20. fejezet

Sziasztok, íme a következő rész! Azt hiszem ilyen sokat mint most nem vártatok még részre, úgyhogy elnézést de több vizsgám és dolgozatom is volt a héten:/ Utólag is Boldog szülinapot Zayn Malik!! Legyen még sok ilyen szép napod!:) valamint, nemrég volt a Kiss You klippremiere, és.. hűűűűhhaaaa, szerintem nagyon király lett! Elején Louison és Niallen besírtam, de volt még egy pár rész ami megnevettetett:D Na, nem húzom tovább az időt, jó olvasást, iratkozzatok fel és légyszi 1-2 komit is!:D  puszi, Dorci <3

We're like diamonds in the sky..

'- Mégis honnan emlékezhetek rád..? - mondtam halkan, félénken.'

- Nem tudom.. én... fogalmam sincs.. - dadogott. Még mindig leesett állal nézte a temérdek képet, majd miután az utolsót is megtekintette, rám nézett. Szemeiben végtelenül elvesztem, fogalmam sem volt mi fog történni ez után. - Selly.. gyönyörűen rajzolsz. Nem is tudtam hogy értesz hozzá. - mondta. 
Csalódottság kerített hatalmába. Azt hittem mást fog mondani.. azt hittem nem csak nekem vannak kételyes érzéseim.
- Köszönöm. - mondtam, majd lesütött szemmel az ablakomhoz sétáltam és kinéztem. El akartam rejteni egyre fojtogató könnyeim, de éreztem hogy ez nem fog menni. Szemeim átitatódtak és lassan végigszántotta arcomat egyetlen csepp. Gyorsan letöröltem remélve, hogy nem veszi észre.. de sajnos minden mozdulatomat félve követi.
- Sel. Valami baj van? - lépett elém és arcomat tenyere közé fogta ezzel kényszerítve, hogy szemébe nézzek. Halkan megráztam a fejem, választ adva kérdésére. - Ne tagadd, mert látom. És azt a könnycseppet is láttam. - mosolyodott el.
- Nem tudsz segíteni.. - húztam le kezét arcomról és kikerülve őt, az ágyamon heverő rajzokat kezdtem rendezgetni. Az egyiknél azonban megálltam és hosszasan bámulni kezdtem. Csönd honolt fölöttünk,ő engem nézett, én a rajzot róla. Gondolataim csak rajta jártak, nem tudtam másra figyelni.
- Csak hadd próbáljam meg.. lehet hogy tudnék. - mondta keservesen.
Magamban őrjöngtem amiért ilyen szerencsétlen és bizonytalan típus vagyok, ordítani tudtam volna a fájdalomtól ami bennem tombolt... oktalanul.
- Felejtsük el.. - ráztam meg a fejem, majd az ajtó felé kezdtem menni. Mielőtt kinyitottam volna visszanéztem rá, mire ő is elindult. Nyúltam volna a kilincsért, de visszafogta a kezem, az ajtónak döntött és ajkait hirtelen tapasztotta enyéimnek. Lassú és varázslatos csóknak lehettem tanúja.
Egy érzés futott át rajtam. Olyan érzés, amit nagyon-nagyon rég éreztem.. valakinek fontos vagyok. Nem tudtam mi történik a fejemben, nem értettem egyetlen gondolatomat sem.. de egyben biztos voltam: Harry többet jelent nekem mint barát.

- Bocsáss meg.. nem tudom mi ütött belém... - hajtotta le fejét, miután elhajolt. Arcát megsimogattam, majd csillogó szemeivel rám tekintett, közel hajoltam és most már én csókoltam meg őt.
Szálltam, hasítottam a mennyeket és semmi sem állított meg. Kizártam mindent, aminek nem volt köze a boldogságomhoz és csak a pillanatra koncentráltam. Azt akartam, bár örökké tartana.
Elszakadt tőlem és mélyen szemembe nézett. Egyetlen pillantásával megbabonázott, nemhogy még ha egyenesen belenéz! Tekintete már egész arcomat fürkészte, majd egy gyors puszit nyomott homlokomra és vigyorgó arccal húzott ki a szobából, le a többiekhez.

Mikor leértünk mindenki ránk szegezte tekintetét és huncut mosolyok hagyták el szájukat. Csak megforgattam a szemem és lehuppantam a kanapéra, Harry pedig követve a példám mellém ült. Kezemet alig észrevehetően övéibe kulcsolta és gyengéden simogatta azt. Egy pillanatra rápillantott, majd mosolyogva emelte tekintetét rám. Fejemet vállára hajtottam és úgy néztünk a filmet.
Már rég besötétedett, a szobát csak a tévéből áradó fény és a feszült hangulat töltötte be. Mindenki izgatottan meredt a képernyőre vetülő horrorfilmre. Jó film volt, épp ezért láttam nagyjából ötször, úgyhogy számomra már nem volt olyan érdekes. Hirtelen kiugrott egy véres kislány az egyik szobából, mire mindenki összerezzent, Louis még sikoltott is egyet, mire mindenki felvont szemöldökkel kapta oda fejét.
- Most mi van? Megijedtem.. - mondta, majd megforgatta szemeit.
Figyelmünket ismét a filmnek szenteltük. Miután vége lett mindenki hosszasan taglalta hogy  ő mire számított, közben megvacsoráztunk és a turnéról is beszéltünk. Ann-al mindketten nagyon szomorúak voltunk, amiért ilyen sok időre meg kell válnunk tőlük, hisz az életünk része mind az öt srác.
- Nem aludtok itt? - kérdezte barátnőm, mikor szedegették a holmijukat.
- Holnap korán kell mennünk próbálni és nem akarunk titeket felkelteni, na meg haza is kéne még mennünk, szóval jobb lesz így. - mondta fáradtan Zayn.
- De holnap próba után beülhetnénk valahova enni. - vetette fel az ötletet Harry, mire mindenki helyeselni kezdett.
- Én benne vagyok. - mondtam, Ann úgyszintén beleegyezett, úgyhogy elköszöntünk a srácoktól és kikísértük őket.
- Hiányozni fogsz. - ölelt át az ajtóban Hazza.
- Holnap találkozunk, göndörke! - nevettem.
- Tudom, de akkor is.. -mondta szomorúan, majd elengedett. - Vigyázz magadra. Szia Selly!
- Ti is, szia! - mondtam, majd megvártam hogy beszálljanak az autóba és elhajtsanak. 
Becsukván magam mögött az ajtó nekidőltem és egy mély sóhajtás kíséretében gondoltam át az egész mai napot. Ha egy szóval kellene jellemeznem? Furcsa.

Másnap 9-kor kipattantam az ágyból, nem bírtam tovább aludni. Lemásztam az emeletről, a konyhát céloztam be és megrohamoztam a hűtőt. Készítettem magamnak egy mega-nagy szendvicset, amit egy pohár narancslé kíséretében el is fogyasztottam, majd feltakarítva magam után a fürdőbe mentem. Letusoltam, halványan kisminkeltem magam, felkaptam egy egyszerű farmerrövidnadrágot egy fehér felsővel és egy kockás inggel, hozzá felhúztam egy szakadt converse cipőm és unott tekintettel vártam hogy barátnőm is előbújjon rejtekhelyéről. Az ajtózár kattogására lettem figyelmes, majd Ann-t pillantottam meg az ajtóban, amint lepakolja a cuccait.
- Hát te? Azt hittem még alszol.. - mondtam meglepődve.
- Elmentem boltba. Egyébként én is azt hittem hogy még alszol. - nevetett.
- Nem bírtam tovább aludni.. - húztam el a szám.
- Detto. Na akkor indulhatunk? 
- Ez nem kérdés. - mondtam nevetve, telefonomat és a pénzemet zsebembe csúsztattam, majd együtt indultunk a plázába. Megbeszéltük, hogy még a fiúkkal való találkozás előtt vásárolunk egyet.
Amint beértünk szebbnél-szebb kirakatok fogadtak a friss kollekciókkal, egyszerűen azt se tudtuk hova nézzünk. 

Rengeteg boltot átjártunk, végül fáradtan pattantunk le egy kávézó foteljába. Semmi igényünk nem volt, de mivel fogyasztás nélkül bunkóság beülni valahova, rendeltem egy capuccino-t. Ann rengeteg holmivan bővelkedett, nálam csak egy szatyor volt. Két rövidnadrágot és három felsőt vettem. Nem volt semmire sem szükségem, ezeket is csak azért vettem meg, mert amint megláttam őket, beléjük szerettem.
- Fuh.. - sóhajtott - Jól kifáradtam. Hányra kell mennünk?
- Ne is mondd... pontosan delet beszéltünk meg végül. Szóval megiszom a kávém és indulhatunk is. 
- Szuper, kezdek megéhezni. - simogatta meg hasát, majd elfolyt az ülésben és pihenni kezdett.
Kihozták a kávém és egy sor hülyéskedés közbe közösen ittuk meg, majd indultunk is. Az ital árát az asztalra raktam és sietősen kimentem. Hangos nevetés mutatta merre megyünk, rengeteg baromságon elszórakoztunk. Miután kellőképpen kiparodizáltuk a hírességeket bementünk a megbeszélt Nando's-ba és leültünk egy helyre hátul.
- Kilenc perc múlva 12. Csapj bele! - mutatta fel tenyerét, amibe egy hangosan csattanó pacsit nyomtam. - Áu.. - nevetett fel, miközben a kezét dörzsölgette. Elnevettem magam én is, majd visszaadta az imént adott 'ajándékom'.
- Sziasztok. - szakította meg a csipkelődésünket valaki.
- Hali. Többiek? - mondtam Niallnek.
- Valahol kinn vannak, én viszont gyorsan bejöttem mert éhen halok. Ti mit kértek?
- Hozz nekünk valamit. Mindegy mit, csak ne legyen csípős. - mondta helyettem is Ann, de a számból vette ki a szót.
Lassan bejöttek a többiek is és leültek mellénk. Harry mellém ült és nyomott egy puszit arcomra, amitől rettenetesen elpirultam és csak remélni tudtam hogy nem vették észre a többiek. Nem mintha titok lenne előttük, de igazából még csak egy csók volt és ez még nem jelent önmagában semmit sem.
Velem szembe leült Niall, Harry-vel szemben Louis és Ann-el szemben Zayn.
- Liamet hol hagytátok? - kérdeztem rá.
- Valami allergia vizsgálatra ment vagy hova.

Sokáig beszélgettünk még, majd úgy döntöttünk sétálunk egyet. Fogalmam sem volt merre megyünk, de a többiek tudták, úgyhogy cseppet sem aggódtam. Míg a fiúk és Ann a parkban levő kisebb tisztáson hülyéskedtek és szaladgáltak mint a kétévesek, addig én Harryvel sétálgattam az alig pár-tízméteres mesterséges tónál.
- Annyira sajnálom ami történt veled.. és azt hiszem tudnod kell valamit. Részben miattam történt az egész.. - szólalt meg.
- Ezt hogy érted? - álltam meg egy pillanatra és ránéztem.
- Egy vidéki házunknál voltunk és ti filmet néztetek. Louis le akart rángatni hogy veletek nézzem én is, ezért vitáztunk és meghallottad hogy nem akarok ott lenni, ahol te vagy.. kicsit pontosabban azt mondtam, nem akarok veled egy légtérben lenni.. - hajtotta le a fejét - Felrohantál a cuccaidért és elmasíroztál. Próbáltalak visszahívni, de nem jöttél. Amikor következőleg találkoztunk már a buliban, egy szobában feküdtél, a csuklódból vér folyt és kisírt, fájdalmas szemekkel tekintettél rám. Borzalmas volt tudni hogy én vagyok az oka..
Egy fél percig csak meredtem magam elé, amíg agyam feldolgozta a kapott információt, majd karjaim nyaka köré fontam és szorosan magamhoz öleltem. Meglepődött és kissé félénken viszonozta tettemet, de hamar feloldódott és ő is szorosan magához vont.
- Őszinte leszek, kissé megdöbbentett amit az előbb mondtál, de ha így is történt.. Harry én nem haragszom rád. Ami történt megtörtént, már úgysem tudunk mit csinálni. Idővel minden rendbe fog jönni velem kapcsolatban. Emiatt ne aggódj göndörke. - mondtam, majd elengedtem és összeborzoltam haját. Nevettünk rajta egyet, majd morcosan visszarendezte egy rázással a haját és ismét elkomolyodott.
- De akkor is Sel ezt sosem fogom megbocsátani magamnak.. - motyogta, majd magához húzott és fülembe suttogta - nagyon sajnálom..
- Tényleg nem haragszom. - suttogtam vissza.

- Jöttök? - hallottuk meg Zayn kiáltását. A többiek már elindultak vissza az étterem felé. Elengedtük egymást, majd mi is követtük őket. 
- Hova megyünk? - kérdeztem arab barátunkat.
- Hozzátok. Paul szólt hogy be kell mennünk megbeszélni valamit, úgyhogy hazakísérünk titeket és indulunk is. 
- Kár.. pedig átjöhettetek volna.. - szólalt meg előttem Ann.
- Legközelebb ti jöttök, hozzánk! Mondjuk holnap? - fordult meg Louis, majd hátra fele sétált, előttünk - Ott is aludhatnátok. - kacsintott.
- Tedd félre a perverz gondolataid Tomlinson. - pöcköltem meg orrát - De azt hiszem az ajánlatot elfogadjuk. - néztem Ann-re, aki bólintva jelezte egyetértését.

Jó társaságban, hamar röpül az idő - szokták mondani. Hát, ez most sem volt máshogy. A nagyjából 20 perces séta - ami máskor borzalmasan unalmas - most hamar elillant és szinte két percnek éreztem az egészet. Végigölelgettük a srácokat, Ann beszaladt a házba és a srácok is elindultak.. kivétel Harryt.
- Selly. - húzta vissza kezem, mikor épp mentem volna fel a bejárathoz vezető négy fokos lépcsőn. - Kérdezhetek valamit?
- Csak nyugodtan. - mosolyogtam rá.
- Volna kedved eljönni velem egy randira?

19. fejezet

Sziasztok! Utólag is szeretnék mindenkinek sikerekben gazdag, boldog új évet kívánni! íme az új rész.. elég furcsa lett szerintem, de azért remélem tetszik majd. Amikor beteszitek a zenét majd kétszer fogja lejátszani. Az direkt van úgy, és remélem nem fog elcsúszni a zene, megpróbáltam úgy rakni, hogy a megfelelő résznél a megfelelő zene legyen ( a 'drámai hatás' kedvéért:D). Jó olvasást! xx

Csoda vagy valóság?

'Ha úgy érzed, hogy szürke és egyhangú a világ, fogj egy ceruzát és alkoss csodát!'

Két napot voltam még benn. Minden nap bejöttek hozzám Ann és Zayn, néha még egy Paul nevű férfi is ott volt, aki elvileg Zayn főnöke. Nagyon hálás vagyok nekik amiért itt vannak mellettem és segítenek. Most nagy szükségem van rájuk.
Alig három napja érkeztünk meg Ann-ékhoz és már teljesen beilleszkedtem.  Mintha már vagy tíz éve itt élnék. Nagyon szép a ház és a környezet is: a szomszédok kedvesek, minden rendezett és kellemes. Voltam otthon is, össze szedtem a cuccaim és minden feltűnést elkerülve értesítettem családom, hogy egy kicsit Ann-nél leszek. Szerencsémre nem tűnt fel nekik semmi sem, és elengedetek.
- Sel! Seel!! - kiáltott Ann, majd dörömbölést hallottam és szinte beszakította az ajtómat. - Felvettek! 
- Mi-micsoda? - pislogtam nagyokat értetlenül - A melóra? - mondtam, mire hevesen bólogatott.
- Tudod a Nando's-ba. Amit együtt néztünk.
- Ügyes vagy! - mondtam mosolyogva, majd szorosan magamhoz öleltem.
- Mit csinálsz? - nézelődött mikor elengedtem. 
- Semmit.. - csaptam be az előttem heverő füzetet.
- Naaa. Hadd nézzem meeg! - biggyesztette le száját - Jól láttam hogy egy srác van benne?  - húzogatta szemöldökét egy idióta grimasszal a fején, amin akaratlanul is elnevettem magam.
- Igen egy srác. Na de hess innen.. - tereltem ki kezeimmel a szobából.
- Ma van az első napom. Szóval ha megéhezel, márpedig meg fogsz, akkor nézz be. - kacsintott, majd becsukta az ajtót és őrjöngve elfutott a szobájába.
- Idióta.. - nevettem el magam, majd folytattam elfoglaltságom.
Már majdnem kész volt, de a hasam lehúzott a konyhába. Nem tudtam milyen kaja volt itthon úgyhogy gyorsan átpásztáztam a hűtőt és kikaptam belőle pár szelet bacon-t és három tojást. Előkaptam egy serpenyőt amibe olajat öntöttem, majd a tűzhelyre tettem  melegedni. Addig egy tálban összekevertem a tojásokat és felkockáztam a bacont. Beledobtam a serpenyőbe, megpirítottam a hús-darabokat és hozzáöntöttem a tojást. Egy tálba tettem és elfogyasztottam. Miután végeztem elégedetten vigyorogva, elmosogattam a piszkos edényeket. Ismét felrohantam a szobámba és az apró simításokat elvégeztem a művemen. Miután kész volt, a pirosas képet felakasztottam a falra felszögelt zsinórra és büszkén néztem végig az összesen. Mind a kezem munkája volt és bár nem tudtam ki is az akit mindig festek, az arca élénken benne volt fejemben. Szinte semmi mást nem rajzoltam, csak őt. Nagyon furdalt a kíváncsiság vajon ki lehet az, de elég nagy a világ ahhoz, hogy megkeressem. 
Átcaplattam a fürdőbe, lezuhanyoztam, rendbe tettem magam majd felkaptam a tornacipőm és már mentem is. Ezúttal nem céltalanul botorkáltam, barátnőmhöz mentem látogatóba. Nem volt hosszú az út, kb tíz percig gyalogoltam és közben ki is terveltem mivel fogom megtömni a hasam. A csirkefalatok gondolatától összefutott a nyál a számban, így kicsit gyorsabb léptekbe fogtam.
- Mit hozhatok? Mekkora adagot? Hány személyre? - ütötte meg a fülem a kiszolgálók hangja. Odasétáltam a pulthoz és meg is láttam Ann-t. Feltoltam a fejemre egy szemüveget, összefogtam a hajam - remélve hogy megviccelhetem, hátha nem ismer meg.. egyébként sem szoktam nagyon összefogni a hajam. Csúnyának érzem magam a tincseim nélkül - odaléptem a kasszához, ahova ő volt beosztva.
- Hello - szólaltam meg mélyebb hangon - egy jó nagy adag csirkeszárnyat kérek és négy deci kólát.
- Rendben. Üljön le egy szabad asztalhoz és mindjárt kiviszem.
Bólintottam és elvonultam. Arcomra mosoly terült, de lehajtott fejemtől nem vették észre a körülöttem lévők. Leültem egy asztalhoz és kibontottam a hajam, de a napszemüveget fenn hagytam, mert pont az arcomba sütött a nap. Hamarosan megláttam barátnőmet, aki forgolódva keresett a kezében levő tálcával. 
- Ann! - mondtam, mire megfordult és vigyorogva odajött. 
- Szia Seel! Mindjárt jövök csak előbb kiviszem ezt egy hölgynek... akit nem találok.. - nyújtózkodott, hátha többet lát.
- Ann.. az én voltam. És örülnék ha végre a gyomromban hevernének a csirkeszárnyaim.
- Óoo - tette szája elé kezét - bocsi. Nem ismertelek fel..
- Mert direkt elváltoztattam magam. - nevettem.
- Humor Herold... - forgatta meg szemeit, majd ő is elnevette magát.
Pár percig még beszélgettünk, majd ő visszament dolgozni, én pedig az előttem heverő csodának szenteltem magam. 
Épp két pofára tömtem magamba a kaját, mikor valaki megkocogtatta a vállam.
- Mi van? - fordultam hátra félig tele szájjal, unott képpel.
- Nem te vagy annak a buzinak a spanja? - mondta néhány röhögcsélő 16 év körüli srác.
- Nincsenek buzi haverjaim, szóval téves szám. - fordultam vissza.
- De, az a Zayn. - röhögtek. Egy pillanatra megfagyott bennem a vér. Az én barátomat ne buzizza le holmi senkiházi kis hülyegyerek.
- Ismeritek ti egyáltalán? Nem? Akkor semmilyen véleményetek nem lehet róla. Igen a haverom. Sőt. A legjobb barátom. De ehhez nektek rohadtul semmi közötök sincs és jobban teszitek ha egy kicsit elgondolkodtok azon, hogy mit beszéltek. Zayn nem buzi. Ellentétben azzal a gyerekkel, akit a haverotoknak hívtok.. - mutattam az ablaknál ülő egyik srácra, aki mereven, kissé csillogó szemmel figyelte az egyik jóképű gyereket - Őket lehet átvered, de egy lány előtt nem tudod letagadni hogy valami mégis tetszik az előtted levő kreténben. Ja, szerintem sem vagy rossz bőr, de azt hiszem az én részemről annyira nem gáz ilyet mondani. - mutattam a szemben ülőre - Jobb lenne ha mind elgondolkodnátok azon, hogy miért is mondtok dolgokat olyanról, akiről az ég világon semmit sem tudtok. És aki még egyszer megpróbál megzavarni az ebédemben, annak porrá morzsolom a heréjét. Remélem érthető voltam. Na hali - villantottam egy ártatlan mosolyt, majd visszavánszorogtam előbbi helyemre. A srácok mögülem azonnal tipliztek, amin jót nevettem. Büszkén felsóhajtottam és egy hatalmas fagyiért áhítozva elindultam az utcán. Miután megtaláltam a nekem való kis bódét, négy gombócos fagyimmal távozva sétálgattam a St. Jame's Parkban. Nagyon szép volt és rengetegen kihasználták a jó időt. Szinte mindenhol gyerekek szaladgáltak, de sokan kivitték házi kedvencüket is és volt, aki piknikezett. 
Leültem a fűbe és fagyimat nyalogatva néztem egy szerelmes párt. Nagyjából egyidősek voltak velem. Pokrócon ültek, egy piknikkosár társaságában és egy apró kutyát simogattak. Nagyon aranyosak voltak ahogy 'turbékoltak'. 
- Sel? - hallottam meg egy ismerős hangot a hátam mögül. Hirtelen megfordultam és két srác állt ott. Az egyik Zayn volt, a másik nem tudom ki. Ismerős volt, de sehogy sem ugrott be.
- Sziasztok! - mosolyogtam, majd kezemmel megpaskoltam a mellettem levő helyet. Vették az adást és mindketten leültek.
- Téged még nem ismerlek, Sel vagyok. - nyújtottam a kezem.
- Niall.. - rázta meg egy értetlen arckifejezés kíséretében.
- Valami baj van? - néztem rá.
- Nem, dehogy semmi gond. - villantott egy mosolyt. Nem tűnt túl őszinte mosolynak, de ha nem akarja elmondani, én nem fogom erőltetni. 
Úgy éreztem, mintha már vagy ezer éve ismerném Niallt, de sehogy sem tudtam visszaemlékezni. Hát persze.. hisz nem is tudnék visszaemlékezni. Kicsit rosszul éreztem magam amiért most ilyen állapotban vagyok.. senkiről nem tudok jóformán semmit.. és ez pocsék érzés. Nagyon..
Már vagy egy órája beszélgettünk, mikor megcsörrent a telefonom. Ann hívott, hogy meglepetése van és toljam haza a hátsóm. Mint a kis gyerekek a szülőknek, szót fogadtam, elköszöntem a fiúktól és elindultam haza. 
Belépve az ajtón elordítottam magam hogy megjöttem, ledobtam a cipőm, vékony dzsekimet egy székre hajítottam és lehuppantam a kanapéra.
- Szép estét, csavargó. Merre voltál? - ült le mellém felvont szemöldökkel.
- Rosszabb vagy mint az anyám mikor tizennégy voltam. - nevettem el magam.
- Csak féltelek.. nem szeretném ha megismétlődne a dolog.. - hajtotta le fejét és a zokniját kezdte gyűrögetni.
- Csak Zaynnel és Niallel voltam. - mondtam - Apropó.. te tudod ki Niall?
- Igen. Ő is egy barátod.
- Hát, jó. És mi a meglepetés? - csúsztam feljebb a kanapén és izgatottan vártam válaszát.
- Mindjárt hozom. - pattant fel és kiment a nappaliból. 
Nemsokára egy nagy dobozzal, tányérokkal és evőeszközökkel tért vissza. Betett egy filmet a lejátszóba és kinyitotta a dobozt. Egy hatalmas csokitorta volt benne. Vágott két szeletet, a tányérra tette és miközben azt ettük, valami romantikus vígjátékot néztünk.
- Ez már olyan uncsi.. mind ugyan úgy végződik. Happy end és mindenki éli tovább szuperül az életét.. - magyaráztam, miközben kivittem a konyhába a koszos tányérokat.
- Lehet, de attól még nekem tetszett. És ha jól gondolom a kis könnycseppből ami végigfolyt az arcodon közben, neked is tetszett.
- Jó.. bevallom, nem volt rossz. - vallottam be - De akkor is.. 
- Is mi? - nevetett halkan.
- Mindegy.. - forgattam meg szemem és felcaplattam a lépcsőn. 
Beléptem a szobámba és rögtön az ágyra dobtam magam.
(zene)

Reggel ugyan úgy keltem, ahogy tegnap bedőltem. Álmosan nyitogattam szemeim, majd kellemesen nyújtóztam egyet. Telefonomra pillantottam, ami tizenkét órát mutatott.
- Rég aludtam ilyen sokat.. - gondoltam és megnyitottam az üzenetet, amit Ann küldött.

Bementem dolgozni, majd este jövök. Vigyázz magadra és ne gyújtsd fel a házat! xx

- Úgy ismersz te? - mondtam halkan, felkaptam egy melegítő nadrágot és lebotorkáltam a konyhába. Erőtlenül nyitottam ki a hűtőt, de nem nyílt. Hirtelen megrántottam amitől majdnem leszakadt, majd kivettem egy doboz kínai kaját. Nem tudom hogy került oda, de áldottam a személyt. Fogtam egy villát és elkezdtem belapátolni magamba a tészta-halmot. Félig nyitott szemmel csoszogtam végig a helységen át, a nappaliba. Mikor odaértem földbe gyökerezett a lábam. Két - számomra - ismeretlen srác, Niall, Zayn és egy, akitől a legjobban meglepődtem. Nem akartam hinni a szememnek. Ő? Ő lenne az? De mégis, hogy?
- Öm... hali. - nyögtem ki - Hát ti?
- Seeeeeeel!!! - ugrott a nyakamba egy világosbarna hajú srác.
- Nem tudom kiiiii!!! - öleltem vissza.
- Louis.. - nézett rá Zayn egy amolyan *tudodjólmiregondolokcsaknemmondomki* nézéssel.
- Ja, bocsi. - nevetett zavartan, majd átengedte a helyet.
- Sel, ők Liam, Louis és.. - mutatott a két srácra, majd megfordult és a göndör felé fordult. Tudnom kell a nevét. Ki ő? Mondd már ki!! - Harry.
Harry.. nem tudom ki ő. Tudnom kéne? Fogalmam sincs... de mégis honnan ismertem? Honnan tudtam milliméter pontosan hogyan néz ki, mikor még sosem láttam?
- Szia Sel. - jött oda Liam és megölelt. 
- Szia. - nyögtem ki gyorsan. Nem figyeltem rá, ahogy a többiekre sem, csak őt néztem egész végig. Nem tudtam levenni róla a szemem. Ott állt, kezét háta mögött összekulcsolta, lehajtott fejjel méregette a zoknija alatt elterülő szőnyeget. Zayn oldalba bökte, amire felkapta a fejét és lassan, fájdalmat sugárzó szemekkel odasétált hozzám. Karjait derekam köré fonta és szorosan magához ölelt. Illata hirtelen csapott meg. Mélyen magamba szívtam, nem tudtam elengedni. Minden megszűnt körülöttem, a nagy szürkeségben lebegtünk. Szorosan fogott, mintha óvni akarna valamitől.
- Szia Selly. - suttogta. Hangjától megborzongtam, de mégis melegséggel töltött el.
- Szia Harry. - suttogtam vissza.
Elengedett és rám mosolygott. Nem értettem az egészet, hogy miért ilyen furcsák. Kizavartam a gondolatot a fejemből, és lehuppantam a kanapéra Zayn és Niall közé. Kinyitottam a kis dobozkát és újból nekikezdtem reggelim elfogyasztásának. Jólesően nyeltem le a falatokat, mikor valami fusztráló érzésem támadt. Odébb fordítottam a fejem és Niall bámult a képembe.
- Mi az? - mondtam értetlenül.
- Az.. az.... - mutogatott a kajámra, és hatvanszorosára nőtt szemekkel nézett a kezemben levő dobozra.
- Igen? - mondtam.
- Van még? - pillantott fel rám, de szeme ismét a kajámra tapadt.
- Nézd meg a hűtőt. - mondtam, de már nem volt ott. Hiperszuper gyorsan suhant ki a szobából, ennek sem kell kétszer mondani.. - Minden oké? - néztem rá röhögve mikor visszatért egy hatemeletes szendviccsel.
- Mindig ilyen.. - legyintett Liam.
- Mi van ebben a szendvicsben? - szólaltam meg.
- Szalámi, sajt, lekvár, májkrém....
- Inkább nem akarod tudni. - fogta be a szőkeség száját Louis és rám mosolygott.
- Azt hiszem egyetértek.. - nevettem el magam ismét. - De úgy mellesleg.. még mindig nem tudom, hogy kerültetek ide. - vigyorogtam.
- Gondoltuk meglátogatunk.. Ann engedett be. Nem kellett volna jönnünk? - mondta szomorúan Zayn.
- Dehogy is! Ne hülyéskedj már, bármikor jöhettek. Viszont ha már itt vagytok, eljöhetnétek velem vásárolni. Holnap van Ann szülinapja! - mondtam feldobottan - Utána meg egy meglepi bulizááás!
- Szerintem mindenki benne van - nézett körbe a társaságon Louis - de ma még van egy megbeszélésünk. Szóval gyere el és utána vásárolunk.
- Rendben. - ugrottam fel, majd a konyhában átrohanva bedobtam a sarokban heverő kukába a kajás dobozom, nyugtáztam hogy profi kosaras vagyok és felrohantam a lépcsőn.
Magamra kaptam egy egyszerű fehér farmerrövidnadrágot, egy Supreme toppal, felhúztam egy piros converse tornacipőt, szempillámat átpödörtem egy spirállal és visszamentem a többiekhez.
- Indulhatunk? - mondtam.
- Igeen! - kiáltották kórusban és mint az állatok, egymáson áttaposva kicsődültek a házból.
Telefonomat és kulcsomat a zsebembe csúsztattam, felvettem egy napszemüveget és beszálltam egy fekete Range Roverbe.
- Ti kocsitok? - kérdeztem mikor elindultunk.
- Az enyém. - nézett vissza mosolyogva a volán mögül Harry.
- Szép járgány. - jegyeztem meg, majd a mellettünk elsuhanó képet néztem.
Hamarosan befordultunk egy utcába és megálltunk. Mindannyian kiszálltunk a kocsiból, besétáltunk az épületbe és a liftbe betömörülve felmentünk. Mikor kiszálltunk rengeteg szoba tárult elénk. Fogalmam sem volt hogyan tudják megjegyezni hova kell menniük, de inkább csendben kullogtam mellettük. 
Beléptünk egy szobába, ahol Paul ült egy asztalnál. Nem értettem, hisz Paul Zayn főnöke. Ők együtt dolgoznak? Elmélkedésemből visszacsöppentem a valóságba és hallgattam ahogy Paul elmondja a teendőket.
- A turné egy hét múlva kezdődik. Először Görögország, aztán Olaszország, Franciaország, Németország, Dánia, Lengyelország és végül Amerika. Tehát jól készüljetek fel. Louis ha szeretnétek hozni a lányokat akkor foglalok plusz szállásokat is, szóval legkésőbb két nap múlva szóljatok. Értettem? - mondta határozottan.
- Igen. - mondták unottan.
- Szerintem nincs már több közlendőm.. mehettek. - nem kellett nekik kétszer mondani, azonnal felpattantak és sietősen távoztak az irodából.
- Szia Paul. - mosolyogtam rá, majd követtem a fiúkat. Már ott toporogtak a lift előtt, úgyhogy gyorsabb lépteket vettem, hogy behozzam a lemaradást.
Mikor az épület bejáratához értünk rengeteg fotós és rajongó ácsorgott ott, akiket őrök tartottak vissza a bejárattól. 
- Vedd fel. - mutatott Niall a fejemen levő napszemüvegre. Szemem elé csúsztattam, majd Harry megragadta a kezem és gyorsan vergődtünk át a tömegen. Rögtön bepattantunk a kocsiba. Szerencse hogy sötétítettek az ablakok, különben már rég megvakultunk volna.. bár én így se látok valami jól..
A plázában nem kellett sok boltot átjárnom hogy megtaláljam a tökéletes darabot Ann-nek. Egy egyszerű nyakláncot és egy apró medálokkal díszített karkötőt vettem neki, majd segítettem a fiúknak is. Ők nagyrészt ruhákat vettek, vagy cipőt. Még beugrottunk kajáért a Nando's-ba is. Miután végeztünk ismét kocsiba ültünk és hozzánk indultunk, de útközben kitettük Liamet, mert valami dolga volt.
- Nem maradtok egy kicsit? - szólaltam meg, mikor már majdnem az utcánkban voltunk. Mindenki bólogatni kezdett.
- Akkor maradunk. - mondta Zayn, mintha nem láttam volna reakciójukat.
Leparkolt az út szélén és mindannyian bementünk. Ledobtam a cipőm az előszobában, majd a konyhába érve letettem a kaját.
- Szia. - köszöntem, mikor megpillantottam barátnőmet. - Hoztunk vacsit.
- Szia, köszi! - nyomott puszit az arcomra és kibontotta a barna papírtasakot.
Intettem a többieknek hogy jöhetnek, Louis 'átkommandózott' a nappalin és a lépcsőre tette a megvett ajándékokat. Nálam lesznek, mivel megkértek hogy az övéiket is csomagoljam be.
- Mmm ez isteni. - vigyorgott elégedetten az előttem álló lány.
- Mindjárt jövök én is, csak.. átveszem a ruhám. - vágtam rá és a lépcsőről felkapva a cuccokat, felrohantam a szobámba. Betettem a szekrényem aljába a csomagokat és hogy mégiscsak betartsam amit mondtam, felvettem egy melegítőt és egy fehér, feszes pólót.
Visszamentem a konyhába és a többiekkel fogyasztottam el a vacsorát. Miután végeztünk mindannyian becsődültünk a nappaliba és elkezdtünk nézni egy filmet.

Felálltam és kisétáltam a konyhába. Összeszedtem a tányérokat és elmostam őket. A szemetet kidobtam és egy pohár üdítővel a kezemben, felültem a konyhapultra. Lépteket hallottam, majd Harry állt meg előttem egy pohár narancslével.
- Meguntad? - kortyolt bele innivalójába.
- Láttam már. - mondtam mosolyogva, majd az arcát kezdtem el pásztázni. Alig hittem el hogy pont olyan.. pont olyan, mint a fejemben volt. Találkoztam vele. Pedig elég kevés volt az esélye.. vagy mégsem?
- Gyere.. - ragadtam meg kezét és magam után húztam fel, a szobámba.
- Mi az? - hallottam hangját magam mögül.
- Valamit mondanom kell.. - hajtottam le a fejem és az ajtóm előtt megtorpantam. Elém állt és kíváncsian várta válaszom. - Régóta rajzolgatok és festek.. majdnem egy hete vagyok itt, a kórházban még két napot voltam. Végig csak rajzoltam. Akárhányszor ceruzát, vagy ecsetet fogtam a kezembe, mindig ugyan azt készítettem. Egy embert rajzoltam vagy festettem, mindig.. és ebben az a furcsa, hogy az arcának minden szegletére emlékszem.. pedig elvesztettem az emlékezetem. És nem találkoztam vele még sosem... a mai napig.
- Hát... - akadt meg - .. ez furcsa.. - nyögte ki, majd kínosan elmosolyodott. Az a mosoly...!
- Megnézed? - mondtam félénken. Nem tudtam mit is fog szólni ha meglátja.. őrültnek fog tartani, vagy tetszeni fog neki?
- Persze. - mondta határozottan.
Még mindig szorosan fogtam kezét, majd lassan benyitottam a sötét szobába. Megálltunk, becsuktam az ajtót, kezünk egy percre sem engedte el a másikét. Felkapcsoltam a villanyt és rögtön arcát figyeltem, milyen reakciót vált ki belőle.
- Ez... - nyelt nagyot - én.. nem tudom mit mondhatnék...

  

Mindenhol csak őt ábrázoló képek voltak. A falra tapasztva, a zsinórra akasztva, az ágyon heverve.. mindenhol csak az ő arca tekintett vissza rám.
- Mégis honnan emlékezhetek rád..? - mondtam halkan, félénken.