Bocsánatot kérek, nagyon rég írtam részt, de meghoztam az újat, és remélem kiengesztellek vele titeket. Kérek véleményt!!! Puszi, Dorci <3
Leraktuk a holminkat és bementünk a többiekhez. A hangulat jó volt, azt hiszem az asztalon heverő üres piás üvegeket nem is kell említenem. Leültünk közéjük a szőnyegre, bár nyugodtan nem igazán tudtak lenni, nevetgéltek, össze-vissza dülöngéltek és lökdösték egymást.
- Seeeel!! - kiáltott fel Ann, mikor észrevett. Már egy ideje itt ülök, de semmi gond:D
Odakúszott hozzám és megölelt. Előtúrtam a táskámból a csomagot és odaadtam neki.
- Boldog szülinapot cukorborsó! - nyomtam hatalmas cuppanós puszit az arcára, majd a kezébe nyomtam.
Szemébe könny szökött mikor kinyitotta.
- Sel! Jesszusom, ez.. ez nagyon király! Erre vágyom már mióta.. Köszönöööm!! - ugrott ismét a nyakamba és szorosan magához vont.
- Azért ne nyomd ki belőlem a szuszt. - nevettem.
- Ha már úgy is itt tartunk, később akartuk odaadni, de szerintem most is jó lesz. - szólalt meg Louis - Boldog szülinapot nagylány! - adott neki ő is egy csomagot. A többiek is követtek minket, Louis csomagjában egy 'Anneliese' feliratú medálos nyaklánc volt, Zayn egy parfümkészletet adott, ahogy Niall is, Harry pedig két converse cipőt. Nagyon meg volt hatódva, szerintem nem is sejtette hogy erre készülünk, de nagyon örült.
Amíg Niallel tárgyalták a sülkrumpli rejtelmeit, kimentem a konyhába és öntöttem magamnak egy vodka-kólát. Harry lépett be a helységbe és nekitámaszkodva a pulnak fürkészte az arcom. Elmosolyodtam, kissé zavarba ejtett, majd hozzábújtam. Karjait átfűzte hátamon és simogatni kezdte azt.
Amíg Niallel tárgyalták a sülkrumpli rejtelmeit, kimentem a konyhába és öntöttem magamnak egy vodka-kólát. Harry lépett be a helységbe és nekitámaszkodva a pulnak fürkészte az arcom. Elmosolyodtam, kissé zavarba ejtett, majd hozzábújtam. Karjait átfűzte hátamon és simogatni kezdte azt.
- Nagyon örült neki hogy megleptük.
- Tudom. Szegény hogy meglepődött, elsírta magát. - mondta, majd halkan nevetni kezdett. Imádom amikor nevet. A mellett hogy nagyon aranyos, meg is nyugtat.
Hirtelen Louis termett a hátam mögött és üvöltve ráncigált vissza a nappaliba.
- Hé emberek! - kiáltott a többieknek, akik természetesen mellettünk álltak - Ők itt ketten még józanok! - na ezt nem kellett volna..
Bulizási alapszabály: sose buktasd le magad, hogy még józan vagy, mert kettőt pislogsz és már a lábadon sem tudsz állni annyira leitatnak (!!).
Mindahányan voltak felkaptak egy-egy piás üveget és megindultak felénk. Leginkább zombikhoz tudtam volna őket hasonlítani, akik félig-leszakadt testrészeiket húzzák maguk után (kis iróniával).
Szinte tömték a szánkba az üvegeket, mikor Harry igencsak határozottan rájuk szólt, hogy lehet magunktól is menni fog, nem kell segíteni. Halkan megköszöntem neki segítségét és a kínált italt elfogadva kortyoltam bele az első kezem ügyébe keverődőbe. Vodka. Hát hooogyne... rögtön a legjobbal kezdem - tudni kell rólam, hogy van egy pár rossz emlékem vodka pajtással.. azóta nem vagyunk a legjobb viszonyban.
A rendszer megborult, nem sikerült betartani a szabályt, - pacsi Louiiis.... - alig telt bele egy kis idő már a semminek örülve csámpáztam ki az udvarra. Egyszerű karácsonyi égősor futott végig a kertben lévő fákon. Összefolyt a kép, de nagyon tetszett. Az égen megannyi csillag ragyogott, rögtön le is feküdtem a fűbe, leraktam magam mellé a sörösüvegemet és rágyújtottam egy cigire. Alkohol mellé elengedhetetlen.. meg néha amúgy is. Telihold volt, az egész eget beragyogta fényességével, akár egy királynő. Kótyagos gondolataim Harryn jártak. Fejemben emlékek cikáztak.. ekkor realizáltam igazán mennyire szerencsés vagyok hogy ő van nekem. Sosem volt még olyasvalakim, aki ennyi mindent megtenne értem.. és valószínűleg soha nem is lesz.
zene
*puff - hallottam meg. Harry esett ki az ajtón, de mikor meglátta hogy kiömlött az itala, fordult is vissza másikért, de gyorsan visszajött. Leült mellém és mérgesen nézett a kezemben lévő cigire.
- Miért teszed tönkre magad? Olyan gyönyörű vagy.. kár ilyenekkel elpocsékolni a szépséged. - mondta zaklatottan.
- Nyugi ez csak egy cigi.. nem halok bele egyetlen szálba.. - nevettem - Mi a helyzet odabenn? - pillantottam az dohányzóasztalon táncoló társaságra.
- Niall megint eszik, így pocsékolja a dráága alkoholt, Zayn élvezi hogy már csak a földön tud kúszni és nos.. Louis és Ann pedig csak táncolnak. Louis nem hiszi el hogy Ann le tudja nyomni. - nevetett - És te mit csinálsz idekinn a.. - pillantott a cigimre undorral az arcán - ..cigizésen kívül? - mosolygott rám ártatlanul.
- Nem tudom.. kis friss levegőre vágytam, egy szál cigire és hogy nézzem a csillagokat. Nézd csak azt ott! - mutattam az egyikre - Látod?
- Addig a fáig nem látok el drágám, nemhogy az égig.. - mutatott a kb 3 méterrel előttünk levő fára nevetve.
- Visszamegyünk? - nyomtam el a cigimet, majd rápillantottam.
Feltápászkodott, és miután úgy-ahogy meg tudott állni a lábán, felsegített. Karjaiba zárt és szorosan megölelt. Kezemmel körbefontam a nyakát, majd a fülembe suttogta:
- Szeretlek Selly! - mondta fájdalommal a hangjában. Nem értettem miért, de nem akartam rákérdezni.. részegen csak felzaklatnám a lelkét vele.
- Én is Harry - mondtam, majd elhúzódtam és hosszú csókot nyomtam ajkaira.
Elengedett és kezünket összekulcsolva mentünk vissza a többiekhez.
A hangulat abszolút adott volt, mindenki jól érezte magát. Beszálltam az asztalon táncolásba, Louis viszont feladta és inkább elvonult még egy pohár italért. Ann-el ketten maradtunk a 'táncparketten', de nagyon élveztünk. Ugráltunk, ráztuk a fejünk, egyszerűen bevadultunk. Kezemet az égbe emeltem, majd mikor beindult a zene, egyszerre kezdtünk 'szétesni'. Stroboszkóp, fülsiketítő zene, mélynyomó. Minden ami kell, ott volt. Megfeledkeztem magamról, átjárt a ritmus. Minden porcikámban éreztem azt a bizonyos lüktetést, amikor olyan felszabadult vagy, mint még talán soha. Lement a szám, kinyitottam a szemem és a látvány: négy srác szinte nyál-csorgatva nézi ahogy táncolunk. Az asztalról átugrottam a kanapéra és elnyúltam benne. Szívem 'majd kiugrott a helyéről, úgy kalapált. Kis pihenés után felpattantam és kimentem a konyhába hogy igyak egy kis vizet, mert rettenetesen kiszáradtam. Mire visszaértem mindenki a földön ült a dohányzóasztalt körbevéve, ahol feles poharak sorakoztak.
- Sel! Gyere, itt a következő kör! - kiáltott Louis, majd körbenézett és sejtelmes hangon megszólalt - A neve... agyhalál.
Mindenki elröhögte magát annyira nevetséges volt a helyzet, de senki sem mutatott ellenszenvet a poharak láttán. Lehuppantam Harry mellé és miután mindenki koccintott mindenkivel, egyszerre lehúztuk. Aztán a következőt és a következőt..
A későbbiekből annyira emlékszem, hogy Harryvel igencsak egymáshoz simulva táncoltunk, majd a vécét támasztottam és az utolsó kép hogy fekszem az ágyamban, az ajtón pedig Harry dől be.
- Picsába.. - Jó reggelt mindenkinek! Remek napunk van, ügyebár? Leszámítva, hogy kb egy atombomba robbant a fejemben és totál úgy éreztem hogy a jobb karom még valahol a takaró alatt van a bal lábam pedig a szomszéd kertjében lehet, minden csodás!
Fejemet masszírozva letotyogtam a földszintre és töltöttem magamnak egy pohár vizet. Miután nagyjából reinkarnálódtam előtúrtam egy doboz fejfájáscsillapítót, két darabot azonnal be is vettem. Nagyjából realizáltam hogy mi a nevem, mikor és hol születtem, valamint hogy hol lakom, aztán észrevettem hogy mi is a helyzet körülöttem.. azt hiszem mondanom sem kell hogy mikor belegondoltam hogy mennyi meló lesz ezzel, rögtön leszúrtam volna magam.
Miután véget értek önsajnálatom órái leültem a kanapéra és csak meredtem ki szembe a teraszra. Kihúztam magam alól egy vodkás üveget majd ugyanolyan életkedvvel el is hajítottam egy fotelba.
Mikor már a tv sem boldogított, nekiálltam kitakarítani a konyhát, és próbáltam valami reggelit varázsolni a népségnek. Kikészítettem az asztalra 5 pohár vizet, melléjük tettem a fejfájáscsillapítót, majd kezdtem valamit a külsőmmel is.
'Frissen pattantam ki az ajtón' és elkezdtem sétálni a bolt felé. Szerintem kétszer elaludtam útközben, de sikerült odaérnem és kinyitnom az ajtót. Unottan dobáltam mindenfélét a kosárba, nem igazán figyeltem mit is fogok megvenni, aminek jól nézett ki a doboza behajítottam a többi közé. Rengeteg szatyorral mentem haza, az utcánkban azt hittem komolyan megölöm magam, de elvánszorogtam az ajtóig, és megkönnyebbülten raktam le a szatyrokat a konyhaasztalra. Nagy meglepetésemre a lakás totál tiszta volt, egy apró folt sem maradt sehol. Velem szemben Ann lépkedett le a lépcsőn, feje nyúzott volt, ledobta magát egy székbe és azt hiszem.. elaludt. Nevettem rajta egyet és odaadtam neki a gyógyszert. Csukott szemmel bevette, ivott rá pár kortyot és ugyan olyan helyzetben ült tovább.
- Szép munka! Bár segítettem volna a takarításban... - utalgattam arra, hogy nem az ő dolga lett volna hogy kisikálja a házat mikor szülinapja van.
- Miről beszélsz...? - mondta iszonyú lassan. A hangja olyan volt, mintha épp haldoklana.
- Hát arról, hogy minden tiszta, rendben van és még egy csepp 'agyhalál' sincs az asztalon. - nevetett egyet, kinyitotta álmos szemeit és körbenézett.
- Nem én voltam.. - pislogott rám.
Felvont szemöldökkel, értetlenül néztem rá, majd legyintettem egyet.
- Mindegy.. A srácok? Nem ébredtek még fel?
- Úgy nézek én ki, aki tudja? Az este óta most nyitottam ki a szemem először.. tudod milyen nehéz volt lejönni a lépcsőn? - nézett rám gondterhelt tekintettel.
- El tudom képzelni.. - nevettem - Akkor nem is fárasztlak tovább. Pihenj csak.
Bepakoltam a nemrég vásárolt ételeket a hűtőbe és ledöglöttem a kanapéra. Próbáltam emlékeimet felidézni de nem jutottam túl messzire... Arra emlékeztem hogy r-o-h-a-d-t jó buli volt.... de apró képfoszlányokon kívül kb.. semmire.
- Te emlékszel valamire? - szólaltam meg.
- Nem igazán.. - szólalt meg a konyhából. Azóta is ugyan ott ül.. nem különösebben akar élni szerintem...
Elővettem zsebemből a telefonomat és Harryt tárcsáztam.
- Szia kicsim! - szólalt bele édesen csilingelő hangja - Jól vagy? Nem láttalak reggel.
- Igen, viszonylag korán felkeltem - 1-2 körül? - és elmentem a boltba. Ki takarított ki? Mert Ann kb egy órája csak alszik egy széken, szóval az a sejtésem, hogy nem ő..
- Igen, mi voltunk. Remélem nem baj. - nevetett. Neekem aztán nem....
- Inkább köszönöm. Mára van valami terv? - kérdeztem.
- Mi most épp Paul-t várjuk, de ha végeztünk felhívlak! Van egy meglepetésem! - hallottam a hangján hogy mosolyog.
- Uu, alig várom! - nevettem - Akkor majd csörögj!
- Rendben, szeretlek, szia!
- Én is, szia! - tettem le vigyorogva a telefont.
Meglepetés? Mégis mi lehet az..?
Nem jutottam nevezőre most sem, így inkább nekikezdtem hogy eltisztítsam a reggeli után maradt koszos edényeket és készítsek valami ebédnek nevezhetőt.. vagy vacsora? Nem is tudom..
Kb egy óra múlva, miután elkészültem megpróbáltam segíteni kb életképtelen barátnőmnek. Betámasztottam a tv elé egy fotelba, a kezébe nyomtam a távirányítót, homlokára puszit nyomtam és felmentem a szobámba. Nem tudtam mit vegyek fel az estére, így inkább csak felkaptam magamra egy egyszerű kék csőfarmert egy hosszú ujjú felsővel, és kikészítettem magamnak egyik kedvenc kék vans cipőmet.
Hirtelen Louis termett a hátam mögött és üvöltve ráncigált vissza a nappaliba.
- Hé emberek! - kiáltott a többieknek, akik természetesen mellettünk álltak - Ők itt ketten még józanok! - na ezt nem kellett volna..
Bulizási alapszabály: sose buktasd le magad, hogy még józan vagy, mert kettőt pislogsz és már a lábadon sem tudsz állni annyira leitatnak (!!).
Mindahányan voltak felkaptak egy-egy piás üveget és megindultak felénk. Leginkább zombikhoz tudtam volna őket hasonlítani, akik félig-leszakadt testrészeiket húzzák maguk után (kis iróniával).
Szinte tömték a szánkba az üvegeket, mikor Harry igencsak határozottan rájuk szólt, hogy lehet magunktól is menni fog, nem kell segíteni. Halkan megköszöntem neki segítségét és a kínált italt elfogadva kortyoltam bele az első kezem ügyébe keverődőbe. Vodka. Hát hooogyne... rögtön a legjobbal kezdem - tudni kell rólam, hogy van egy pár rossz emlékem vodka pajtással.. azóta nem vagyunk a legjobb viszonyban.
A rendszer megborult, nem sikerült betartani a szabályt, - pacsi Louiiis.... - alig telt bele egy kis idő már a semminek örülve csámpáztam ki az udvarra. Egyszerű karácsonyi égősor futott végig a kertben lévő fákon. Összefolyt a kép, de nagyon tetszett. Az égen megannyi csillag ragyogott, rögtön le is feküdtem a fűbe, leraktam magam mellé a sörösüvegemet és rágyújtottam egy cigire. Alkohol mellé elengedhetetlen.. meg néha amúgy is. Telihold volt, az egész eget beragyogta fényességével, akár egy királynő. Kótyagos gondolataim Harryn jártak. Fejemben emlékek cikáztak.. ekkor realizáltam igazán mennyire szerencsés vagyok hogy ő van nekem. Sosem volt még olyasvalakim, aki ennyi mindent megtenne értem.. és valószínűleg soha nem is lesz.
zene
*puff - hallottam meg. Harry esett ki az ajtón, de mikor meglátta hogy kiömlött az itala, fordult is vissza másikért, de gyorsan visszajött. Leült mellém és mérgesen nézett a kezemben lévő cigire.
- Miért teszed tönkre magad? Olyan gyönyörű vagy.. kár ilyenekkel elpocsékolni a szépséged. - mondta zaklatottan.
- Nyugi ez csak egy cigi.. nem halok bele egyetlen szálba.. - nevettem - Mi a helyzet odabenn? - pillantottam az dohányzóasztalon táncoló társaságra.
- Niall megint eszik, így pocsékolja a dráága alkoholt, Zayn élvezi hogy már csak a földön tud kúszni és nos.. Louis és Ann pedig csak táncolnak. Louis nem hiszi el hogy Ann le tudja nyomni. - nevetett - És te mit csinálsz idekinn a.. - pillantott a cigimre undorral az arcán - ..cigizésen kívül? - mosolygott rám ártatlanul.
- Nem tudom.. kis friss levegőre vágytam, egy szál cigire és hogy nézzem a csillagokat. Nézd csak azt ott! - mutattam az egyikre - Látod?
- Addig a fáig nem látok el drágám, nemhogy az égig.. - mutatott a kb 3 méterrel előttünk levő fára nevetve.
- Visszamegyünk? - nyomtam el a cigimet, majd rápillantottam.
Feltápászkodott, és miután úgy-ahogy meg tudott állni a lábán, felsegített. Karjaiba zárt és szorosan megölelt. Kezemmel körbefontam a nyakát, majd a fülembe suttogta:
- Szeretlek Selly! - mondta fájdalommal a hangjában. Nem értettem miért, de nem akartam rákérdezni.. részegen csak felzaklatnám a lelkét vele.
- Én is Harry - mondtam, majd elhúzódtam és hosszú csókot nyomtam ajkaira.
Elengedett és kezünket összekulcsolva mentünk vissza a többiekhez.
A hangulat abszolút adott volt, mindenki jól érezte magát. Beszálltam az asztalon táncolásba, Louis viszont feladta és inkább elvonult még egy pohár italért. Ann-el ketten maradtunk a 'táncparketten', de nagyon élveztünk. Ugráltunk, ráztuk a fejünk, egyszerűen bevadultunk. Kezemet az égbe emeltem, majd mikor beindult a zene, egyszerre kezdtünk 'szétesni'. Stroboszkóp, fülsiketítő zene, mélynyomó. Minden ami kell, ott volt. Megfeledkeztem magamról, átjárt a ritmus. Minden porcikámban éreztem azt a bizonyos lüktetést, amikor olyan felszabadult vagy, mint még talán soha. Lement a szám, kinyitottam a szemem és a látvány: négy srác szinte nyál-csorgatva nézi ahogy táncolunk. Az asztalról átugrottam a kanapéra és elnyúltam benne. Szívem 'majd kiugrott a helyéről, úgy kalapált. Kis pihenés után felpattantam és kimentem a konyhába hogy igyak egy kis vizet, mert rettenetesen kiszáradtam. Mire visszaértem mindenki a földön ült a dohányzóasztalt körbevéve, ahol feles poharak sorakoztak.
- Sel! Gyere, itt a következő kör! - kiáltott Louis, majd körbenézett és sejtelmes hangon megszólalt - A neve... agyhalál.
Mindenki elröhögte magát annyira nevetséges volt a helyzet, de senki sem mutatott ellenszenvet a poharak láttán. Lehuppantam Harry mellé és miután mindenki koccintott mindenkivel, egyszerre lehúztuk. Aztán a következőt és a következőt..
A későbbiekből annyira emlékszem, hogy Harryvel igencsak egymáshoz simulva táncoltunk, majd a vécét támasztottam és az utolsó kép hogy fekszem az ágyamban, az ajtón pedig Harry dől be.
- Picsába.. - Jó reggelt mindenkinek! Remek napunk van, ügyebár? Leszámítva, hogy kb egy atombomba robbant a fejemben és totál úgy éreztem hogy a jobb karom még valahol a takaró alatt van a bal lábam pedig a szomszéd kertjében lehet, minden csodás!
Fejemet masszírozva letotyogtam a földszintre és töltöttem magamnak egy pohár vizet. Miután nagyjából reinkarnálódtam előtúrtam egy doboz fejfájáscsillapítót, két darabot azonnal be is vettem. Nagyjából realizáltam hogy mi a nevem, mikor és hol születtem, valamint hogy hol lakom, aztán észrevettem hogy mi is a helyzet körülöttem.. azt hiszem mondanom sem kell hogy mikor belegondoltam hogy mennyi meló lesz ezzel, rögtön leszúrtam volna magam.
Miután véget értek önsajnálatom órái leültem a kanapéra és csak meredtem ki szembe a teraszra. Kihúztam magam alól egy vodkás üveget majd ugyanolyan életkedvvel el is hajítottam egy fotelba.
Mikor már a tv sem boldogított, nekiálltam kitakarítani a konyhát, és próbáltam valami reggelit varázsolni a népségnek. Kikészítettem az asztalra 5 pohár vizet, melléjük tettem a fejfájáscsillapítót, majd kezdtem valamit a külsőmmel is.
'Frissen pattantam ki az ajtón' és elkezdtem sétálni a bolt felé. Szerintem kétszer elaludtam útközben, de sikerült odaérnem és kinyitnom az ajtót. Unottan dobáltam mindenfélét a kosárba, nem igazán figyeltem mit is fogok megvenni, aminek jól nézett ki a doboza behajítottam a többi közé. Rengeteg szatyorral mentem haza, az utcánkban azt hittem komolyan megölöm magam, de elvánszorogtam az ajtóig, és megkönnyebbülten raktam le a szatyrokat a konyhaasztalra. Nagy meglepetésemre a lakás totál tiszta volt, egy apró folt sem maradt sehol. Velem szemben Ann lépkedett le a lépcsőn, feje nyúzott volt, ledobta magát egy székbe és azt hiszem.. elaludt. Nevettem rajta egyet és odaadtam neki a gyógyszert. Csukott szemmel bevette, ivott rá pár kortyot és ugyan olyan helyzetben ült tovább.
- Szép munka! Bár segítettem volna a takarításban... - utalgattam arra, hogy nem az ő dolga lett volna hogy kisikálja a házat mikor szülinapja van.
- Miről beszélsz...? - mondta iszonyú lassan. A hangja olyan volt, mintha épp haldoklana.
- Hát arról, hogy minden tiszta, rendben van és még egy csepp 'agyhalál' sincs az asztalon. - nevetett egyet, kinyitotta álmos szemeit és körbenézett.
- Nem én voltam.. - pislogott rám.
Felvont szemöldökkel, értetlenül néztem rá, majd legyintettem egyet.
- Mindegy.. A srácok? Nem ébredtek még fel?
- Úgy nézek én ki, aki tudja? Az este óta most nyitottam ki a szemem először.. tudod milyen nehéz volt lejönni a lépcsőn? - nézett rám gondterhelt tekintettel.
- El tudom képzelni.. - nevettem - Akkor nem is fárasztlak tovább. Pihenj csak.
Bepakoltam a nemrég vásárolt ételeket a hűtőbe és ledöglöttem a kanapéra. Próbáltam emlékeimet felidézni de nem jutottam túl messzire... Arra emlékeztem hogy r-o-h-a-d-t jó buli volt.... de apró képfoszlányokon kívül kb.. semmire.
- Te emlékszel valamire? - szólaltam meg.
- Nem igazán.. - szólalt meg a konyhából. Azóta is ugyan ott ül.. nem különösebben akar élni szerintem...
Elővettem zsebemből a telefonomat és Harryt tárcsáztam.
- Szia kicsim! - szólalt bele édesen csilingelő hangja - Jól vagy? Nem láttalak reggel.
- Igen, viszonylag korán felkeltem - 1-2 körül? - és elmentem a boltba. Ki takarított ki? Mert Ann kb egy órája csak alszik egy széken, szóval az a sejtésem, hogy nem ő..
- Igen, mi voltunk. Remélem nem baj. - nevetett. Neekem aztán nem....
- Inkább köszönöm. Mára van valami terv? - kérdeztem.
- Mi most épp Paul-t várjuk, de ha végeztünk felhívlak! Van egy meglepetésem! - hallottam a hangján hogy mosolyog.
- Uu, alig várom! - nevettem - Akkor majd csörögj!
- Rendben, szeretlek, szia!
- Én is, szia! - tettem le vigyorogva a telefont.
Meglepetés? Mégis mi lehet az..?
Nem jutottam nevezőre most sem, így inkább nekikezdtem hogy eltisztítsam a reggeli után maradt koszos edényeket és készítsek valami ebédnek nevezhetőt.. vagy vacsora? Nem is tudom..
Kb egy óra múlva, miután elkészültem megpróbáltam segíteni kb életképtelen barátnőmnek. Betámasztottam a tv elé egy fotelba, a kezébe nyomtam a távirányítót, homlokára puszit nyomtam és felmentem a szobámba. Nem tudtam mit vegyek fel az estére, így inkább csak felkaptam magamra egy egyszerű kék csőfarmert egy hosszú ujjú felsővel, és kikészítettem magamnak egyik kedvenc kék vans cipőmet.
Megcsörrent a telefonom, a képernyőn Harry mosolygós arca villant fel.
- Sziaaa! - szóltam bele jókedvűen.
- Sziaa. -nevetett - Na, készen állsz?
- Én? Hát hogyne!
- Akkor öt perc és ott vagyok érted!
- Okés, puszi! - tettem le.
Telefonomat és kulcsomat zsebembe csúsztattam majd széles mosollyal vágtattam le a lépcsőn. Felkaptam egy kinder bueno-t -imádooom! - és megindultam barátnőm felé.
- Inkább fenn aludj édesem. - szóltam neki - Harryvel elmegyünk valahova, majd jövök! - nyomtam egy nagy cuppanós puszit arcára, majd kimasíroztam az ajtón. Harry már ott várt, bepattantam az autóba, becsuktam magam után az ajtaját, a kuplungot felengedte és elindultunk.
- Merre megyünk? - szólaltam meg vigyorogva.
- Neked aztán jó kedved van látom. Mit vettél be? Adhatnál nekem is. - nevetett és egy puszit nyomott a számra.
- Csak fel vagyok pörögve. - pusziltam meg puha arcát. - Naa, de hova megyünk? -nyugtalankodtam.
- Meglepetés! - zikkolt - De tetszeni fog, megígérem. - mosolygott rám és kezét összekulcsolta enyémmel.
Lassan kiértünk Londonból, fogalmam sem volt merre visz. Csak bámultam ki az ablakon, gondolataimban elmerülve gyönyörködtem a tájban. Úgy éreztem el vagyok veszve, de ha Ő velem van, nem vagyok gyenge. Rábíztam magam, tudtam hogy segít nekem átmenni azon a bizonyos pallón. Az összes félelmemet jelentő pallón, amelyen egyedül nem mertem. Féltem hogy leesem, és nem lesz senki sem, ki megfogja a kezem és visszahúzzon a mélyből. De ő itt van velem és megvéd. Tudom. Egyszerűen érzem.
