Sziasztook! íme, itt a következő rész. Késő este írtam meg - fáradtan -, úgyhogy elnézést ha nem a legszuperebb! Történnek benne dolgok, de szerintem lehetne jobb is..:/ na, jó olvasást, kövi rész valószínűleg holnap lesz! xx
Buli
Lassacskán egy elég szép környékre fordultunk és végül egy csinos kis szórakozóhelynél álltunk meg. Mindannyian kiszálltunk, de mielőtt bementünk volna, három lány lépett oda a fiúkhoz. Azt hittem először hogy rajongók, de miután megfordultak, megláttam hogy El és Dan volt az, de egy ismeretlen lányt is megpillantottam köztük..
- Szia, Perrie vagyok, Zayn barátnője. - mosolygott rám, majd megölelt.
- Sel, nagyon örülök! - mosolyogtam a gyönyörű lányra.
Miután végig dicsérgettük egymást, hogy milyen jól néz ki mindegyikőnk, követtük a fiúkat.
Beérve jó hangulat fogadott minket. Stílusos és modern volt maga a hely, és nem éppen átlag réteg fordult meg. Gazdag és híres emberek tömege rázta magát a zenére, vagy éppen rendelt a pultnál. Nem nagyon voltam hozzászokva az ilyen puccos partikhoz, inkább csak a kocsmázáshoz, bár a kedvenceim a házibulik voltak.
 |
| Selena ruhája |
 |
| Selena cipője |
 |
| Selena sminkje |
- Hölgyeim, és uraim, hozhatom az első kört? - nézett körbe Louis.
- Inkább majd én.. - pattant fel Zayn - kiütsz minket rögtön az első tíz percben.. - és már rohant is a pulthoz.
Louis csak széttárt karokkal és értetlen arccal állt egy helyben, majd lehuppant El mellé.
Hamarosan megérkezett Zayn, akinek egy pincér segített kihozni a sok koktélt és kisebb italokat. Először lehúztuk a kicsit, aztán kortyolgattuk a finomabbnál-finomabb koktélokat.
- Jut is eszembe! Egy kiskorút itattok itt le! - tettem fel kezemet, mint az iskolában.
- Ugyan, nincs is semmi bajod! - nézett rám értetlenkedve Niall.
- Igaz, igaz haspók... úgyhogy jöhet, a következő kör!! - kiáltottam a hangos zenébe, mire mindegyikőjük felugrott és helyeselve elmentek a pulthoz. A következőkben Louis, erős italaival tisztelt meg minket, aminek köszönhetően mindenki jobb kedvre derült.
- Jöttök táncolni? - kérdezte Perrie tőlünk.
- Persze! Gyertek.. Sel! - szólt Dan. Mivel én nagyon ellenkeztem megragadta a csuklómat és magával húzott.
Nem nagyon szeretek táncolni mások előtt, de most valahogy nem zavart, így megadtam magam és csak élveztem az életet, hogy fiatal vagyok.
Már egy ideje táncoltam a lányokkal, mikor pihennem kellett, na meg meg is szomjaztam (:D). Mikor elindultam a 'helyünk' irányába, láttam, hogy az összes fiú minket nézett. Mindegyiknek csillogott a szeme, ahogy a barátnőjét táncolni látta - bár nem csodálom, mert gyönyörű lányok - kivéve Harryt és Niallt. Nem értem, hogyha akármilyen lányt megkaphatnak, miért nincs nekik?
Semmivel sem törődve lehuppantam Harry mellé az ülés szélére és lehúztam a pohár italomat. Mikor letettem azt az asztalra, Niall csodálkozó tekintetével találtam szembe magam.
- Nem láttál még fehér embert? - nevettem.. persze nagy részben az ital miatt.
Ő csak egy amolyan *nekem mindegy* pillantás után tovább beszélgetett a mellette nevetgélő Zaynnel.
Hirtelen megszólalt egy ismerős szám. ( One Day )
- Jesszusom, imádom ezt a számot!! - azzal megragadtam a két, hozzám legközelebb levő fiút - aki esetemben Harry és Louis volt - és a lányok felé kezdtem őket húzni. Nem kellett kétszer mondani, beálltak hozzánk táncolni, majd a többiek is követték őket.
Immáron mind a kilencen ott tomboltunk, semmivel sem foglalkozva.
Nagyon jól éreztem magam, végre olyat élhettem át, amit mindig is akartam. Barátaim voltak és velük buliztam. Meg akartak ismerni, én pedig le tudtam rombolni a falamat.
Niall, Harry és én az üléseken ültünk és épp azt tárgyaltuk ki, hogy le tudom-e verni Harryt egy ivó versenyben, mikor egy lassú számot tettek be. Louis, Liam és Zayn a barátnőikkel lassúzni kezdtek, mikor valaki odanyújtotta a kezét hozzám.
- Jössz táncolni? - mikor felpillantottam, Harry mosolygós arca tekintett rám vissza.
- Rendben, de utána megtartjuk az ivó versenyt! - nevettem.
Beálltunk a többiek mellé, karjait derekam köré fonta, én pedig nyakába tettem enyéim. Ritmusra ringtunk, körbe-körbe lépkedtünk. Szemeimet lehunytam, olyan érzésem volt, mintha hullámoznánk. Tudom, elég idiótán hangzik, de nem kevés ital kavargott már a véremben.
Kinyitottam szemeim és Harry gyönyörű íriszével találtam szemben magam. Ahogy néztem szemeit, szinte elvesztem bennük. Annyira elmerültem gondolataimban, hogy majdnem elestem, de szerencsére elkapott. Ezek után inkább szorosan átkaroltam, és így táncoltunk tovább.
Nemsokára visszamentünk Niallhez, aki telefonjába volt bújva.
- Na, akkor induljon a verseny! - csaptam össze kezeim és hívtam egy pincért, akitől négy Gin Tonic-ot rendeltem. - Tehát, ki húzza le gyorsabban.. - néztem rá szúrós szemekkel, ő pedig elkezdett visszaszámolni.
- 3...2....1...idd! - és sorra húztuk le. Biztos voltam a dolgomban és nem is tévedtem, mikor alig fél másodperccel hamarabb csaptam az asztalra a második poharamat.
- Mit mondtam? - néztem rá vigyorogva. Sosem voltam az a fajta, aki kárörvend valakin, másokat is csak viccből szoktam piszkálni - ezt sem gúnyolódásból mondtam.
- Elismerésem! - rázott velem kezet. - Nem gondoltam volna, hogy a kisasszony ilyet is tud.. - mosolygott.
- Kicsi a bors, de erős! - kacsintottam rá, mire halkan elnevette magát - Gyere egy kicsit, súgni szeretnék valamit! - mutattam ujjammal.
Mellém ült, én pedig göndör fürtjeiben a fülét kerestem. Mikor megtaláltam, fejemmel közelebb hajoltam és belesúgtam valamit.
- Nagyon szép szemeid vannak, Harry..! - hajlott fejem vállára.
- Köszönöm, a tieid is nagyon szépek. - tekintett le rám.
A szájunk között lévő, alig öt centi távolságot lassan megtörte és egyre csak közeledett hozzám, mígnem ajkaink majdnem összeértek.
- Jesszusom, bocsáss meg de.. - fúrtam fejem mellkasába.
- Semmi gond.. - mondta, hangjában tele csalódottsággal.
Lehet ez az ivóverseny már nem kellett volna, mert lassacskán megtette a hatását és kissé rosszul éreztem magam.
- Minden rendben? - nézett rám aggódva Harry, mire aprót biccentettem, hogy nem.
- Gyere, hazamegyünk. - mondta.
- Ne, nem akarom elrontani a szórakozásotokat.. -ellenkeztem.
- Akkor majd hívok egy taxit és hazamegyek veled, a többiek maradhatnak. Az úgy jó lesz? - nézett rám aggódó tekintettel. Nagyon kedves volt hogy ennyit tesz értem, bár nem érdemeltem ki semmivel sem. Megszólalni nem tudtam a rosszulléttől, ezért csak bólogattam.
Az elmosódott képből csak annyit láttam, hogy odamegy a fiúkhoz, majd visszasétál hozzám és felkap a karjaiba. Én kába tekinteten kívül nem tudtam többet, így csak hagytam, hogy tegye amit jónak lát. A taxi úton végig aludni próbáltam, de nem igazán ment.
- Ne, hagyd csak, haza megyek! - dülöngéltem a járdán, mikor már elment a taxi.
- Hát hogyne.. na gyere csak. - és felkapott ismét karaiba, mire én elkezdtem táskámmal püfölni.
- Ne, Harry tegyél le! Hazamegyek! Nem fogok itt aludni, Harryyyyy, tegyél leeee.. - hisztiztem, mire letett és megállt velem szemben. Nem tudtam rendesen állni, össze-vissza dülöngéltem.
- Próbálok neked segíteni, Selly! Nem akarom, hogy a nagyszüleid előtt holt részegen jelenj meg, én csak neked akarok jót.. de látom te vagy annyira makacs, hogy megtagadd ezt. - akármilyen állapotban is voltam, elgondolkodtam azon, amit mondott. Megint felül kerekedett rajtam az önfejűségem.
- Bocsánat.. - hajtottam le fejem szégyenemben - nem akartalak megverni.. - nevettem halkan - és köszönöm a segítséget. Igazad van, jobb lesz, ha nálatok maradok az estére.
- Helyes. - és a komoly tekintet rögtön mosolygósra váltott - Gyere.. - levettem lábamról a magassarkúmat és átkaroltam.
(zene)
Miután bejutottunk, egyből ledobtam magam a kanapéra, majd Harry is mellém ült. Vállára hajtottam fejem és pihenni próbáltam.
- Egyébként mesélj magadról, alig tudok rólad valamit.. nagy partis vagy? - törte meg a csendet.
- Nem... sosem voltak barátaim.. kivéve Ariana. De róla már meséltem. - néztem magam elé. Hallottam szívének dobogását ami melegséggel töltött el. Megnyugtatott a jelenléte és jól esett, hogy ott van mellettem.
- De nem értem, olyan aranyos és jó fej lány vagy.. hogy-hogy nem voltak olyanok, akik haverkodtak veled?
- Haverjaim voltak, de az nem ugyan az mint a barát.... És ti sokat buliztok? - próbáltam terelni magamról a témát.
- Soknak nem mondanám, de azért szoktunk. - nevetett halkan. A hang átjárta testét, és így, mellkasán pihentetve fejem, teljesen máshogy hallatszott.
Pár percig csak ültünk, egy szót sem szólva, de - legalábbis részemről - egyáltalán nem volt kínos. Lábaimat ölébe helyeztem, fejemet nyakába fúrtam, ő pedig derekamnál átkarolt.
Rettenetesen jó volt azt érezni, hogy valaki ott van veled és szeret - még ha nem is volt igaz és csak én éreztem így. Már nagyon rég vágytam arra, hogy valaki ott legyen nekem és csak annyit mondjon 'szeretlek'. Nekem semmi több nem kell, csak ennyi.. a többi már csak ráadás. Csak az érzést szeretném, hogy van egy ok reggel felébredni. Hogy a karjaiba menedékre leljek és tudtomra adja, hogy én vagyok élete értelme. Csak néhány kedves szó, csak egy kis szeretet..
Bármennyire is mondogattam régen, hogy milyen undorító beképzelt férgek....... hatalmas nagyot tévedtem. Azt hiszem sokan tanulhatnának az esetemből, mikor úgy ítélünk meg egyeseket, hogy igazából fogalmunk sincs róla, hogy milyenek is igazából. A felszín ugyanis, nem mutat mindent.. sőt! Szinte a töredékét pillanthatjuk csak meg az igazi valójának.
Fejemet Harryre szegeztem, aki pár másodperc múlva ugyan ezt tette, csak felém irányulva. Alig fél órája ezt a pillanatot tönkretettem, de azt hiszem most még jobb, minden. Szánk egyre közeledett egymáshoz, mígnem ajkaink egymásra tapadtak.
Hosszú, varázslatos csók volt.
Abban a pillanatban mintha minden eltűnt volna, nem volt se ház, se tv, se kanapé... csak mi ketten.. nem számított se idő, se hely.. nem tudtam semmit sem tenni, agyam lefagyott. Csak a pillanatnak éltem.. örökké ezt akartam érezni. A pillangók keringőt jártak gyomromban, ajkaim lezsibbadtak.
Kezemet Harry arcára tettem és továbbiakat követeltem.
Levegőhiány miatt elváltunk egymástól és homlokunkat egymásénak támasztottuk. Még egy apró csók után újra mellkasára hajtottam fejem, és tökéletes boldogsággal merültem álomba.
Mikor anya bejelentette Amerikában hogy költözünk, nem számítottam volna erre..
Végre tökéletesen boldognak éreztem magam, amit már oly rég éreztem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése