteg fiatal volt a házban, kicsit hasonlított a project x-re, de nem hiszem hogy odáig elfajulnának a dolgok. Bevergődtünk a társaságunkhoz és belekezdtünk az éjszakába. Remek volt a hangulat és örültem, hogy el tudtam feledni a gondjaim. A szokásos pia verseny is meg volt, amit ismét én nyertem, majd elvonultunk pár sráccal az italokhoz. Magunkhoz vettünk egy-egy pohár vodka-kólát, majd kimentünk a kertbe. Egy eldugottabb sarokban ültünk le és elkezdtek matatni a zsebükben. Kissé bizarr látvány volt ahogy négy srác matat a zsebében full kész fejjel, de cseppet sem féltem, hisz a barátaim, természetesen nem bántanak. Sőt, inkább védelmeznek.
Carl az egyik évfolyamtársam egy tasak füvet vett elő. Az italom, amit épp kortyolgattam, úgy ahogy volt, az asztalon végezte, kiköptem. Rendesen meglepődtem, hogy az én drága jó barátaim ilyen dolgokkal mászkálnak. Na meg, rég láttam ilyeneket. Mikor is volt? Egy éve? Azóta semmi ilyesmi.. talán egyszer-kétszer volt bulikban, de nem voltam hülye. Meghúztam a határt és be is tartottam.
Újra az asztalra tekintettem. Egy kisebb tasak fehér por, egy közepes tasak fű, pirulák, bélyegek. 
- Ez most komoly? - néztem rájuk tátott szájjal. Nem csak azért mert ennyi bódító szert egyszerre még nem láttam, hanem mert az angyali kis fiúcskákból egy szempillantás alatt kis ördögökké váltak. Ez előtt is tudtam hogy használnak dolgokat, de így egyszerre ennyi mindenre nem gondoltam.
- Mivel kezdesz? - villantott egy hatalmas mosolyt rám Nick.
- Én.. én.... nem szerezem.. - mondtam zavartan. 
- Ezt te sem gondolod komolyan.. - nevetett. Nem tudtam mire vélni, csak hallgattam tovább amit mond - Ugyan, próbáld ki. Semmi bajod nem lesz.. és nem te mondtad hogy mindent el akarsz felejteni ami ma történt veled? - beugrott. Hogy mi volt Harryvel, aztán Mike. Minden. Sikerült elfelejtenem és most ismét itt van a fejemben. - De ha nem akarod, semmi gond. Vigyázunk rád csajszi. - kacsintott egyet, majd visszafordult a többiekhez. Egy pillanatig még fürkésztem arcát, majd a földet. Hirtelen felkaptam a fejem és hangosan közbeszóltam.
- Az mi? - mutattam az egyik tasakra - Áh, mindegy nem érdekel. Adj belőle kettőt. - kinyújtottam kezem, majd beledobott két zöld-piros kapszulát. Kicsit tartottam tőlük, hisz fogalmam sem volt mit tartok a kezemben, de pár másodperc hezitálás után, a másik kezemben lévő folyadékkal lecsúsztattam a bogyókat. Nagyokat kortyoltam mellé az alkoholos italból és már ekkor tudtam, ennek nem lesz jó vége. Drog és alkohol, nem a legjobb párosítás. De bármit a felejtésért..

~ Harry szemszöge ~

Egyre csak nyomtam a gázpedált. Már rég túlléptem a megengedett sebességet, de nem érdekelt.
A suhanó fákat figyeltem és nagyon lassan akart telni az idő. Betettem egy zenét, ami a mostani helyzetünkhöz illett. Dubstep. Ez kell nekem.
Az autóval leparkoltam a házunk előtt, rekord sebességgel kipattantam a belőle, és odafutottam Sellyék kapujához. A csengőt idegesen nyomkodtam, de semmi válasz. Lassan kezdtem feladni és egy B terv után kutatni, mikor Mary, Sel anyukája lépett ki az ajtón. 
- Sziasztok, miben segíthetek? - kérdezte kedvesen.
- Szia Mary, Sel merre van? - hadartam el.
- Nem tudom, valami buliba ment. Szóljak neki majd, hogy kerestétek? 
- Semmi szükség rá. Azért köszi! - becsukta az ajtót és lekapcsolódott benn a lámpa. Remek. És most..?
- Nem veszi fel... - emelte el a telefont fülétől, Zayn. - mi legyen..? - mondta reménytelenül. 
- Nem adjuk fel. Törd a fejed..
Pár perc gondolkodás után még mindig tanácstalanul álltunk ott és töprengtünk, mikor Zayn elővette a cigijét és rágyújtott.
- Nem hittem hogy egyszer ilyet mondok, de adsz nekem is egyet? - néztem rá. Ő csak értetlenül pillantott vissza, de kinyitotta a dobozt és egy szálat nyújtott át, majd meggyújtotta. Megköszöntem és újabb, mély gondolkodásba estünk. 

~ Ann szemszöge ~

Elnyomtam a cigim és felkapva italom, a kert felé vettem az irányt. Szememet gyorsan járattam a vendégek között, de sehol sem találtam ismerős arcot. Már kezdtem kicsit megijedni, mikor Nick tekintett vissza rám. Odasétáltam hozzá és már rögtön leesett hogy nincs teljesen magánál. Kezében ott volt egy üveg pezsgő és egy tekert cigi. Nagyon rossz érzésem volt, de nem tudtam mitől. Bármire is gondoltam, nem tudtam rájönni mi lehet a probléma.
- Jó a buli, csajszi? - dobta át karját vállamon és szorosan magához húzott. A kapcsolatunk teljesen baráti volt, és egész biztos hogy ez nem változna meg. Sosem tartottam tőle hogy kétséges állapotban letámad, egyáltalán nem olyan. Még ha nem is tud magáról, akkor sem bántana, egy lányt sem.
- Tökéletes! - mosolyogtam rá - Mi ez itt, Nick? - mutattam a kezében lévő szálra.
- Fű. Kérsz? - tolta volna bele számba, de én ellöktem kezét.
Nem tartozom a drogosok közé sőt, kifejezetten utálom a drogokat, hisz rettenetes károkat tudnak okozni az emberben. Hogy a barátaim ilyen 'életmódot' folytatnak az engem semmilyen részben nem érint, az ő életük. Sokszor próbáltam lebeszélni róla őket, de már azt hiszem késő. Bár mindig megpróbálkozom vele..
Carl karját lefejtettem magamról és elindultam be a házba. Pásztáztam a tömeget, valaki szólongatott, de a hangos zenétől elvesztettem halló képességem.. bár lehet csak képzelődtem, és senki sem keres. Ekkor valaki vállamnál fogva megfordított, elkapta kezemet és gyorsan húzni kezdett a tömegen át. Nem értettem mi történt, kissé el is mosódott a kép, így nehéz volt kivennem ki is szorongatja kezemet. Lassan rájöttem az egyik barátnőm, Sarah rohan előttem és kétségbeesett arcától kissé megijedtem. Akárhányszor kérdeztem mi a gond, csak még gyorsabb tempóba kezdett, de nem felelt. Mikor sikerült átpréselnünk magunkat a tömegen felráncigált az emeletre és egy szoba előtt állított meg. 
- Elmondod végre mi van? - néztem rá.
- Hallgasd.. - bökött az ajtó felé. Megpróbáltam kinyitni, de zárva volt. Bentről üvöltözés, sikítás, csörömpölés hallatszott.
- És most mit csináljak? Biztos ideggörcsei vannak.. - fordultam volna meg, de megfogta karomat. Vissza pillantottam rá és vártam válaszát.
- Selena az.. - mikor kimondta nevét azonnal elkezdtem ütni az ajtót és üvöltözni hogy jöjjön ki, de csak nekivágott valamit az ajtónak, ami hangos csattanással összetört azon.
- Sel, ne csináld ezt, kérlek! Gyere ki, légyszíves! - ismételtem mondataim állandóan. Kezdtem feladni, mikor Sarah egy pótkulcsot vett le az ajtó felső keretéről. Gyorsan bedugta az zárba, elfordította és kinyitotta. Beszaladtam, körbe nézve váza darabkák, törött képek és poharak, szétdobált ruhák, kibelezett párnák fogadtak... de Sel sehol sem. Sehol sem volt, hiába kerestem. A szobából kettő további nyílt. Benyitottam az egyikbe, egy gardrób volt. Felkapcsoltam a villanyt, feltúrtam mindent, de sehol, sem volt. A másik ajtóhoz léptem, de nem tudtam kinyitni. Dörömböltem, üvöltöttem, de semmi. Egyetlen hang sem jött onnan.. pótkulcs után kutattam, de azt sem találtam. Ekkor megpillantottam az ágyon Sel táskáját. Kihalásztam telefonját, 16 nem fogadott hívás Zayntől. Megnyomtam a zöld gombot és vártam hogy felvegye.
- Sel! - szólt bele megkönnyebbülten.
- Ann vagyok, ismét.. Sel bezárta magát megint egy szobába, de most kicsit súlyosabb a dolog! - hadartam el gyorsan.
- Hol vagytok?? - mondta. Lediktáltam neki gyorsan a címet és tovább próbálkoztam az ajtóval, de ismét semmi - Mindjárt ott vagyunk.
Lehuppantam az ágyra, arcomat kezeimbe temettem és meredtem magam elé. Nem lehet semmi baja. Nem történhet vele semmi sem! Azt nem hagyom!

~ Harry szemszöge ~

Csak öt utcányira volt, de minél hamarabb oda akartam érni, szóval bepattantunk kocsimba és odáig le se vettem a lábam a gázról. 
Felszaladtunk e lépcsőn ahogy Ann mondta és egy lány várt ott, majd megmutatta a szobát. Ann hirtelen kapta fel fejét mikor beestünk az ajtón, látszott hogy a szívbajt hoztuk rá.
- Bocsi, nem akartunk megijeszteni.. - mondtam.
- Semmi gond.. arra. - mutatott egy másik ajtó felé. 
Hátráltam egy kicsit, és karomat nekilökve próbáltam betörni, de semmi. Még négy, sikertelen próbálkozás után teljesen ki voltak az idegeim. Összeszedtem magam és minden erőmmel nekifutottam. Az ajtó keretével együtt a földön végezte. 
Ott feküdt a földön, tekintete kába volt, karjából vér folyt. Lesokkolt a látvány, ledermedtem. Agyam leblokkolt, és ha nem kapok észhez, még egy ideig ott állok, az biztos. Megráztam fejem és odafutottam mellé. Hallottam halk lélegzetét, nagyon megrémisztett.
- Harry.. - suttogta erőtlenül. 
- Selly... - csordultak ki könnyeim és magamhoz öleltem. Remegett karjaim között. Láttam, ahogy teljesen romokban, saját vérében ázva ott fekszik Ő, aki nélkül nem tudnék élni. Tudjátok milyen érzés..? Ne is akarjátok tudni... ezt nem lehet felfogni, egyszerűen azt hiszed, mindezt csak álmodod. Bár ne lenne igaz.. de sajnos az.
Dereka alá nyúltam és felemeltem. Kirohantam vele az ajtón, le a lépcsőn, át a tömegen. Mindenki minket nézett, arcukra kiült a rémület, beléjük fagyott a vér. Szerencsére annyira még észre vették magukat hogy odébb álljanak, de azon túl mindenki csak bambulni tudott. Beültem a hátsó ülésre, ölembe ültettem. Szétfolyt karjaimban, mintha nem tudná mozgatni magát és egy bábu lenne, akivel kedvem szerint játszhatok. 
- Zayn, taposs bele! - adtam ki az utasítást a kormány előtt ülő srácnak, aki miután tudomásul vette amit mondtam, gyors tempóban száguldott végig az utakon. Szerencsénkre nem voltak sokan és rendőrök sem mászkáltak a város szélén. 
A kórházba beérve rögtön odajött hozzánk két ápoló és hordágyra fektették Sellyt. Csatlakozott hozzájuk egy orvos is és elmentek egy szobába. Mi nem mehettünk velük addig, amíg nem lesz stabil az állapota - az orvos szerint.
Idegesen topogtak lábaim a folyosó padlóján, ujjaim térdemen jártak, ütemesen doboltak. Egyre csak Rajta járt az eszem, és hogy mi lesz vele. Vajon rendbe jön? És mi lesz az után? Meg fog nekem bocsátani? Hisz... jesszusom. Mindezt én tettem vele.. miattam. Miattam ment bulizni, felejteni akart. Engem. Amit tettem. Zaynnek igaza volt. Amit mesélt, a három hónappal ezelőtti buli is miattam volt, pedig akkor még nem is 'fajultak' el ennyire a dolgok.. ezt most nagyon elb*sztam...

15. fejezet

Sziasztok, meghoztam a kövit! Tudom hogy megerőltető 2 cm-t megmozgatni az egeret és pötyögni, de légyszíves kommenteljetek.. különben honnan tudjam, hogy jó-e az, amit csinálok? Hideg-meleg kritika, mindegy, csak legyen.. 

Előre is köszönöm (de tényleg kommenteljetek!) és jó olvasást! xx

Senki sem mondta, hogy az élet tökéletes..

~ Harry szemszöge ~

Kiment az ajtón. Ez volt, nagyjából két és fél-három órája. Azóta semmi hír róla. Kicsit már kezdtem aggódni, mikor hirtelen valaki kivágta a bejárati ajtót és belépett rajta. Kicsattanó öröme volt, amit nem nagyon értettem. Talán kicsit rosszul is esett. Önzőség tudom, de úgy éreztem fáj, hogy nélkülem is boldog tud lenni..

- Szia. Többiek? - mondta.

- Hali.. Liam van csak ébren és kinn kajál. A többiek még mindig alszanak.

- Remek. - vetette oda, kissé zavartan.

- Az.. - mondtam, majd esetlenül álltunk egymástól pár méterre, ahogy eddig is. Még az is nagy szó volt, hogy egyáltalán ennyit kommunikáltunk egymással. Lehet nem vagyok vele kedves, de ő sem az.. akkor nekem miért kéne?

Hirtelen megelégelte az egy helyben állást és felrohant. Már csak egy gyenge ajtócsapódás jelezte hogy merre is ment, én pedig lehajtott fejjel kikullogtam a házból, egyenesen a mólóhoz. Leültem a padra és meredtem magam elé. A varázslatos kilátás egyszerűen magával ragadott. Imádtam ezt a helyet.. egyszerűen gyönyörű.

~ Selena szemszöge ~

Becsukva magam mögött az ajtót, egyből az ágyra rogytam. Ez mi volt az előbb? Semmi beszélgetés, semmi tevékenység. Csak állunk ott, mint két szamár.. vajon ő is akart volna velem beszélgetni? Vagy csak egyszerűen utál és még csak nem is akar egy szót sem váltani velem? Miért olyan.. semmilyen velem? Semmi érzelmet nem tudok leolvasni róla.. Semmit sem mutat felém, csak méla utálatot. Bár tudnék gondolatot olvasni.. úgy fáj. Rettenetesen. Szét hasítja a szívem..

Egy könnycsepp gördült végig arcomon, majd belecsöppent számba. Sós íze összekeveredett nyálammal, majd hirtelen, kapkodva próbáltam letörölni arcomról és megnyugodni, mivel valaki kopogott. Szívem megdobbant, hátha Harry az, de mit is vártam..? 

- Szia majmocska. - dugta be álmos fejét az ajtón, Zayn. - Nem zavarlak?

- Nem, dehogy! Gyere csak.. - invitáltam beljebb. Az ajtót becsukta maga után és odaült mellém. Látszott rajta hogy most kelt, az apró karikák még ott ültek szemei alatt, haja össze volt borzolva.

- Mi a baj, királylány? - nézett rám szomorúan.

- Nem is tudom..  mindig reménykedem, hogy végre rendbe jöhet minden.. de sajnos túl optimista vagyok.. - hajtottam le fejem és a gyűrött ágynemű ráncait kezdtem tanulmányozni.

- Sosem baj, ha optimista vagy.. ez az ő baja. Nem tudja mit tesz.. de majd én beszélek vele. De miatta tényleg ne szomorkodj, kis majom.. - húzott oda magához és megölelt. Jól esett, nagyon jól esett hogy itt van mellettem és megoszthatom vele minden bajom, mert érdeklődve végig hallgat és segít a dolgokban. Bár kicsit kellemetlenül éreztem magam hogy a nyakába akasztom a hülyeségeim, ő nem így gondolja.

- Rendben.. - szorítottam magamhoz, majd hátradőltünk az ágyamon és részletesen elmeséltem neki mindent, ami ma történt velem. Kezdve a vásárral, majd a kávézóval és Greggel. Hogy sokat beszélgettem vele, hogy készített rólam képeket és azt is mondta, majd egyszer látogassam meg a studiojában és ott is lefotóz. Adott egy névjegyet, amit örömmel a zsebembe csúsztattam, majd elkísért egy darabig és visszajöttem. 

- Ez tök király! Szóval akkor most modell lesz belőled? - ült fel egy kicsit, hogy rám tudjon nézni.

- Lehet.. - mondtam sejtelmesen - igazából tetszik a dolog, lehet megnézem ha visszamentünk Londonba. Amúgy tök furcsa.. egyáltalán nincs nyár feelingem, olyan mintha csak egy szimpla hétvége lenne..

- Nekem sincs.. bár nálunk nincs olyan hogy nyár, tudod.. - mosolygott egyet, majd rám kacsintott.

- Sajnos.. ma amúgy mit csinálunk? Lassan dél és még fel sem ébredt senki.. csak te.

- Majd csinálunk valami programot. - mondta és felpattant, de az ajtónál megállt - Nem tudom, de a múltkor elég csúnya ébresztésem volt, szóval most rajtunk a sor, hogy Louist meglepjük. Benne vagy? - kérdezte.

- De még mennyire!! - álltam fel nevetve és követtem őt a fürdőbe. Két palackot megtöltöttünk vízzel és még vittünk magunkkal két nagy vízipisztolyt is. 

- Várj! Eleanorral mi lesz? Őt nem kéne megszívatni.. - fogtam meg vállánál Zaynt, aki ettől hátra fordult.

- Nyugi, ő ilyenkor már rég ébren van.. vagy lement már, vagy valamit csinál benn a szobában. Majd szólunk neki hogy vigyázzon, ha így lenne.

- Okés.. akkor indulás! - böktem az ajtó felé, mire mint a kommandósok, behúztuk magunkat és halkan kinyitottam az ajtót. Zayn megbotlott, mire Louis a másik oldalára fordult, de szerencsére nem ébredt fel. Eleanor tényleg nem volt ott, így zavartalanul kezdhettünk bele a hadműveletbe. Zayn elordította magát és ráöntötte a két flakon vizet, mire ő felpattant az ágyból és halálos tekintettel pásztázta az arab srácot.

- Vas happenin, Louis? - bökte ki, aztán gyorsan elrohant, nyomában Louissal. - Ááááá!!

Nem bírtam ki, hatalmas nevető görcsben törtem ki, de Eleanor is, aki végig nézte az egészet, az ajtóból. Úgy döntöttünk mi is trollkodunk egy kicsit, ezért a vízipisztolyokkal megostromoltuk Niall szobáját, aki szintén nem volt valami hálás érte. Berántott maga mellé a vizes ágyba, és halálra csikizett minket.

Miután megadtuk magunkat és eldobtuk a 'fegyvereket', mindannyian lementünk a konyhába és El-el palacsintát csináltunk ebédre.

- Nincs még..? - nyalogatta az utolsó kakaó darabkákat a tányérjáról, Niall.

- Nincs.. így is megettél vagy tizenötöt. Komolyan, mi van neked a hasad helyén, fekete lyuk? - csapkodtam meg a pocakját, majd betettem a mosogatóba a tányért és kisétáltam a teraszra. Ismerős alakot pillantottam meg a mólón ülve, aki görnyedt háttal meredt maga elé. Göndör fürtjeibe bele-belekapott a langyos szellő, majd gyengéden söpörte őket vissza, eredeti helyükre. Egyszerű, kockás ing volt rajta, fehér felsővel és egy sötét színű nadrággal. Lábán semmit sem viselt, hisz a kertben volt. 

Felállt, de még mindig háttal volt nekem. A hegyek felé emelte fejét, én pedig csak őt tudtam figyelni. Állt, görnyedt testtartással, körbe-körbe nézelődött. Oldalra fordult és lesétált a partra. A kavicsokat messzire hajította és mind után, utána nézett, meddig is ment. Lágy mozgása volt, szomorú tekintete. Nem tudtam mitől lehet ilyen, de mindenképp ki akartam deríteni. Észre sem vettem, hogy elment mellettem Zayn. Egyenesen felé tartott, néha bátorítótan visszanézett rám, szinte hallottam hangját, ahogy mondja: 'ne szomorkodj miatta!' . Mikor odaért, leült mellé és beszélgetni kezdett vele. Nem hallottam hogy miről, de láttam hogy nem vicceket mesélnek egymásnak. Tudtam hogy rólam van szó.. nem akartam köztéma lenni, de meg kellett tudnom. Nem reménykedhetek fölöslegesen, vagy épp várhatok rá, ha akár azonnal a karjaiba ugorhatnék.. bár tudom hogy nem tenném. 

Csöngettek. Vidáman nyitottam ajtót és egy ismerős arc nézett rám vissza.

- Greg? Hát te? - mosolyogtam rá.

- Sel! Az ügyfeleimet kerestem, de ezek szerint rossz ház.. pedig esküdni mernék, hogy itt laktak. - nézett körbe, majd észrevette a névtáblát és csak még jobban össze volt zavarodva.

- Kik az ügyfeleid? Mert ha a One Direction, akkor jó helyen jársz. - mondtam

- Hát, akkor jó helyen vagyok. Szólsz nekik? - mondta, mire beengedtem és odahívtam Liamet.

Kiderült, hogy fog velük itt készíteni egy Photoshoot-ot és ezért van itt. Meglepett a dolog, hogy pont vele futottam össze, de ugyanakkor örültem is neki. Sokáig beszélgettünk vele, El-el ismét konyhatündért játszottunk, és sütit sütöttünk. Jó sok kellett, mert Niall majdnem egy egész tepsit megevett. Sokat hülyültünk és nagyon megkedveltem a srácot.

- És nekem milyen fotózást szántál? - érdeklődtem.

- Hát mivel nagyon szexi vagy, valami extravagáns dolgot.

- Ohh köszönöm. - nevettem el magam - Majd akkor megbeszéljük a dolgot. - kacsintottam  rá. Harry már eddig is elég furcsa volt, gyilkos pillantásokat vetett a srácra, de úgy látszik itt már nem bírta tovább. Idegesen felállt és felviharzott a szobájába. Ajtaját becsapta maga mögött, mi meg csak értetlenül néztünk egymásra és folytattuk a beszélgetést. Ugyan úgy beszélgettünk tovább, a többiek nem is nagyon foglalkoztak göndör társukkal, de bennem ott volt a kíváncsiság és a bűntudat. 

- Szóval filmnézés! És mit nézzünk? - hat körül járhatott az idő. Ma van a harmadik napja hogy itt vagyunk. Harry végig egyedül volt valahol, szinte semmiben nem vett részt, amiben mi, azóta, hogy elrohant. Akárhányszor lejött enni, vagy valami hasonló, lekezelően rám pillantott, és elment. Néha furcsa zajok hagyták el szobáját, dörömbölések, zörgések, de inkább nem akartuk tudni mi történt ott.

- Szerintem valami vígjátékot.. - mondtam, mire mindenki helyeslően bólogatott. Kikaptam a dvd-k közül egyet, amit szeretek és megmutattam a többieknek - Esti mese, Adam Sandlerrel? 

- Oké. - mondták kórusban, én pedig kivettem a tokjából a lemezt.

- Hagyjál már Liam. Menj ki és hagyj békén. Nem érdekel, fel tudod fogni? - hallottuk meg Harry hangját. Liam vállalta a feladatot hogy szól neki, filmezni fogunk.

- Elegem van ebből. Mi a francot képzel ez?? - ugrott fel idegesen Louis. 

- Ajaj.. ennek nem lesz jó vége.. - mondta El. 

Liam visszajött közénk és hallottuk hogy becsapódik fenn egy ajtó, majd Louis és Harry kiabálása töltött be az egész házat.

- Nem teheted ezt magaddal Harry. Gyere már le. Értsd meg, ezzel nem érsz el semmit! - mondta Lou. Sosem hallottam még így kiabálni, ilyen idegesnek lenni. Kissé megrémisztett, hogy a mi kis mókamesterünk most kikelve magából, ordibál a legjobb barátjával.

- Louis, értsd már meg hogy nem érdekel az egész. Hagyjatok egyedül, nem akarok vele egy légtérben lenni. - az igazság szele hirtelen csapott meg.. szóval nem akar velem lenni. Nem akar látni, egy levegőt szívni velem.. még csak a nevemet sem akarja hallani..

Úgy éreztem itt volt elegem a dologból, összetörtem. Felpattantam a kanapéról és gyors léptekkel indultam a lépcső felé. Könnyeim gyorsan utat törtek maguknak és végigfolytak arcomon. Végigrohantam a folyosón, Harry épp kilépett a szobájából, amikor elmentem mellette, vállammal szándékosan nekiütköztem, ezzel majdnem fellökve őt. Éreztem tekintetét magamon, de nem foglalkoztam vele. Semmi sem érdekelt csak az, hogy minél hamarabb eltűnhessek az életéből. Ha ő ezt kívánja, hát legyen!

Bőröndjeimet rekordsebességgel rántottam ki az ágy alól, ruháimat idegesen vágtam bele. Megfogtam az egyik bakancsom és hozzávágtam a falnak, amiről ezért leesett egy kép és összetört a benne levő üveg. 

- Bassza meg.. - csúszott ki.

Számat sorozatos, ideges káromkodások hagyták el. Nem bírtam magam tartóztatni, fájt, de mégsem. Mindennél jobban szerettem Harryt. Ez volt az igazság. De most elásta magát a szememben. Nem bírtam elviselni, azt gondoltam, ha az alatt a három hónap alatt, amíg nem láttam és Mike-al voltam el tudtam feledni, akkor ezek után is sikerülni fog.

Erős voltam, de mégis sebezhető. 

Mind a négy zárat összepattintottam, felkaptam magamra a tornacipőm és egy kardigánt. Idegesen téptem fel a szoba ajtaját és végigrohantam a folyosón, mögöttem húzva bőröndjeim. A lépcső tetejéhez érve gyengéden eresztettem le magam előtt a csomagokat, de hirtelen kicsúszott a kezemből és végigszántotta a fokokat, végül a végén állt meg, szétterülve. 

- A francba már.. - csordultak ki ismét könnyek a szememen és utánuk futottam. Mikor a bejárathoz értem minden szem rám szegeződött és értetlenséget tükröztek.

- Elnézést a képért, amit eltörtem, majd kifizetem.. - néztem körben az arcokon, majd Harrynél álltam meg - Elnézést hogy belepiszkítottam az életedbe..

Megfogtam a bőröndöket és kimentem az ajtón, mikor valaki utánam szólt.

- Selly.. - pillantottam meg Harryt az ajtóban.

- Ne Selly-zzél nekem. Már késő Harry. Inkább örülj, hogy most már nem kell egy légtérben lenned velem.. - mondtam szemrehányóan.

- De.. én.. nem úgy értettem.. - dadogott, mire megforgattam szemeim és tovább mentem - Selly... kérlek.. - kiáltott utánam, de nem foglalkoztam vele, csak mentem.

A remény bennem volt.. bennem volt, hogy talán utánam jön, karomnál fogva megfordít és megcsókol. Mint a filmekben, mikor valami óriásit hibáz valaki és hirtelen mindent jóvá tesz, egy jól időzített csókkal.. de azok filmek. És nem véletlenül filmek.. Mert az csak egy kreáció, egy tökéletes kreáció, ami valakinek a fejéből pattan ki. Ahol mindig Happy End van, ahol mindenki boldog a végén és ahol sebezhetetlen a főszereplő. 

De a remény azért mindig ott lesz bennünk, hogy velünk is megtörténik az, ami a filmekben.

~ Harry szemszöge ~

Elment. És valószínűleg nem is jön vissza. Egy rohadt nagy pöcs voltam.. elengedtem azt, akit sosem akartam. Olyan szerencsétlen vagyok. Sosem viselkedtem még ilyen hülyén egyetlen csajjal sem és most itt van az, aki teljesen más mint az összes lány és én tessék, elcseszem. A hatalmas Harry Styles, aki nem tudja mit is csináljon egy lánnyal. Egy lánnyal, aki teljes mértékben elrabolta a szívét és nem szándékozott visszaadni neki. Egy lány, aki mindennél többet ér, szíve határtalan, ám én elértem a végét.. és elvesztettem őt.

~ Selena szemszöge ~

Csak sétáltam, nem törődve semmivel és senkivel, hogy hülyének néznek-e, amiért teljesen szét van kenődve a sminkem. Beszálltam a taximba és hazáig meg sem álltunk. Mondanom sem kell, jó sokba került, de abban a pillanatban nem érdekelt. 

Mike-ot hívtam hogy találkozzunk, de nem értem el, ezért kitetettem magam a háza előtt, mikor egy nem várt dologgal találtam szemben magam...