Everything I do, I do it big
Yay, péntek van! Sikeresen túléltem a hetet, nem piszkáltak vagy aláztak meg, a suli is aránylag jól megy.. egyszóval most jól érzem magam.
És boldog vagyok, mert most egy hatalmasat fogok partizni, az újdonsült legjobb barátnőmmel.
Igen, most már bátran kimondhatom, Ann a legjobb barátnőm! Egyszerűen imádom, pedig csak egy hete ismerem, de totál közvetlen velem, így már most sokat tudok róla. Őrült a csaj, annyit meg kell hagyni, de - nem mellékesen - én sem vagyok százas:D
- Sel, elmegyünk venni valami ruhát az estére? Semmim sincs.. - szólt Ann, mikor épp kiléptünk a suli ajtaján.
- Persze! Most? - néztem rá, mire bólintott egyet és már indultunk is a buszmegállóba.
Egy átszállással, egyenesen a pláza előtt szálltunk le és beléptünk az épületbe. Hatalmas nyüzsgés volt, a Starbucks előtt fotósok, de a Friday's sem panaszkodhatott.. biztos valami sztár.
Ann berántott egy boltba, mint utólag megtudtam, Zara.
- Ah, imádom! És ez is.. jesszus, ez milyen jó...!! - mutatta sorra, a jobbnál-jobb darabokat. Furcsa, de az ízlésünk is totál megegyezik, bár ő inkább nőiesebb, alkalmibbakat hord, míg én totál laza cuccokat. Csoda ha rajtam valaha is csinos dolgot látsz..
Sorra jártuk a boltokat és már rengeteg csomaggal fel voltunk szerelve - többségében Ann szerzeményeivel. Én csak egy magassarkú cipőt vettem, kifejezetten a bulira.
Házibuli volt és ügyebár én imádom azokat, így már rettenetesen vártam az estét.
Már vagy két órája dekkolhattunk ott, mikor én már kicsit kezdtem unni és hazarángattam magammal Ann-t is.
Átrohant pár cuccáért útközben hozzájuk, aztán nálam folytattuk a készülődést.
A családom már tegnap hazaért, úgyhogy sajnos most mindenki ott van - és a húgaim tuti be fognak jönni hozzánk, hogy 'mi folyik iitt??'...
Mikor hazaértünk, mindenki hátul volt a kertben és sütögettek. Bekajáltunk velük, majd a szobámba mentünk. Megbeszéltük hogy ki mit vesz fel, megvitattuk a másik ötletét és Ann elment a fürdőbe készülődni.
Laptopomat felnyitottam és felmentem twitterre. Hirtelen egy kis ablak nyitódott fel
'spaghettipudding is calling you'- Sziaaaa. Mi a helyzet veled, csajszi?? - pillantottam meg mosolygó arcát Niallnek.
- Jó bulizást party animal! Jaja minden okés. Rengeteg a rajongó.. - vigyorgott.
- Jaaj, de jó látni haspóóók! Úgy hiányoztok! - szomorodtam el - Héééé! Sziasztok, skacok! - köszöntem, mikor megpillantottam a többieket is.
- Seeeeeel!! - kiáltott Louis - Hiányzol cicamica.. - húzogatta szemöldökét.
- Te is baby.. - mentem bele hülyéskedésébe, mire mindannyian nevetni kezdtünk.
Még kb egy fél óráig hülyéskedtünk, majd ők elmentek valami interjúra - mivel ott most volt csak 12 óra. Mindenkivel jókat beszélgettem, egyedül Harry kerülte a kamerát és egy kicsit lekezelő is volt velem.. nem értettem mi a gond, de nagyon rosszul esett. Rettenetesen. Én annyira szeretem a fiúkat és annyira szeretem Harryt is! El sem tudja képzelni milyen az nekem, amikor így viselkedik... mintha egy hatalmas kést döfnének mellkasomba, és minden egyes rossz szónál megforgatnák azt benne..
- Kész va... tyűha! Nagyon jól nézel ki, azt a nemjóját!! - lépett be a szobába Ann, majd hangosan felnevetett mondanivalómon. Én is követtem, bár én rajta röhögtem, ahogy kb fetreng a földön és közben vihog és hülye fejeket vág.
Pár perc után, mikor már nagyjából lenyugodtunk én is elmentem készülődni.
Kb hétkor készen lettünk mindketten és elindultunk a buli helyszínére, ami úgy tíz percre volt tőlünk. Közben elhülyéskedtünk, viccből elkezdtük egymást cikizni, oltogatni és végül egy hatalmas röhögőgörcs után abbahagytuk.
Beléptünk a házba, ahol vagy harminc fiatal tombolt és látszott, hogy ez még csak a kezdet. Alig-alig voltak üres üvegek, és még rengeteg sorakozott az asztalon és a pulton.
- Szia! Jól nézel ki! - próbált túlharsogva a zenét bókolni, Dan.
- Köszi! - néztem rá. Kissé halvány fény világította meg, irtó helyes volt... de nekem akkor sem jön be..!
Nemsokára elkezdtünk inni, versenyek is voltak, amiben sikeresen nyertem. *taps taps taps; köszönöm, köszönöm...!*
A végére azt hiszem nem is nagyon kell mondanom, hogy szép állapotomban voltam..
~ Harry szemszöge ~
- Kivel skype-olsz? - hallottam meg Louis hangját. Gondoltam valami rajongó, úgyhogy csatlakoztam hozzájuk. - Seeeeel!! Hányzol cicamica! - kiáltott fel Tommo, mikor odaültünk. Amint meghallottam a nevét, ledermedtem. Sel van ott.. ő.. ő vele beszélgetnek.
Inkább csak felálltam és elsétáltam. Nem akartam látni. Fájt.. akkor este történt valami..
Sokan nem tudják, de a fiúk sokkal hamarabb szerelmesek lesznek, mint azt bárki is gondolná.. sajnos én is ebbe a hiába estem bele..
Mikor először láttam, utált minket. Elbújt a kanapéjuk mögé és nézte Demi interjúját. Semmi pénzért nem akart velünk beszélgetni.. ő más volt. Nem sikítozott és ugrált körülöttünk, hogy adjunk neki egy autogramot. A személyisége, egyszerűen megfogott.. magával ragadott.. a gyönyörű barna haja, barna szemei... a stílusa, a hangja. Egyszóval minden.. amikor elmentünk vidámparkba és együtt hülyéskedtünk.. amikor a barátnőjéről mesélt. Megbízott bennem és egy ilyen nagy titkot átadott nekem. Majd a buli.. együtt táncoltunk, karjaiba fogott és nem engedett el.. Amikor kezeimben vittem ki. Amikor odaült mellém a kanapén.. fejét vállamra hajtotta, és...... megcsókolt. Azt hittem a mennyekben vagyok, hogy valami természetfeletti történik velem..
Nem tudom mi ütött belém, hisz ő is csak egy lány.. egy a sok közül.... de mégis olyan más.. olyan különleges.. mintha inkább az Egyetlen lenne a sok közül. Mintha valami élő csoda lenne, akinek már pusztán a hangja hallatán én vagyok a legboldogabb ember a földön..
Fájt hogy nem beszéltünk egymással.. hogy már nem vagyunk olyanok, mint azelőtt.. de nem tudok mit csinálni.. elcsesztem. Megcsókoltam és most utál.. gyűlöl. Sajnos nem tudom visszaforgatni az időt, bár tudnám...
Most pedig szüntelenül rá gondolok, az agyam csak rajta jár.. nem tudom kiverni fejemből édesen csilingelő hangját.. a nevetését. Nem tudok nem a közelében élni.. nem megy...
~ Selena szemszöge ~
A tánctéren álltam és éreztem, ahogy testem minden porcikáját átjárja a zene. Szememet lehunyva lazultam el.. Hirtelen beindult, én pedig engedtem, hogy vigyen magával. Ugráltam, ráztam magam, kezemet a magasba emeltem.. imádom az ilyet. Imádok tombolni.. a tömeg sodort magával, össze-vissza lökdöstek, de én még ezt sem éreztem meg, annyira elmerültem abban, amit csináltam. Mikor felnyitottam szemeim, megláttam a sok embert. Szemeimet gyorsan futtattam át az arcokon, hátha találok valami ismerőst.
Annt pillantottam meg, amint épp egy társasággal nevetgél egy asztalnál.
Egyre csak Harry járt fejemben és az, hogy miért ilyen.. az érzés, mikor egyetlen apró dolog miatt elvesztesz valakit, aki sokat jelent neked.. az érzés, ami belülről mardos. Elképesztően fáj és a szíved szúrja.. mikor lekezel, mintha te sosem lettél volna számára senki sem.
És ha így lett volna, nem csókolt volna meg..
Nem értem...! Már megint ugyanott tartok, mint akkor este.. nem értek semmit. Nem tudom mi történik velem. Nem tudom ép ésszel felfogni a történteket, és nem tudom hova tenni a dolgot.
- Harry.... - suttogtam - Harry.. miért teszed ezt velem..? - csordult végig egy könnycsepp arcomon, amit sok másik követett.
Szemeimből megállíthatatlanul folytak ki a cseppek.
Elővettem táskámból egy cigit és meggyújtottam. Fogalmam sem volt hogy lehet-e benn cigizni, de pont nem érdekelt. Le akartam nyugodni, nagyon gyorsan..
Nagyokat slukkoltam belőle, tüdőmön átjáratva, pedig kifújtam.
Elővettem telefonomat és a számok között kezdtem keresgélni. Az egyiknél megálltam és nem voltam képes tovább görgetni a sorokat. Kezem lefagyott és egyre csak a hívás gomb felé közelített.. nem tudtam irányítani, de nem is akartam... rá volt most szükségem.
*kicsöng, kicsöng.. *
- Igen? - szólt bele. Könnyeim még mindig, végtelenül ömlöttek szemeimből.. - Sel, mi történt??
- Istenem.. nem bírom elviselni.. kérlek... segíts! - bőgtem..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése