14. fejezet

helloka! Itt az új rész, i hope you'll like it!:) a kövi részekkel kapcsolatban annyit, hogy most fognak jönni izgi részek! Kérlek jelöljetek a 'közvélemény-kutatásba'! Nagyon sokat jelentene nekem, ha véleményt kapnék!!!! Na, nem pofázom tovább, jó olvasást! xx

Furcsa változás.

Demi Lovato és Selena Gomez számaival nagyon hamar eltelt az idő, olyan volt, mintha csak néhány percet utaztunk volna. Néha megálltunk pihenni és én éltem a lehetőséggel, hogy képeket készítsek (fenti kép). Mondtam már hogy imádok fotózni? Nos, ha nem, akkor most már tudjátok ezt is rólam. 

az odaút

Élveztem az utat, a szép tájat és tudtam, hogy jó ötlet volt elhozni a gépem, mert tuti sokat fogok fotózni. 
Hálát adtam az égnek, hogy végre kiszállhattam a kocsiból. A srácok teljesen megkergültek! Egymást piszkálják, üvöltenek, visítoznak mint a malacok, kaját dobálnak, verekednek, egyszóval egy bölcsődébe csöppentem.
- Milyen messze vagyunk még? - pillantottam világfájdalmasan Liamre, akit szintúgy nagyon zavartak már a fiúk, csak hogy ő még vezetett is mellette.
- Nemsokára ott vagyunk, nyugi. - tette kezét vállamra. Cseppet sem tudott ezzel megvigasztalni, úgyhogy ugyanolyan nyúzottan visszaültem a kocsiba kilógatva onnan lábaim, míg az a két idióta majom, akiket barátomként tisztelhetek, a parkolóban rohangált. Fáradt voltam, kissé szomorkás és meggyötört. Normál esetben nem idegesítene ennyire a hülyéskedésük, de most nyugalmat akartam leginkább. Bár tudom, mellettük ez egy elég elérhetetlen vágy.
- Mindjárt jövök.. - pattantam fel az ülésből, egy gyors tájékoztatást intéztem Liam felé, majd kiálltam az út közepére. Nagyon ritkán láttam ez eddigi fél óra alatt kocsit ezen az úton, de azért fél füllel figyeltem, nehogy elüssenek. Fényképezőgépem szemem elé húzva beállítottam a megfelelő pozícióba az objektívet és *katt-katt*. Elkönyveltem magamban hogy született zseni vagyok és egyszerűen tökéletes, majd mikor felpillantottam az útra Louisék kocsiját láttam meg. Harry és Eleanor utazott vele. Danielle-t hiányoltam, de - mint az út alatti beszélgetésből megtudtam - szakítottak Liammel. Kevés idejük maradt egymásra. Szegény srác kicsit elszomorodott a téma kitárgyalása közben, de Liam nagyon erős személy. Példaértékű a türelme, a figyelmessége mások iránt és hogy milyen férfias komolysággal tudja kezelni a dolgokat igazából.
- Hú, már nagyon kellett brunyálnom.. - haladt el mellettünk sietősen Louis, az ott levő mosdó épület felé. A többiek is kiszálltak, majd odajöttek hozzánk. Harry rezzenéstelen arccal sétált el mellettem és megállt Liam mellett, majd El-el hármasban társalogtak, míg Louis a klotyón, Niall és Zayn pedig egymás kergetésével tengette életét. Én csak lehajtott fejjel, a képeim nézegetésével voltam elfoglalva.
 A szél felmordult, majd a faleveleket felkapva gyönyörű táncot járt körülöttünk. Szívesen lefotóztam volna, de túl hamar vége lett, így csak agyban tudtam elraktározni a gyönyörű 'kisfilmet'.
- Indulhatunk? - zökkentett vissza a valóságba Zayn.
- Persze. - adtam rövid, de lényegre törő válaszom, majd mind beszálltunk a kocsikba és tovább indultunk.

- De gyönyörű ház! - bámultam az elém táruló épületet. Valóban varázslatos volt. Az egész fal ablak volt, kisebb-nagyobb megszakításokkal; kövekkel volt kirakva a fal; természetes kert; napozóágyak; tágas, varázslatos szobák. 

Gépemet ismét előkaptam, ezt is muszáj volt megörökítenem. 
Miután mindenki becipelte cuccát, kaptam egy gyönyörű szobát - ami mellesleg majdnem olyan volt  mint a sajátom -, és végre a várva várt nyugalom is mellém szegült. Találtam egy hangfalat a szobában, a kábelt bedugtam iPod-omba és elindítottam egy felettébb nyugis számot. Magamban felnevettem, mivel pont egy One Direction szám volt és épp a srácokkal vagyok. ( Summer Love - One Direction )
Már egy ideje az ágyon elterülve, csak a plafont néztem, mikor valaki halkan benyitott. Nem tette tönkre a nyugodt hangulatom, gyengén csukta  be maga után az ajtót.
- Csak nem a híres One Direction? - ült le mellém Niall, mellé pedig Zayn.
- De, azt hiszem ők azok. - ültem fel mosolyogva.
- Mi a helyzet majmocska? - bökött oldalba Zayn. Kezdem megszeretni a becenevem, amit ő adott. Akkor, amikor megmentette a lelkem.
- Semmi.. pihenek. Van valami program? 
- Nincs.. amit akarsz, azt csinálsz. De esetleg estére beiktathatnánk egy tábortüzezést vagy filmnézést vagy sétát a parton, valami ilyesmit.. - sorolta a lehetőségek egy részét, Niall. - De jó! Hoztál fényképezőt? - mutatott a szerkezetre, mikor észrevette.
- Igen. - mosolyogtam rá - Oké, én a tábortűz mellett szavazok. Ti? - vigyorogtam, mint a tejbetök. Bár oka nem volt, jó érzéssel töltött el.
- Szuper választás, ifjú hölgy. Én is a mellett pártolok. - pattant fel Zayn, kihúzta magát, orrát felemelte a magasba és karját oldalra biccentette jelezvén, hogy karoljak bele és együtt megyünk le. 
Épp álltam volna fel, hogy belemenjek hülyéskedésébe, de Niall megelőzött, átkarolta Zaynt és hatalmasakat lépkedve lehaladtak a lépcsőn egyenesen a nappaliba, ahol szétszórva mindenki csinálta a maga dolgát. Mikor észrevették őket, nevetésben törtek ki, majd ahányan voltunk, leültünk a kanapékra.
- Szóval, mi tábortűzre gondoltunk.. sütögetünk.. Eszünk.- mondta Niall kihangsúlyozva az 'eszünk' szót, és hármunkra mutatott.
- Remek ötlet. - cirógatta nem létező szakállát Lou. - Akkor irány a kert! - erre a szóra mindenki, azonnal felpattant és tömegnyomorgással ugyan, de kicsődültünk a teraszra.
Középen egy kövekkel kialakított mélyedés, amiben szén volt, direkt ilyen alkalmakra, körülötte napágyak, kis asztalok, nyársak. El-el minden ételt kivittünk, addig a fiúk parazsat készítettek, majd belekezdtünk a sütögetésbe.
Nagyon finomra készült minden, sokat beszéltünk és nevetgéltünk. Harryvel akárhányszor összeakadt a tekintetünk, mindkettőnk zavartan elkapta onnan fejét,  ám néha intézett felém egy-két lenéző pillantást is, ami - ha nem is mutattam ki - rettentően rosszul esett.

Reggel mindennapos fáradtsággal ébredtem, de már egyáltalán nem tudtam aludni, a forgolódástól és lustálkodástól pedig csak megfájdult a hátam.
Lerohantam a földszintre, de senki nem volt ébren... legalábbis azt hittem. Hirtelen Harry lépett ki a nappaliból és.. nem volt rajta alsó. Szerencsémre jók a reflexeim és időben elkaptam onnan fejemet.
- Öm.. Harry. Felvennél egy alsót...? - nevettem kínosan.
- Persze. Bocsika nem gondoltam hogy ilyen korán ébren lenne valaki is. - mondta, majd lépteinek hangjából leszűrve, már elment onnan. Ekkor ujjaimat lassan lefejtettem arcomról, és megkönnyebbülten vettem el onnan tenyerem, mikor csak én álltam ott, egyedül. Visszagondoltam Harry szavaira, és arra jutottam hogy én vagyok kattos és totál beteg vagyok, hallucinálok össze-vissza, vagy tényleg bunkó volt ahogy beszélt velem..?
Megráztam fejem, és zavarodott ábrázattal indultam vissza ideiglenes szobámba. Észre sem vettem, hogy elment mellettem.
- így már jó lesz..? - tárta szét karjait előttem állva. Kockái tökéletesen kirajzolódtak, és ahogy ott állt előttem egy szál alsóban, meztelen felsőtesttel, széttárt karokkal, azt hittem ott helyben összeesek. Legszívesebben odarohantam volna és szorosan a karjaiba bújtam volna, de nem engedhettem meg jelen pillanatban magamnak. Jézusom.. tiszta Reality show..
- Teljesen.. - legyintettem, és továbbmentem a lépcsőn. Amilyen a kérdés, olyan a válasz..
A szobába beérve, becsuktam magam mögött az ajtót és levetettem magamról a köntösöm. Az alatt csak egy melltartó és egy bugyi volt, gondoltam mégsem fogok úgy lemenni, hátha van ott valaki.. és volt. Nem is akárki.
Kivettem a szekrénybe pakolt holmik közül egy farmer rövidnadrágot, hozzá egy kockás inget egy fehér toppal, felhúztam lábamra western stílusú csizmát, még a fejemre kaptam egy szalma kalapot és nyakamban a fényképezőmmel, lerontottam ismét a lépcsőn. Berohantam a konyhába, ahol Harry épp rántottát csinált és közben újságot olvasott. Szemem ismét hasára kalandozott, amit észre is vett.
- Tetszik..? - nézett rám huncut vigyorral arcán. Ezt most mire véljem???
Zavartan elkaptam fejem, ránéztem kifejezéstelen arccal, majd megfordultam és elmentem. Gratulálok Sel, tökéletes megoldás. Ennél retardáltabban már nem is tudnál viselkedni...
Kiszökkentem a kertbe és tanácstalanul néztem körbe. Nem tudtam hirtelen melyik irányba menjek, végül egyenesen vittek tovább lábaim.

Egy nem túl nagy, kiépített mólóra léptem, ami szintén a házhoz tartozott. Két pad foglalt rajta helyet. Nagyon tetszett az egyszerűsége és a stílusa az egésznek, úgyhogy gyorsan lencsevégre kaptam. Leszaladtam a szélén levő lépcsőfokokon, kezemet a vízbe lógattam. A víz kellemesen ringott tenyerem alatt és a hőmérséklete sem volt vészes. Nagyon jó kedvem volt és teljesen fittnek éreztem magamat, így visszafutottam a kertbe és ezúttal egy másik irányba mentem. Egy aprócska ösvény vezetett le a faluba. Barátságos volt a környezet, kedves emberek, kellemes hangulat. Már reggel nyolckor sürgött-forgott a kevéske ember, idősebbek, fiatalabbak egyaránt. A nénik előszeretettel köszöngettek őszinte, hatalmas mosollyal arcukon, ami engem is arra késztetett. Mintha titkon, egytől-egyig tündérek lennének, és az lenne a feladatuk, hogy felvidítsák a körülöttük lévőket. Hirtelen egy piac közepébe csöppentem. Sok idős néni ült a pultok mögött és árulták a különböző dolgokat: szappant, lepedőt, ágyneműt, virágot, gyümölcsöt-zöldséget, háziállatokat, ruhadarabokat. Mindegyik kézzel készített volt, ami nagyon tetszett. Vettem egy csokor gyönyörű szép virágot, egy finom illatú szappant és tovább sétáltam. Meglepetésemre egy kissé - a helyhez képest - modern épület előtt álltam meg. Egy kávézó volt és pont jó volt, mivel rettenetesen megszomjaztam. Kikértem rendelésemet és kiültem egy kinti

asztalhoz. Nemsokára kihozták a pohár házi készítésű limonádémat és lassan elfogyasztottam. Imádom az ilyen kis vidéki helyeket. Sokkal jobb a hangulatuk, mint egy nyüzsgő nagyvárosnak, és nagyon ügyes valamint leleményes emberekkel találkozni ilyen helyeken. Meg is látszott hogy házi receptű limonádé volt, mert mennyei volt.
Mikor az utolsó cseppeket is kiszürcsöltem poharamból, tovább indultam. 
Porzó földúton sétálgattam és gondoltam erre már nem nagyon lesz érdekes rész, azért arra gondoltam, leülök valamerre, mikor megpillantottam egy gyönyörű lovat. Nagyon kívánkoztam, hogy megsimogassam, úgyhogy felálltam a kerítés deszkájára és az ujjaimmal való csettintgetéssel odahívtam magamhoz. Patája még a kis léptek mellett is éleseket koppant. Gyengéden végigsimítottam kezemet fején, mire erősen felprüszkölt. Nevetve töröltem le a karomra csöppent ló nyálat, majd újra benyúltam és megpaskoltam nyakát. Mozgást észleltem magam mellett. Mikor kicsit odébb néztem, egy ismeretlen arcot pillantottam meg.
- Szia, Greg  vagyok. - nyújtotta a kezét, amit készségesen elfogadtam.
- Szia, Sel. - mosolyogtam vissza rá.
- Készíthetek rólad egy képet? Nagyon klassz lenne. - mutatott gépemre, mire bólintottam egyet. Levette a kerítésről és szeme elé helyezte. Katt-katt
- Tessék, nézd meg. - nyújtotta oda kezembe, mire elvettem és megnéztem.
- Ez nagyon jó. Jó fotózol.. és amint láttam jól is állítgattad. Értesz hozzá? 
- Igen, fotós vagyok.. - nevetett, mire kínomban én is felnevettem. Cikkii.. 

Sziasztok! Ez most nem egy új rész, csak egy kis közlendőm lenne. Egyik barátommal elhatároztuk, hogy studióban felveszünk 1-2 számot (én énekelek), aztán klipet is forgatunk valamelyikhez, viszont feldolgozások - köztük remélem lesz a One Direction-től is - mellett saját szám is kéne, amihez nem csak szöveget kell írnom, hanem zenét is. Elég nehéz lesz, mivel valószínű hogy a zene zongora és/vagy gitár lesz, amikhez pont nem értek. Szövegírásban sem vagyok valami jó, de megpróbálok összehozni valamit! Ha tudtok olyas valakit, aki jól ír, magával ragad, megfog a szövege, kérlek írjátok meg! (ha esetleg nekünk is tetszik, partnerséget kap!) Nincs szó nagy dologról, de lehetséges, hogy sikerrel fogunk járni! 
Ez volt az egyik, a másik pedig az, hogy kitettem egy felmérést, miszerint érdemes-e írnom a sztorit? Kérlek szavazzatok, vagy legalább a részek alá kommenteljetek! Én is mindenhova írok ami tetszik, mert tudom, hogy sokat jelent az írónak és sok mindent le tud szűrni a véleményekből!! Előre is köszönöm! xx

13. fejezet

Játék

'Azt tettem, amit igazából nem akartam.. mert fájdalmat okoztam, Neki... de leginkább magamnak..'

.. megcsókoltam a mellettem álló fiút, Mike-ot. Féltékennyé tétel? Talán.. nem tudom. Egyszerűen csak fájt látni, fájt, hogy újra előhozta belőlem azokat az érzéseket, amiket másfél hónapba tellett elfelednem.. de úgy látszik nem igazán jártam sikerrel. Ismét csak pillangók száguldoztak gyomromban és az agyam bekattant ahogy megláttam. Mikenál miért nem érzem ezt annyira? Vele sikerült elfelednem Harryt, de sosem éreztem igazán azt, hogy olyan lenne nekem, mint H. 
Csak a hangját ne halljam meg, mert akkor tuti itt esek össze. Megőrjít a tudat, hogy utál és úgy kezel, mintha sosem lettem volna.. annyira fáj hogy nem ölelhetem meg, mint a többieket, hogy nem szólhatok hozzá és hogy így néz rám. Semmibe vesz, a szemében átlátszó vagyok..
- Jöttök már..? - mondta Harry unottan a többieknek, akik minket néztek. 
- Ja, ja persze.... - rázta meg fejét Niall. 
- Szia Sel és..
- .. Mike. - fejeztem be mosolyogva Liam mondandóját.
- Mike. - mondta ő is, majd a többiek integettek egyet és elindultak az ellenkező irányba.
Na, szuper. Selena Burke te zseni, ezt jól elcseszted..
Beültünk a kocsiba, beindította a kocsit és elindultunk.
- Átjössz? - mosolygott rám, bólintottam egyet, mire felmordult a motor és gyorsabb tempóba kezdett.
Kiszállva a kocsiból is végig a nemrég történtek jártak fejemben. Nem tudtam kiverni onnan, sehogy sem ment.
- Kérsz enni, kicsim? - zökkentett vissza a valóságba Mike, mikor már benn ültem a kanapén. 
- Igen. Segítsek? 
- Nem kell, maradj csak. - küldött még egy mosolyt majd megfordult és a konyhába ment.
Szemeim végigjárattam a szobán. Sokszor voltam már itt, de mégis minden egyes alkalommal érdekesnek találom és mindig látok valami újat.
A falon jártak szemeim, rengeteg szép kép volt. Igazi srác kecó volt, kicsit régies de valahogy mégis modern. Hirtelen megakadt a szemem egy kissé ferde képen. Ugyanaz a lány volt rajta, mint amit előző este láttam Mike szobájában. Ami miatt összevesztünk. Nem értettem miért volt ferde.. lejjebb tekintettem, ahol egy papír darab volt odadobva. 
Odamentem a képhez, leemeltem és megnéztem a hátulját. A szög, amire akasztva volt karcos volt. Nyilván sok kép volt már rá rakva, sokszor használta. Ekkor láttam a földön a kevéske port, ami a szög beütésénél keletkezett. Por, karcok, papír. Mikor átjövök nem szokott kinn lenni ez a kép.. és mindig be van csomagolva egy, amit sosem láttam még.. sokat használt szög. 
Le-fel akasztgatja a képet. Mikor átjövök leveszi, mikor nem vagyok itt, fenn marad.
Kezdett kissé furcsának tűnni ez az egész.. nem értettem miért rakosgatja tele a házát az exe képeivel. És most? Elfelejtette levenni, vagy  micsoda?
Igazából nem érdekelt.. hidegen hagyott. Most elcseszte, de nagyon. Szeretem Mike-ot, de ez már tényleg furcsa. 
Úgy éreztem kicsit egyedül kell lennem és gondolkodnom. Át kell gondolnom mit kell tennem és mi, hogyan legyen. Nem éreztem magam boldognak.. egyáltalán nem. Borzalmas volt, rettenetesen fájt. Újra látni Őt, újra hallani a hangját, három hónap után.. Miért büntet Isten? Miért csesz ki velem a sors? Miért érzem, hogy minden egyes további perccel darabokká hullok és belehalok ebbe az egészbe?
Nem bírtam tovább, kisétáltam az ajtón, idegesen dobogtam lábaimmal. Nem tudtam mit kellene tennem, folyton megindultam, de aztán mindig visszafordultam. Helyesen akartam cselekedni, de nem tudtam melyik utat válasszam. 
Lerogytam a teraszra és számba tettem cigaretta szálamat. Meggyújtottam és néztem a füstöt. Vártam amíg teljesen ellazulok, hogy végre ép ésszel felfogjak mindent ami történt velem.
- Naa.. - ült mellém Mike és undorral teli tekintettel nézte a kezemben lógó fehér szálat. 
- Senki sem kérte hogy viseld el.. - mondtam neki halkan. Azt hittem nem hallotta meg, de nem így lett.
- Mi baj van? - nézett rám aggódva.
- Semmi.. 
- Sel nem mondd már hogy semmi, látom rajtad..
- Mi van az exedben hogy ennyire nem tudod elengedni? - néztem rá nem sokkal utolsó válasza után.
- Ja, igen.. a kép az asztalomon, elnézést, teljesen elfelejtettem.. de akkor megyek is és.. - pattant volna fel, de megfogtam csuklóját és visszahúztam magam mellé - Mi az? - nézett rám ártatlanul.
- Hülyének nézel? Mike, mondd már el az igazat! - mondtam teljes határozottsággal.
- Nem értelek.. milyen igazat? Otthagytam, bocsánat. Mondom megyek, és leveszem! - tárta szét karjait értetlenül. 
- Menj.. - legyintettem mire zavartan bement a házba.
Most már végképp össze voltam zavarodva. Mindennel tele volt a fejem csak épp arra nem tudtam rájönni, mit kéne tennem.
- Nem érdekel.. semmi sem érdekel. Leszarom az egészet.. - mondtam halkan magamnak, felpattantam és a kapu felé sétáltam. Még mielőtt kiléptem volna visszapillantottam, de nem volt ott senki. Becsuktam magam mögött a fém szerkezetet és elindultam az úton felfelé. 
- Hol a kulcsom??? - túrtam táskámat idegesen.
Miután rájöttem, hogy vagyok olyan szerencsétlen hogy valahol ott hagytam, ismét le kellett hogy nyugtassam magam, ezért elővettem egy újabb szál cigit. Miért nem a cigimet hagyom el??
- Sel! Hát te? - szólított meg hátam mögül egy ismerős arc.
- Szia Zayn. Nem tudom hol a kulcsom és senki sincs itthon. Természetesen felidegesítettem magam, ezért rágyújtottam.. - magyaráztam el neki, mikor cigimet kezdte bámulni kezemben.
- Értem.. akkor gondolom nem zavar ha én is rágyújtok.. - nézett rám angyalian.
- Hogy őszinte legyek zavar, de nem tudok mit tenni. Nem tilthatom meg neked. - öleltem át. Rosszul esett hogy tönkre teszi magát, de én aztán egy szót nem szólhatok, mivel én is ugyan ezt csinálom. - Egyébként merre voltál? - kérdeztem meg, mivel már nagyon érdekelt. Nem sűrűn sétálgatnak csak úgy a srácok, amit valamilyen szinten meg is tudok érteni. Életveszélyes lehet kitenni a lábad a házból.
- Ja, csak sétáltam egyet. Beugrottam lenn a kisboltba, átsétáltam a parkon.. jó volt. És szerencsémre csak egyetlen kisebb lánycsapat vett észre. De rendesek voltak és nem tartottak fel. Bár a rajongókra mindig van idő. - kacsintott egy hatalmas mosoly kíséretében. - És te merre voltál?
- Mikenál. - ráztam meg fejem kérdésére, mivel kissé elkalandoztam.
- Minden oké? - tette kezét vállamra és közelebb hajolt ezzel kötelezővé téve, hogy szemébe nézzek. 
- Csak össze vagyok zavarva.. minden összejött..
- Harry..? - kérdezte óvatosan.
- Részben.. mikor már sikerült kiverni a fejemből, felbukkan és újra előhozza belőlem a régi dolgokat. Tudod milyen nehéz volt elfeledni? Borzalmasan nehéz volt..
- Elhiszem.. de Sel.. miért lett vége az egésznek, ha ennyire szereted? Hisz alakult köztetek valami, nem? 
- Elméletileg.. de lehet csak az én részemről ilyen a dolog. Abban a pillanatban meg voltam ijedve az egésztől. Össze voltam zavarodva, minden ködös volt. És nézz csak rá.. úgy néz ki, mint aki szeret engem? Hisz utál.. gyűlöl. Látni sem akar. Lerí róla hogy a háta közepére sem kíván.. - nem akartam hogy a másodperceken belül kicsorduló könnycseppjeimet meglássa, így lehajtottam fejem. Gyenge voltam és túlságosan is mélyen érintett a dolog. Marcangolta a lelkem..
- Nem tudom Sel. Senkivel sem beszél semmiről sem, pláne erről. Akárhányszor szóba jöttél a turné alatt elvonult és ha beszélni akartunk vele elküldött minket hogy hagyjuk békén. Még Louissal is kemény volt. Mindenkit ridegen elutasított, bármit is akart.. Paullal rengeteget veszekedtek, kiabáltak egymással, mert Harryn nagyon látszott hogy valami bántja és a kamerák előtt ez nem jött jól. Sokszor feltűnt a riportereknek is, az újságokban is megjelentek cikkek.. rossz rá nézni, ahogy egyedül, magába roskadva ül, szótlanul.. sosem láttam még ilyen egykedvűnek Harryt és akárhányszor rá pillantok rossz érzés fog el, hogy nem engedi hogy segítsünk neki, pedig szeretnénk. - mondta.
- Gondolod hogy miattam..? - néztem rá félően. Bár ne én lennék az oka.. azt hiszem nekem jobban fájna.
- Lehet... fogalmam sincs.. de talán ha próbálnál beszélni vele elmondaná. 
- Meglátom mit tehetek.. - küldtem felé egy mosolyt, majd elnyomtuk cigarettánkat és úgy döntöttünk átmegyünk hozzájuk, ha már én nem tudok hazajutni.
- Kérsz valamit? - kérdezte, miután becsukta utánunk az ajtót. 
- Igen, valami kaja jó lenne.. - ültem a konyhapult előtti bárszékre.
Miközben Zayn összedobott nekem valami finom csirkét - elméletileg a kedvencét csinálja épp nekem -, addig én körbesétáltam az alsó szinten. Úgy éreztem, mintha ezer éve lettem volna itt utoljára. Pedig csak három hónap volt. Ujjaimat végighúztam a kandalló párkányán - akár a filmekben. Hiányzott már ez a ház. Hiányoztak a fiúk.. de leginkább Harry hiányzott. Hogy még egyszer szorosan magamhoz ölelhessem. 
Felsétáltam az emeletre, síri csönd volt. A folyosó végéről halk, lágy zene szólt. Lassan odasétáltam és benéztem. Harry szobája volt, ott ült az asztal előtt és töprengett. Néha ráírt valamit a lapra, szájával motyogott valamit, aztán ismét gondolkodásba kezdett. Felállt és kinézett az ablakon. Nem akartam hogy észrevegyen, így a mögöttem lévő szobába léptem be. Az üres tányérokból és szétdobált ruhadarabokból ítélve Niallé volt.
Hallottam, ahogy halk léptekkel elhalad a lépcső felé és lesétál azon. Kiléptem Niall szobájából és átsuhantam Harryhez. Asztalát erős fénnyel világította meg az apró lámpa és ott hevert a lap, ami felett pár perce még ott görnyedt a göndör hajú srác. Rápillantottam és rögtön rájöttem, egy dalszöveg.

' More than this 

Liam:I’m broken, do you hear me?I’m blinded, ‘cause you are everything I see,I’m dancin’ alone, I’m praying,That your heart will just turn around,
And as I walk up to your door,My head turns to face the floor,‘Cause I can’t look you in the eyes and say,
 Me:When he opens his arms and holds you close tonight,It just won’t feel right,‘Cause I can love you more than this, yeah,When he lays you down,I might just die inside,It just don’t feel right,‘Cause I can love you more than this,Can love you more than this
 Niall:If I’m louder, would you see me?Would you lay downIn my arms and rescue me?‘Cause we are the sameYou save me.When you leave it’s gone again.....'

Szemeim végigfuttattam a sorokon és azt hiszem nem is kell mondanom, hogy rettenetesen szíven szúrt. Nagyon szép szöveg volt. Nem tudtam hogy Harry ilyen szép dalszövegeket tud írni.. gyönyörű volt és szerintem még egy-két könnycsepp is kicsordult szememből.

 Ekkor észrevettem egy képet, ami ott hevert az asztal szélén. Mi voltunk rajta Harryvel, mikor hazajöttünk a vidámparkból. Kicsit nyúzott feje volt, amit le is takart egy cetlivel, de leszedtem róla. így már sokkal jobb volt. Nem csak én látszódtam, hanem Ő is.
- Miért nem tudlak elengedni? - suttogtam magamban.
- Talán mert túlságosan is szereted.. - hallottam meg valaki hangját magam mögött és ijedtségemben összerezzentem, amin halkan felnevetett. - Bocsi, nem akartalak megijeszteni..
- Semmi gond. - néztem Zaynre. - Megyek is, mert éhen halok. Mondd hogy kész a kaja.. -néztem rá reménykedve.
- Kész. - mosolygott.
- Remek! - álltam fel és az ajtóban álló srácot kerültem volna ki, de megfogta kezem és  karjába húzott.
- Ne emészd magad miatta, majd megbékél.. - suttogta nekem.
- Sajnos tartok tőle hogy nem.. - hajtottam fejem nyakába - Egyébként honnan tudtad hogy itt vagyok? - hajoltam el tőle, hogy ránézhessek. 
- Ugyan, hol máshol lennél? - mosolygott rám.
Jogos. Máshova nem igazán mennék.
Lementünk a konyhába és nekiláttam az elém rakott, finom illatot árasztó húsnak. Miután végeztem hosszasan megdicsértem Zaynt miszerint nagyon ügyes és együtt leültünk tv-t nézni. Fogalmam sem volt Harry hová tűnhetett, és bár fájt volna látnom, mégis minden vágyam az volt, hogy körünkben legyen. 
Nemsokára három srác dőlt be röhögve az ajtón és bármi kétséget kizárva tudtam kik lehetnek. Még mindig nevetve, lehuppantak mellém a kanapéra és elkezdtek nézni.
- Jaaaaajjjjj!! - öleltem szorosan magamhoz a legközelebbi fiút, Niall-t.
- Én is szeretlek Sel! De ezt most miért kaptam? - lehelte ki utolsó levegővételének tartalmát.
- Ez most olyan mint mikor először találkoztunk. Leültetek mellém és nézni kezdtetek. Emlékszel? - engedtem el.
- És tényleg.. - vágott döbbent képet Lou.
- Ez itt véletlen nem... - szippantott nagyokat a levegőből Niall - .. SÜLT HÚS??????? - és elnyargalt a konyhába.
- Idióta.. - nevetett Liam.
- Ha-ha-ha. De vicces itt valaki.. - tért vissza a szőke fapofával és kezében egy tállal, amin minimum(!) tíz szelet hús volt.
- Mi az esti program? - nézett körbe Louis.
- Semmi.. - mondták egyhangúan a többiek.
- Nem tudok hazajutni, szóval.. detto.
- Na, hiperszuperzsírkirályság van, akkor irány a tesco, veszünk sok-sok répát, meg.. na jó csak répát és lemehetnénk a kis nyaralóba. Benne vagytok? - nézett körbe a társaságon.
- Benne.
- Jaaaa, az jó lenne. - tette hozzá félig tele szájjal Niall.
- Tőlem le.. - és ekkor megcsörrent a telefonom. Csak kinyomtam, nem akartam megint null-hangulatba esni. Mikor ismét a srácoknak szenteltem figyelmem, négy értetlen szempárral találtam szemben magam. - Csak Mike..
- Tényleg, az a srác a Nando's előtt a pasid volt? - szegezett nekem egy elég kínos témát Liam, mire mindenki egy 'igeneztelmondhatnád' fejet vágott, miszerint ők is kíváncsiak a válaszra.
- Ööö.. igen. 
- És Ööö.. mióta? - jött most Louis.
- Majdnem három hónapja. - vágtam rá, csak hogy gyorsan túl legyünk a témán.
- Öh.. oké. Na, akkor beszélj anyukádékkal, aztán mondd hogy jössz-e és indulandusz! - csapta össze kezeit és felpattant. Hálát adtam neki, amiért tovább nem faggatott a dologgal kapcsolatban és én is felálltam, majd felhívtam anyát.
Miután mindent megbeszéltem vele örömmel tértem vissza a többiek körébe.
- Na, anyáék kb fél óra múlva hazaérnek, akkor össze tudom szedni a cuccaim és tudok menni. - mondtam, aminek mindenki nagyon örült.
Az előttünk levő időt azzal töltöttünk, hogy Liam és én elmentünk vásárolni, míg a többiek összepakoltak. Sok ételt kellett vennünk tekintettel hogy sokan vagyunk - és persze külön Niall miatt is -, így kicsit nehéz volt a cipekedés, de csak megoldottuk. 
Mikor hazaértünk mindenki kész volt, bepakoltak és én is hazamentem hogy összeszedjem a holmijaim. 
Pontosan tíz perc múlva beültem a többiekhez a kocsiba és miután mindkét kocsi rendben volt - csak így fértünk el -, elindultunk.

12. fejezet

Na hali, itt a kövi! Hogy telt a hétvége? Nekem klassz volt, végig szórakoztam az egészet:D kicsit szomorú vagyok amiért itt kell szívnom a jelenlegi sulimban, de majd lesz, ami lesz. A résszel kapcsolatban lehet hogy nem erre számítottatok, de ígérem, nemsokára jön a fordulat! Még mindig nem nagyon látom az értékeléseket vagy a kommenteket - nem fogom komment mennyiséghez kötni, de - kérlek titeket, szánjatok rá pár pillanatot, mert ha nincs értelme írnom, akkor hagyjuk az egészet.. 

Köszönöm előre is, jó olvasást! xx

Új szelek fújnak...

~ 2 hónappal később ~

- Kész vagy kicsim? - adott apró puszit számra.
- Igen, mehetünk! Várj... nem nézek ki nagyon idiótán? - néztem rá felráncolt homlokkal.
- Nem, dehogy is. Szuperül nézel ki! - adott ismét puszit számra.
Elköszöntem az otthon lévőktől és elindultunk a kocsihoz. Gyönyörű, tűz piros ferrarijába beültünk, majd beindította a kocsit és nemsokára már London egyik legjobb klubjának bejáratánál álltunk. 
- Hello! - köszöntem Ann-nek és még pár osztálytársunknak és barátunknak akik már benn ültek.
- Sziasztok! - mondták, szinte kórusban.
- Hozhatok neked inni valamit? - súgta fülembe barátom.
- Igen, egy finom koktélt. A választást rád bízom. - kacsintottam, majd megcsókoltam.
Rögtön odasétált a pulthoz és rendelni kezdett.
- Na, mi van csajszi? - bökött oldalba nevetve, Ann.
- Semmi, csajszi! - utánoztam - És veletek mi a helyzet Josh-al? - mondtam halkan, hogy csak ő hallhassa.
- Hát... - kérette magát, mire megböktem, hogy gyorsítsam a válaszadásban - jó, jó.. szóval nem is tudom... lehet nem ő az igazi. Olyan furcsa.. a tegnapi randin mintha szemezett volna egy másik asztalnál ülő csajjal..
- Komoly..? - sápadtam le - Oké, akkor lehet tényleg nem ő a nyerő.. - nevettem.
- Hát, nem. 
Megjöttek a koktélok és elkezdtük azokat iszogatni, miközben beszélgettünk. Szeretem ezt a társaságot és azt hiszem nem bántam meg, hogy eljöttünk Amerikából és hogy megpróbálkoztam az új élettel. Sok emberrel ismerkedtem meg és sok barátom lett. Újra jól érzem magam a bőrömben és ez leírhatatlan. Jó ha vannak barátaid, akik melletted állnak és bármikor beléjük kapaszkodhatsz, ha már egyedül nem bírod a terhet.
Ja, valamit teljesen elfelejtettem említeni. A srác, akiről eddig szó esett, Mike. Nagyjából két-két és fél hónapja járunk. A suliban ismertem meg - egyel felettem jár - és mint utólag megtudtam, a buliban ő törte be a fürdőszoba ajtót, hogy ki lehessen menteni onnan. Utána az iskolában megkeresett és így kezdtünk beszélgetni. Később egyre többet voltunk együtt és aztán elvitt egy randira. Képzelhetitek mennyire izgultam előtte, de tessék, összejött a dolog..
- Gyere Sel, táncolunk! - nyújtotta kezét Ann, mögötte pedig három barátnőnk várt.
- Okééé! - felpattantam és utánuk sétáltam.
Nagyon jó zenék voltak, sokat táncolunk és nagyon jól éreztük magunkat.

- Valami baj van, Sel? - lépett mellém Ann. Kinn voltam a bejárat mellett és épp a cigim felénél jártam. Igen, újra rászoktam. A sok stressz és fájdalom erre késztetett. Más is lehetett volna, de nem voltam hülye. Inkább cigizzek, mint drogozzak, vagy igyak..
- Persze.. csak kicsit kijöttem kiszellőztetni a fejem.. - néztem magam elé, miközben cigarettám a kezemben égett - olyan szép.. - néztem a tőlem kb 60 méterre levő London Eye-t.
- Sel... ne tereld a témát, látom rajtad hogy van valami gond.. - nézett rám egy 'engemnemverszát' tekintettel.
- Nem tudom mi a gond, csak egykedvű vagyok.. nincs semmi oka, egyszerűen csak rám tört..
- Értem.. - láttam rajta hogy úgysem veszi be, de tényleg nem volt konkrét dolog.. sokszor törnek rám ilyen dolgok, hogy egyszerűen csak sírni lenne kedvem, vagy kifutni a világból. -  Van még egy cigid? Most nekem is jól esne... - mondta. Kinyitva a dobozkát odanyújtottam neki, kivett egy szálat és pár öngyújtó-kattogás után kifújta a füstöt.
- Érezted már valaha azt, hogy legszívesebben a semmi közepén tengetnéd az idődet semmivel sem foglalkozva? Csak léteznél, célok nélkül... - néztem rá üres tekintettel, nagyjából fél perccel később.
- Igen... és nagyon rossz érzés. Nem tudod mit is kéne tenned, de azt semmiképp nem akarod átélni, amit akkor. Szóval most ilyen állapotban vagy..? - sandított rám.
- Igen.. azt hiszem. Miért vagyok ilyen bizonytalan magamban? - emeltem fel tekintetem rá.
- Fogalmam sincs.. talán valami hiányzik az életedből. Nekem is sokszor van ilyen. Nem tudom mit is kéne tennem annak érdekében, hogy jól érezzem magam..
- Áh, mindegy.. - legyintettem - Most ne foglalkozzunk ezzel. Inkább bulizzunk egy jót, nincs kedvem szomorkodni. - próbáltam mosolyogni.
- Egyetértek. - nevetett fel, majd átkarolt és együtt mentünk vissza, a többiekhez.
A többiből már szinte csak annyira emlékszem, hogy vettünk pár kör italt, tomboltunk rengeteget, majd teljesen kész állapotban, mindannyian Mikehoz mentünk. Hatalmas háza volt, amiben csak ő lakott. Gazdag szülők sarja, nem szűkölködnek inkább vettek neki egy házat. Ugyan azon a szép környéken laktak ahol mi, de nem voltunk közel egymáshoz. Nagy ez a terület és mi pont két, különböző sarkában laktunk. 
Az ajtón belépve mindenki a földszinti vendégszobákba tömörült, mi pedig Mike szobájába indultunk, az emeletre.
Karjaiba kapott és úgy vitt tovább. Szobájába érve ránk zárta az ajtót, nekidöntött annak és mohón csókolgatni kezdte nyakamat. Szorosan magamhoz húztam és szájunk egymára tapadt. Elvált tőlem, levette felsőjét, de hamar visszatalált előbbi helyére és ismét csak egymásban mélyedtünk el. Benyúlt pólóm alá és hátamat kezdte simogatni. Csípőmet magához húzta, hevesen csókolt, nem akart megállni. Ajkai megint csak nyakamra tévedtek, szemeim kinyitottam és a szobán kezdtem átjáratni. Ágy, szekrény, szőnyeg, ablak, asztal, fotó egy lányról, könyvek, várjunk csak.. fotó egy lányról? Méghozzá ahogy épp csókolózik Mike-al? És az a lány nem én vagyok..
- Mike... - nyögtem ki nevét, mire felmordult - Mike. - mondtam határozottabban. 
- Igen..? - 'cuppant' le nyakamról. 
- Ki az a lány..? - mutattam az asztalán levő piros szív alakú keretbe foglalt fotóra. Amiből rögtön három is volt.
- Az Tara, az exem. 
- És miért van ott a képe? - mondtam halkan.
- Még nem tettem el onnan. Miért.. zavar? - kérdezte.
- Nos... igen. - bújtam ki karjai közül, amik az ajtóhoz láncoltak. 
Lassan lekanyarodtam, kinyitottam az ajtót és kisétáltam a helységből.
A lépcsőn battyogtam le, mikor utánam jött. 
- Sel, várj! - húzta magára pólóját. 
- Mire..? - fordultam meg és semmitmondó tekintettel néztem rá. 
- Most komolyan megsértődtél, mert nemtörődömségből nem raktam még el azt a képet?
- Hát.. úgy tűnik.. - biccentettem fejemmel.
- Ne legyél már ilyen flegma... - vetette oda szemrehányóan.
- Flegma..? - képedtem el - Még te vagy felháborodva? Kinn van az ex csajod képe a szobádban, miközben a jelenlegi csajod akarod megdugni? Most komolyan, még neked áll feljebb? - háborodtam fel. 
- Sel.. - próbált marasztalni, de felkaptam táskám és kisétáltam a házból.

- Még ő van felháborodva.. még ő szemrehányó.. Én vagyok a hülye, hát persze! Felhoztam, hogy talán nem kéne az exével szemezni, akció közben.. hova gondolok. Ez természetes, nem igaz? Leszakad a pofám.. - cikáztak gondolataim fejemben. 

Házunk ajtaján beesve rögtön a szobám felé mentem. Halkan lépkedtem, hisz hajnali három óra és nem szeretném felverni a családom..
Szobámba beérve rögtön ágyamra rogytam, de nem tudtam aludni, az érzések nem hagytak..
- Talán csak erre kellek neki? Most komolyan, addig olyan aranyos volt, amíg az ágyig jutottunk.. - gondoltam.
Egyszer volt már előtte is, hogy majdnem lefeküdtünk, de akkor megzavartak minket. Mindig rendes velem, érezteti hogy szeret, mindig ott van mellettem.. de olyan furcsa, hogy valahogy nem jött utánam. Szavakkal próbált marasztalni, de nem tett semmit. 
Ezek voltak utolsó gondolataim, mielőtt elnyomott az álom.
Reggel erős fejfájással ébredtem, nem éppen volt kellemes. Pláne, hogy elfeledkeztem arról, hogy ma van az évzáró. Szombaton, évzáró.. ez is okos. Mindegy, legalább a hétvége után, nem kell egy szaros napért felébrednem olyan korán. 
Magamra kaptam a suli-öltözéket, amit ünnepnapokon mindig fel kell venni és lerohantam a lépcsőn. Húgaim és öcsém kómás tekintettel tömte magába a müzlit ami előttük volt, míg anya teljesen felpörögve készítette sorra a szendvicseket, nekünk. 
- Szép jó reggelt! - mosolyogtam rájuk. 
- Szia kicsim! - nyomott puszit fejemre, majd elém tett egy tálat, mint az ötéveseknek. 
Hamar végeztem reggelimmel és elindultunk a suliba. Gyorsan elköszöntem anyától és gyors léptekkel haladtam termünk felé. Nem igazán akartam találkozni Mike-al.. most valahogy nem volt kedvem a tegnapiról beszélni.
Az osztályba beérve jókedv fogadott. Mindenki fel volt pörögve, hogy végre, itt az utolsó nap. 
- Szia, Sel. Mi volt tegnap? Eltűntél.. - ült le asztalomra Ann.
- Összevesztünk Mike-al. - mondtam, mire kérdő tekintetét éreztem magamon - Most nem szeretnék róla beszélni, majd elmondom.. - próbáltam túllépni a dolgon, amit - szerencsémre - megértett és nem is feszegette a témát.
- És, amúgy milyen volt? - kérdeztem ezúttal én, őt.
- Semmi különös nem volt. Filmet néztünk és aludtunk.. - nevetett.
- Az jó program. - nevettem vele, de hamar vége lett a jókedvünknek, amikor bejött a halál-szigorú osztályfőnökünk.
- Jó reggelt, diákok. - mondta egykedvűen. Olyan lehangoló, hogy ennek a nőnek semmi érzelmet nem közvetít a tekintete. Se mosolyt, se szomorúságot nem tudtam még kivenni az arckifejezéséből. - Kérem álljanak fel és lemegyünk a záróbeszédre. - utasított minket. Szuper, még egy halál unalmas szöveget végig kell hallgatni..

- ... ezennel a tanévet lezárom! - adta meg a végszót az igazgató, amire mindenki várt. Szinte érezni lehetett a tömegben a megkönnyebbülést, hogy nem kell minden nap hatkor felkelni és zombi állapotban behúznia magát az iskolába.
Egyszer csak valaki karjaiban éreztem magam. Ismerős illatáról rögtön megismertem.. reménykedtem benne, hogy csak tévedtem, de sajnos nem.. nem mintha bánnám, de most legkevésbé sem volt hozzá kedvem..
- Szia Mike.. - mondtam unottan. 
- Szia kicsim! - mosolygott rám - Szeretnék bocsánatot kérni a tegnapiért.. teljesen igazad van.. nem volt szép dolog és még bukó is voltam veled.. - fogta fejét bűnbánóan. 
- Semmi gond Mike.. csak rosszul esett. Meg hogy még te voltál felháborodva.. 
- Tudom kicsim, sajnálom.. - vakarta tarkóját remélve, hogy nem haragszom - Esetleg jóvá tehetem valamivel..? - pillantott fel rám bizonytalan tekintettel.
- Nem kell tőlem félni, nem harapok. - nevettem - És nem kell jóvá tenned semmivel sem.
- Köszönöm. Angyal vagy. - adott puszit számra és most már magabiztosan becsúsztatta kezét az enyémbe és elindultunk kifelé. 
Nyár van. Végre! Alig vártam már ezt a pillanatot, hogy kilépjek ebből a börtönből és szabadon 'szállhassak'. 
- Éhen halok.. nem megyünk el kajálni? - szólaltam meg, mikor már elhagytuk a sulit.
- De. Nando's? - kérdezte, mire biccentettem egyet fejemmel, beültünk a kocsijába és elindultunk a legközelebbi Nando's-ba.

Az üzletbe beérve igen nagy tömeg volt, ami valahogy cseppet sem tetszett. Miután végig álltuk a sort, leültünk egy szabad asztalhoz - ami szerencsénkre pont volt. Nem értettem miért tömörödik annyi ember a bolt egyik hátsó sarkába, de inkább nem is foglalkoztam vele, csak a kajámra összpontosítottam, amire olyan régóta vártam már..
- Egy pillanat és jövök.. - álltam fel és a mosdó felé vettem az irányt.
Mikor beléptem megnéztem mennyire borzasztó a képem. Elkönyveltem aránylag normálisnak és gyorsan megmostam a kezem. Mikor épp léptem volna ki az ajtón, három srác lökte azt be, gyorsan bemenekült, majd nekidőltek és bezárták a benne levő kulccsal.
- Bocsi csak.. - állt meg egy pillanatra, mikor felpillantott rám - SEEEEEL!!!! - ugrott nyakamba.
- Jesszusom, Zaayn! - szorosan öleltem, hisz nagyon rég láttam - Ti.. itt.. jézus.. nagyon hiányoztatok!! - csordult ki néhány öröm-könnycsepp szememből. Zayn lassan elengedett és a többi fiút is meg tudtam ölelni.
- Hogy-hogy itt, kislány? - kérdezte Niall. 
- Éhes voltam.. - nevettem - Héé. Kislány?? - és elkezdtem csikizni, de már az életéért könyörgött, úgyhogy abba hagytam - És ti? - néztem az harmadik srácra, aki Liam volt - Várj.. kitalálom...... Niall éhes volt? - sandítottam rájuk fél szemmel, mire mindketten bólogatni kezdtek és hatalmas nevetésben törtek ki.
- Jó, ezt megjegyeztem.. - fonta keresztbe karjait mellkasa előtt, tettetve a sértődöttet.
- Na gyere ide, haspók.. - húztam szét karjait és átöleltem - Hiányzott a nyavalygásod..! - szorítottam magamhoz.
- Amúgy nem akarunk kimenni? - néztem körbe a többieken.
- Ja, de.. talán már elmentek a rajongók. Sel, menj ki és nézd meg hogy tiszta-e a terep. - álltak be mint valami kommandósok, amin nevettem egyet, aztán kimentem és intettem nekik, hogy tiszta, bizony.
Kijöttek és odasétáltak az asztalukhoz, ahol Louis ült és a telefonját piszkálta. A háta mögé lépkedtem és kezemet szemei elé tettem.
- El? - értetlen grimasszal az arcomon néztem a srácokra, mire mindenki nevetésben tört ki.
- Nem, Boo Bear. Sel! - tártam szét karjait és mikor hátrafordult felpattant és jól megszorongatott. - Na, Lou.. most már elengedhetsz, mert meg fogok fulladni! - nevettem. 
- Sel, nagyon hiányoztál!! - mondta szemembe, mikor elengedett.
- Te is hiányoztál már nagyon! Viszont most vissza kell mennem az asztalomhoz, mert éhen halok és már várnak. Viszont akkor majd találkozunk! - kacsintottam rájuk - Gyertek majd át este! 
- Oké, ott leszünk!
Megfordultam, még vissza-vissza pillantottam rájuk, de aztán véglegesen Mike-nak szenteltem figyelmem.
- Képzeld, kikkel futottam össze! Három hónapja nem láttam őket és most itt vannak újra! El sem tudod hinni mennyire örülök! - lelkendeztem.

Amint végeztünk kisétáltunk az étterem elé, úgy látszik egy keréken jár az eszünk a fiúkkal, mert épp akkor léptek ki ők is, mikor ott álltunk. 
Mikor rájuk néztem, egy pillanatra ledermedtem.. ott állt teljes életnagyságban velem szemben.. én pedig csak egy dologra voltam képes.. megtettem, mert el akartam Őt feledni. Olyan sokáig nem kergetett már a gondolat. És most megint itt motoszkál bennem..
Azt tettem, amit igazából nem akartam.. mert fájdalmat okoztam, Neki... de leginkább magamnak..

11. fejezet

Sziasztok! Megvolt a jelentkezés de sajnos - anyaglemaradás miatt - nem vettek fel:/ Beletrafáltam rendesen, mert nem ilyen zárást akartam az előző résznek, de megpróbálom normálisan folytatni. Nem lesz nagyon izgalmas, de talán a következőben már több fog történni;D Értékeljétek, kommenteljetek, nemsokára hozom a kövit. Jó olvasást! xx

Mi lett velem?

'- Igen? - szólt bele. Könnyeim még mindig, végtelenül ömlöttek szemeimből.. - Sel, mi történt??
- Istenem.. nem bírom elviselni.. kérlek... segíts! - bőgtem..'

- Sel, mi a fene történt? - nem tudtam megszólalni, csak zokogtam tovább - Sel, figyelj rám..! Meg kell hogy nyugodj, különben nem tudok segíteni, pedig szeretnék.. - aggódott.

- Zayn.. - szipogtam - .. nem tudom mi történt. A buliban vagyunk, egyszer csak berohantam a fürdőbe és most itt tartok. - próbáltam elmagyarázni, már amennyire a bennem levő ital és a zokogásom hagyta. - Miért sírok? - suttogtam.

- Nem tudom mért.. mi történt veled? Valaki bántott? Ittál valamit? Mit csinálsz épp? - bombázott meg kérdéseivel kétségbeesett hangon.

- Nem bántott senki sem.. nem tudom mi történt, csak szimplán elpattant valami az agyamban.. ittam sok mindent. Most is itt van mellettem egy pezsgő.. ülök, mit csinálnék? - háborodtam fel és szinte kiabáltam szegény sráccal - ... Bocsáss meg, nem akartam veled üvölteni.. - és újra előbújtak belőlem könnyeim.

- Semmi baj Sel. De miért vagy ott? Min gondolkodtál ami miatt sírni kezdtél?

Eszembe jutott miért tettem, mi járt a fejemben.. újabb cseppek.. kis csönd - ....Harryn... - mondtam. Nem akartam megmutatni hogy gyenge vagyok, de Zaynben bízom. Tudom hogy rá bármikor számíthatok mert segíteni fog..

- Értem.. - sóhajtott nagyot - Figyelj Sel.. - és többet nem hallottam, fejem koppanással landolt a földön, a kép elsötétült, eszméletemet elvesztettem.

Egy-két hangot hallottam, ahogy valaki beszakítja az ajtót és valamit beszél, de nem tudtam kivenni ki az és mit mond.

Szemeim nyitogattam, de hamar megbántam, ugyanis a fény erősen bántotta. Kissé homályos látásom miatt nem tudtam hol vagyok, de hamar kitisztult minden és egy szépen berendezett szoba bútorai rajzolódtak ki.

Hiába láttam mi van körülöttem, fogalmam sem volt hol a fenében lehetek.. kikászálódtam az ágyból amiben feküdtem és az egyetlen ajtó felé sétáltam. Kinyitottam, végigmentem az előttem levő folyosón, közben nézelődtem mindenfele hátha felismerem, de nem.. lementem a lépcsőn és egy, az asztalnál ülő ismerős személyt pillantottam meg.

- Hogy kerültünk ide? És mi történt tegnap? - fogtam fejem, ugyanis irtózatosan fájt.

- Jó reggelt napfény! - köszöntött mosolygósan Ann - Tegnap téged kezdtelek keresni és a többiek mondták hogy a fürdő fele láttak. Zárva volt és semmire nem reagáltál, úgyhogy belökte egy srác az ajtót, te meg ott feküdtél a földön, telefonnal a kezedben.. aztán szépen hazahoztalak. Nagyon megijesztettél, ügye tudod? - nézett rám csillogó szemekkel.

- Bocsánat.. nem akartam.. - hajtottam le fejem és lábujjaim kezdtem szemügyre venni - Nem tudom mi történt velem, egyszerűen megőrültem.. Jesszus, Zayn biztos aggódik miattam, fel kell hívjam... - kaptam szám elé kezem és eszeveszettül próbáltam előhalászni táskámból a telefonom.

- A srác akivel tegnap beszéltél mielőtt elájultál? -nézett rám, mire én csak meglepődött tekintettel bólintottam - Beszéltem vele mikor hazajöttünk. Elmondtam neki mi történt.. nagyon szomorú volt és kétségbeesett. Azt mondta visszajön hozzád és hogy most épp Las Vegasban vannak a többiekkel. - kissé értetlen fejet vághatott, mivel nem hiszem hogy tudta ki Zayn és a 'többiek'.

- Ismered a One Direction nevű brit tinibandát?

- Öm... nem. - rázta fejét.

- Öten vannak: Zayn, Niall, Louis, Liam és.. Harry. Az x factorban fedezték fel őket azt hiszem két éve.. ja, és a szomszédaim. - nevettem - Most pedig turnén vannak.. ezek szerint Las Vegasban.

- Á, értem. Ja, hogy neked sztár barátaid vannak? - nevetett.

- Azok, de számomra inkább legjobb barátok. Imádom őket.. olyan őrültek! - nevettem, visszaidézvén az együtt töltött időt - Ha hazajönnek bemutatlak nekik! - mondtam, majd a konyhapulthoz léptem, összedobtam magamnak egy kávét és lehuppantam a tv elé. Épp mese volt és gondoltam megnézem. Lehet hogy 17 éves vagyok, de attól még mindig szeretem a meséket és ez szerintem örök életre így lesz.

Hazafelé sétálva végig a tegnap történteken járt az eszem. Minden kavargott bennem, érzéseim össze-vissza cikáztak fejemben. Mint mindig, most sem tudtam kiigazodni magamon.. az életem fenekestül felfordult és nem voltam ehhez szokva. Amerikában minden egyhangú volt és unalmas, de hirtelen egy más helyre csöppenve, megváltozott az egész. Már nem vagyok egyedül, van kire számítanom mindig.. de most mégis olyan szerencsétlennek éreztem magam.. Miért történt ez velem és Harryvel? Miért vagyok ilyen elcseszettül béna? 

Szobámba beérve leborultam ágyamra és utat engedtem könnyeimnek. Sírni akartam, minden bánatot ki akartam adni magamból. Azt gondoltam, talán így nem fog annyira fájni, de csak még rosszabb lett. Szívem összeszorult, szemeim mardosták a könnyek. Fájt az élet.. tudom, hogy ez az önsajnálat elég szánalmas, hisz igaz barátaim vannak, tökéletes életem van, én pedig itt hisztizek.

Lassan észhez térítettem magam és felhívtam Zaynt.

- Sel? - vette fel pár csöngetés után.

- Szia.. nem zavarlak?

- Nem, dehogy is! Mi történt tegnap? Beszéltem a barátnőddel..

- Tudom.. elájultam. Aztán hazahozott magához. Már itthon vagyok..

- És minden rendben..? - mondta bizonytalanul.

- Igen..

- Biztos? Sel..

- Nem tudom mi van velem, Zayn.. fáj minden. Itt nyavalygok, mikor nem lenne rá okom..

- Jaj, dehogy is.. nem hibáztathatod magad, semmiért sem. Csak egyszerűen kijött rajtad minden feszültség.. ez normális. De szólj ha valami baj van és visszamegyek. Rendben?

- Nem, arról szó sem lehet. Nem jöhetsz el a turnéról.. a rajongók számítanak rád. - próbáltam lebeszélni a buta ötletről.

- Teljesen igazad van, de akkor majd max egy-két interjúról lemaradok. Az nem baj..

- Nem, Zayn. Miattam nem jöhetsz el onnan. Ez a te munkád. Én majd megleszek.. Ann is itt van velem, semmi bajom nem lesz.

- Rendben. És kérlek ne szomorkodj.. mindig mosolyogj! Ígérem hogy minden rendbe fog jönni és sietünk vissza, hozzád!

- Rendben. - mosolyogtam, amit szerintem ő is meghallott - Köszönöm Zayn.. nagyon köszönöm.

- Ugyan mit? - nevetett.

- Hogy vagytok nekem.. hogy mindig mellettem álltok. És hogy most is ilyen aranyos vagy. - nevettem én is.

- Ugyan te majom, bármikor!

Elmosolyodtam ezen.. mindig itt vannak nekem. Bármikor megoszthatok velük, bármit.

- És... Harryvel mi van? - képzeletben jól fejbe vágtam magam egy téglával, amiért ezt kérdeztem..

- Megvan, köszöni.. bár elég letört hangulatban van és nem akarja elmondani miért. Nem tudunk neki segíteni. Általában egyedül elvonul, szomorú és nem akar sosem komolyabban beszélgetni velünk semmiről.. szóval kicsit furcsa.. de miért?

- Ja, semmi semmi... - mentegetőztem - Puszilok mindenkit!

- Ők is téged, majom!

- Majom?? - nevettem.

- Mostantól így foglak hívni.. kis majmocska. - hallottam meg kacagását - Öm, Sel bocsi, de most sajnos mennem kell... de majd még beszélünk!

- Okés, puszi! - és megszakadt a vonal.

Jó volt egy kicsit beszélgetni vele. Most rettenetesen hálás vagyok neki, amiért lelket öntött belém, bár ahogy ismerem magamat, pár perc múlva újra rám jön a depresszió, de megpróbálom visszaidézni Zayn szavait, úgy hátha el tudom hessegetni a rossz gondolatokat.

- Sel, ebéd! - szólt be anya szobámba - Minden rendben, kicsim?

- Persze.. csak hiányoznak a fiúk.. - biggyesztettem le számat tettetve, hogy szimplán csak ennyi.. 

Sosem beszélgettem a családommal az érzéseimről, semmilyen téren. Mikor Ariana meghalt, próbáltak velem kapcsolatba lépni, de nem igazán sikerült nekik. A gondolataim mindig magamba fojtom.. nagyon ritka az olyan személy, akinek egy aprócska dolgot is elmondok a bennem keringő dolgokról. Eddig Zayn volt a nyerő.. meg talán Ann.. de még neki sem tudom igazán megnyitni a 'kapujaimat'.

Lerohantam enni és örömmel láttam, hogy tortilla a kaja. Nagyon szeretem így bőséges adagot tettem tányéromra és enni kezdtem. Nagyszüleim boldogan kacarásztak, nagymamám sorra pakolta elénk a temérdek ételt.. hát, nem is nagyi lenne :D

- Mi a tervetek mára? - nézett körbe a társaságon nagyapám. 

- Mi lemegyünk még egy kicsit sétálgatni a városba Kyleal, aztán megyek dolgozni.. - mondta anya, mire apa egyöntetűen bólogatott, mivel szája tele volt étellel.

- Én szerintem vásárolni megyek.. - mondta Lara.

- Tanulok. - szólaltam meg két falat között.

- Detto.. - bökte ki Amy, mellettem.

Miután mindent kitárgyaltunk, mindenki ment a dolgára és egyedül maradtam a házban Amyvel.

- Milyen volt tegnap a buli? - jött be a nappaliba húgom.

- Jó volt..

- Olyan jó neked hogy elengednek.. - szomorodott el.

- Amy, 15 éves vagy.. szerintem még ráérsz. De majd a 16. szülinapodon elviszlek magammal, okés? Úgyis mindjárt itt van. - simogattam meg vállát.

- Rendben.. - mosolyodott el, majd lehuppant mellém egy fotelbe és egy könyvet kezdett el olvasni.

Miután minden házimat kivégeztem, szobámba érve elővettem a laptopom és felmentem twitterre. Volt néhány üzenetem - ismét rajongóktól - amikben vegyes üzenetek voltak. Ismét csak kérések és utálatos mondatok fogadtak, de nem is foglalkoztam velük. Unalmamban létrehoztam egy ustream felhasználót és elkezdtem beszélni. Nem volt semmi konkrét mondanivalóm, csak beszéltem magamról, a fiúkról és hogy épp mi a helyzet. Értelme nem volt, de mégis jöttek kérdések és néhányan nézték is a felvételem. 

- Hallottam beszélsz valakivel.. mit csinálsz? - huppant le mellém mosolyogva, Amy.

- Egy ustreamet. Benne szeretnél lenni? 

- Ahhhaa. - nevetett.

Felvettünk még egy felvételt, elmondtam ki ő, majd együtt válaszoltunk mindenféle kérdésre. Volt hogy csak úgy elhülyéskedtünk és meglepően sokan nézték végig 'produkciónkat'. Baromkodásunk végén meghajoltunk és megköszöntük figyelmüket, majd úgy döntöttünk elmegyünk vásárolni.

A plázába érve rengeteg bolton mentünk keresztül és sok időbe telt mire kihalásztuk a legjobb darabokat. 

Kifáradva ültünk be egy Mcdonald's-ba temérdek holminkkal.

- Mit kérsz? - kérdezte.

- Egy sajtburger menüt meg egy karamellöntetes fagyit. - mondtam neki, mire felállt és a pulthoz sétált.

Telefonomat előhalászva felmentem a twitteremre és láttam, hogy Niall kiírt egy meglepő tweetet:

'@Selena_b klassz volt az ustream, jól szórakoztunk. Hiányzol ám! xx'

Jó érzés kerített hatalmába hogy ők is láttak és hogy nem csak én hiányolom őket annyira. Pár perc múlva húgom is csatlakozott társaságomhoz, immáron a rendelésünkkel együtt. Leült mellém, megfeleztük a fülhallgatóm és beraktam egy számot.
Itt is elhülyéskedtünk, nevetgéltünk, fotózkodtunk, majd miután mindketten jóllaktunk elindultunk a busz felé. 
A hétégi forgalomban kissé lassan haladt a jármű, de hamarosan leszálltunk és hazafelé sétáltunk. Útközben beugrottunk Ann-ért is és immáron hárman mentünk hozzánk. Megismerkedett Amyvel is és egész jól elvoltak. 

Időközben már mindenki - anya és apa kivételével - hazaért és családi program gyanánt leültünk és megnéztük közösen egy filmet, ami a Tucatjával olcsóbb volt.

10. fejezet

Szoszi fiatalok! Ismét egy rövidebb résszel jöttem és nem ez lett a legjobb, de sajnos most nem futotta többre.. a kövi rész nem tudom mikor lesz, most - suliváltás miatt - sokat kell készülnöm, de megpróbálom minél hamarabb hozni. A kommentek még mindig nem jönnek.. kééééérrrrlleeeeekkkk ssszéépppeeeennnn titekeeeeeeet írjatooook!!:D Köszönöm, és jó olvasást! xx

Everything I do, I do it big

Yay, péntek van! Sikeresen túléltem a hetet, nem piszkáltak vagy aláztak meg, a suli is aránylag jól megy.. egyszóval most jól érzem magam.

És boldog vagyok, mert most egy hatalmasat fogok partizni, az újdonsült legjobb barátnőmmel. 

Igen, most már bátran kimondhatom, Ann a legjobb barátnőm! Egyszerűen imádom, pedig csak egy hete ismerem, de totál közvetlen velem, így már most sokat tudok róla. Őrült a csaj, annyit meg kell hagyni, de - nem mellékesen - én sem vagyok százas:D

- Sel, elmegyünk venni valami ruhát az estére? Semmim sincs.. - szólt Ann, mikor épp kiléptünk a suli ajtaján.

- Persze! Most? - néztem rá, mire bólintott egyet és már indultunk is a buszmegállóba. 

Egy átszállással, egyenesen a pláza előtt szálltunk le és beléptünk az épületbe. Hatalmas nyüzsgés volt, a Starbucks előtt fotósok, de a Friday's sem panaszkodhatott.. biztos valami sztár.

Ann berántott egy boltba, mint utólag megtudtam, Zara.

- Ah, imádom! És ez is.. jesszus, ez milyen jó...!! - mutatta sorra, a jobbnál-jobb darabokat. Furcsa, de az ízlésünk is totál megegyezik, bár ő inkább nőiesebb, alkalmibbakat hord, míg én totál laza cuccokat. Csoda ha rajtam valaha is csinos dolgot látsz..

Sorra jártuk a boltokat és már rengeteg csomaggal fel voltunk szerelve - többségében Ann szerzeményeivel. Én csak egy magassarkú cipőt vettem, kifejezetten a bulira.

Házibuli volt és ügyebár én imádom azokat, így már rettenetesen vártam az estét.

Már vagy két órája dekkolhattunk ott, mikor én már kicsit kezdtem unni és hazarángattam magammal Ann-t is.

Átrohant pár cuccáért útközben hozzájuk, aztán nálam folytattuk a készülődést.

A családom már tegnap hazaért, úgyhogy sajnos most mindenki ott van - és a húgaim tuti be fognak jönni hozzánk, hogy 'mi folyik iitt??'...

Mikor hazaértünk, mindenki hátul volt a kertben és sütögettek. Bekajáltunk velük, majd a szobámba mentünk. Megbeszéltük hogy ki mit vesz fel, megvitattuk a másik ötletét és Ann elment a fürdőbe készülődni.

Laptopomat felnyitottam és felmentem twitterre. Hirtelen egy kis ablak nyitódott fel

'spaghettipudding is calling you'

- Sziaaaa. Mi a helyzet veled, csajszi?? - pillantottam meg mosolygó arcát Niallnek.

- Sziaaa! Semmmiiiii! Bulizni megyek. - nevettem - És veletek? Jól megy a turné?
- Jó bulizást party animal! Jaja minden okés. Rengeteg a rajongó.. - vigyorgott.
- Jaaj, de jó látni haspóóók! Úgy hiányoztok! - szomorodtam el - Héééé! Sziasztok, skacok! - köszöntem, mikor megpillantottam a többieket is.
- Seeeeeel!! - kiáltott Louis - Hiányzol cicamica.. - húzogatta szemöldökét.
- Te is baby.. - mentem bele hülyéskedésébe, mire mindannyian nevetni kezdtünk. 
Még kb egy fél óráig hülyéskedtünk, majd ők elmentek valami interjúra - mivel ott most volt csak 12 óra. Mindenkivel jókat beszélgettem, egyedül Harry kerülte a kamerát és egy kicsit lekezelő is volt velem.. nem értettem mi a gond, de nagyon rosszul esett. Rettenetesen. Én annyira szeretem a fiúkat és annyira szeretem Harryt is! El sem tudja képzelni milyen az nekem, amikor így viselkedik... mintha egy hatalmas kést döfnének mellkasomba, és minden egyes rossz szónál megforgatnák azt benne..

- Kész va... tyűha! Nagyon jól nézel ki, azt a nemjóját!! - lépett be a szobába Ann, majd hangosan felnevetett mondanivalómon. Én is követtem, bár én rajta röhögtem, ahogy kb fetreng a földön és közben vihog és hülye fejeket vág.
Pár perc után, mikor már nagyjából lenyugodtunk én is elmentem készülődni. 
Kb hétkor készen lettünk mindketten és elindultunk a buli helyszínére, ami úgy tíz percre volt tőlünk. Közben elhülyéskedtünk, viccből elkezdtük egymást cikizni, oltogatni és végül egy hatalmas röhögőgörcs után abbahagytuk.
Beléptünk a házba, ahol vagy harminc fiatal tombolt és látszott, hogy ez még csak a kezdet. Alig-alig voltak üres üvegek, és még rengeteg sorakozott az asztalon és a pulton.
- Szia! Jól nézel ki! - próbált túlharsogva a zenét bókolni, Dan.
- Köszi! - néztem rá. Kissé halvány fény világította meg, irtó helyes volt... de nekem akkor sem jön be..!
Nemsokára elkezdtünk inni, versenyek is voltak, amiben sikeresen nyertem. *taps taps taps; köszönöm, köszönöm...!*
A végére azt hiszem nem is nagyon kell mondanom, hogy szép állapotomban voltam.. 

~ Harry szemszöge ~

- Kivel skype-olsz? - hallottam meg Louis hangját. Gondoltam valami rajongó, úgyhogy csatlakoztam hozzájuk. - Seeeeel!! Hányzol cicamica! - kiáltott fel Tommo, mikor odaültünk. Amint meghallottam a nevét, ledermedtem. Sel van ott.. ő.. ő vele beszélgetnek. 
Inkább csak felálltam és elsétáltam. Nem akartam látni. Fájt.. akkor este történt valami..
Sokan nem tudják, de a fiúk sokkal hamarabb szerelmesek lesznek, mint azt bárki is gondolná.. sajnos én is ebbe a hiába estem bele.. 
Mikor először láttam, utált minket. Elbújt a kanapéjuk mögé és nézte Demi interjúját. Semmi pénzért nem akart velünk beszélgetni.. ő más volt. Nem sikítozott és ugrált körülöttünk, hogy adjunk neki egy autogramot. A személyisége, egyszerűen megfogott.. magával ragadott.. a gyönyörű barna haja, barna szemei... a stílusa, a hangja. Egyszóval minden.. amikor elmentünk vidámparkba  és együtt hülyéskedtünk.. amikor a barátnőjéről mesélt. Megbízott bennem és egy ilyen nagy titkot átadott nekem. Majd a buli.. együtt táncoltunk, karjaiba fogott és nem engedett el.. Amikor kezeimben vittem ki. Amikor odaült mellém a kanapén.. fejét vállamra hajtotta, és...... megcsókolt. Azt hittem a mennyekben vagyok, hogy valami természetfeletti történik velem.. 
Nem tudom mi ütött belém, hisz ő is csak egy lány.. egy a sok közül.... de mégis olyan más.. olyan különleges.. mintha inkább az Egyetlen lenne a sok közül. Mintha valami élő csoda lenne, akinek már pusztán a hangja hallatán én vagyok a legboldogabb ember a földön..
Fájt hogy nem beszéltünk egymással.. hogy már nem vagyunk olyanok, mint azelőtt.. de nem tudok mit csinálni.. elcsesztem. Megcsókoltam és most utál.. gyűlöl. Sajnos nem tudom visszaforgatni az időt, bár tudnám...
Most pedig szüntelenül rá gondolok, az agyam csak rajta jár.. nem tudom kiverni fejemből édesen csilingelő hangját.. a nevetését. Nem tudok nem a közelében élni.. nem megy...

~ Selena szemszöge ~

A tánctéren álltam és éreztem, ahogy testem minden porcikáját átjárja a zene. Szememet lehunyva lazultam el.. Hirtelen beindult, én pedig engedtem, hogy vigyen magával. Ugráltam, ráztam magam, kezemet a magasba emeltem.. imádom az ilyet. Imádok tombolni.. a tömeg sodort magával, össze-vissza lökdöstek, de én még ezt sem éreztem meg, annyira elmerültem abban, amit csináltam. Mikor felnyitottam szemeim, megláttam a sok embert. Szemeimet gyorsan futtattam át az arcokon, hátha találok valami ismerőst.
Annt pillantottam meg, amint épp egy társasággal nevetgél egy asztalnál. 

Kikászálódtam az emberek közül, a pult felé sétálva felkaptam egy üveg pezsgőt és elindultam egy irányba. Nem tudtam mi merre van, még csak azt sem tudtam, kié a ház.. egy fürdőszoba előtt álltam meg, benyitottam, kiparancsoltam a bent lévőket és leültem a kőre. Pezsgőmből nagyokat kortyoltam, majd magamhoz húztam táskám, amit nemrég a földre dobtam.

Egyre csak Harry járt fejemben és az, hogy miért ilyen.. az érzés, mikor egyetlen apró dolog miatt elvesztesz valakit, aki sokat jelent neked.. az érzés, ami belülről mardos. Elképesztően fáj és a szíved szúrja.. mikor lekezel, mintha te sosem lettél volna számára senki sem. 
És ha így lett volna, nem csókolt volna meg.. 
Nem értem...! Már megint ugyanott tartok, mint akkor este.. nem értek semmit. Nem tudom mi történik velem. Nem tudom ép ésszel felfogni a történteket, és nem tudom hova tenni a dolgot. 
- Harry.... - suttogtam - Harry.. miért teszed ezt velem..? - csordult végig egy könnycsepp arcomon, amit sok másik követett. 
Szemeimből megállíthatatlanul folytak ki a cseppek.
Elővettem táskámból egy cigit és meggyújtottam. Fogalmam sem volt hogy lehet-e benn cigizni, de pont nem érdekelt. Le akartam nyugodni, nagyon gyorsan..
Nagyokat slukkoltam belőle, tüdőmön átjáratva, pedig kifújtam. 
Elővettem telefonomat és a számok között kezdtem keresgélni. Az egyiknél megálltam és nem voltam képes tovább görgetni a sorokat. Kezem lefagyott és egyre csak a hívás gomb felé közelített.. nem tudtam irányítani, de nem is akartam... rá volt most szükségem.
*kicsöng, kicsöng.. *
- Igen? - szólt bele. Könnyeim még mindig, végtelenül ömlöttek szemeimből.. - Sel, mi történt??
- Istenem.. nem bírom elviselni.. kérlek... segíts! - bőgtem..