Játék
.. megcsókoltam a mellettem álló fiút, Mike-ot. Féltékennyé tétel? Talán.. nem tudom. Egyszerűen csak fájt látni, fájt, hogy újra előhozta belőlem azokat az érzéseket, amiket másfél hónapba tellett elfelednem.. de úgy látszik nem igazán jártam sikerrel. Ismét csak pillangók száguldoztak gyomromban és az agyam bekattant ahogy megláttam. Mikenál miért nem érzem ezt annyira? Vele sikerült elfelednem Harryt, de sosem éreztem igazán azt, hogy olyan lenne nekem, mint H.
Csak a hangját ne halljam meg, mert akkor tuti itt esek össze. Megőrjít a tudat, hogy utál és úgy kezel, mintha sosem lettem volna.. annyira fáj hogy nem ölelhetem meg, mint a többieket, hogy nem szólhatok hozzá és hogy így néz rám. Semmibe vesz, a szemében átlátszó vagyok..
- Jöttök már..? - mondta Harry unottan a többieknek, akik minket néztek.
- Ja, ja persze.... - rázta meg fejét Niall.
- Szia Sel és..
- .. Mike. - fejeztem be mosolyogva Liam mondandóját.
- Mike. - mondta ő is, majd a többiek integettek egyet és elindultak az ellenkező irányba.
Na, szuper. Selena Burke te zseni, ezt jól elcseszted..
Beültünk a kocsiba, beindította a kocsit és elindultunk.
- Átjössz? - mosolygott rám, bólintottam egyet, mire felmordult a motor és gyorsabb tempóba kezdett.
Kiszállva a kocsiból is végig a nemrég történtek jártak fejemben. Nem tudtam kiverni onnan, sehogy sem ment.
- Kérsz enni, kicsim? - zökkentett vissza a valóságba Mike, mikor már benn ültem a kanapén.
- Igen. Segítsek?
- Nem kell, maradj csak. - küldött még egy mosolyt majd megfordult és a konyhába ment.
Szemeim végigjárattam a szobán. Sokszor voltam már itt, de mégis minden egyes alkalommal érdekesnek találom és mindig látok valami újat.
A falon jártak szemeim, rengeteg szép kép volt. Igazi srác kecó volt, kicsit régies de valahogy mégis modern. Hirtelen megakadt a szemem egy kissé ferde képen. Ugyanaz a lány volt rajta, mint amit előző este láttam Mike szobájában. Ami miatt összevesztünk. Nem értettem miért volt ferde.. lejjebb tekintettem, ahol egy papír darab volt odadobva.
Odamentem a képhez, leemeltem és megnéztem a hátulját. A szög, amire akasztva volt karcos volt. Nyilván sok kép volt már rá rakva, sokszor használta. Ekkor láttam a földön a kevéske port, ami a szög beütésénél keletkezett. Por, karcok, papír. Mikor átjövök nem szokott kinn lenni ez a kép.. és mindig be van csomagolva egy, amit sosem láttam még.. sokat használt szög.
Le-fel akasztgatja a képet. Mikor átjövök leveszi, mikor nem vagyok itt, fenn marad.
Kezdett kissé furcsának tűnni ez az egész.. nem értettem miért rakosgatja tele a házát az exe képeivel. És most? Elfelejtette levenni, vagy micsoda?
Igazából nem érdekelt.. hidegen hagyott. Most elcseszte, de nagyon. Szeretem Mike-ot, de ez már tényleg furcsa.
Úgy éreztem kicsit egyedül kell lennem és gondolkodnom. Át kell gondolnom mit kell tennem és mi, hogyan legyen. Nem éreztem magam boldognak.. egyáltalán nem. Borzalmas volt, rettenetesen fájt. Újra látni Őt, újra hallani a hangját, három hónap után.. Miért büntet Isten? Miért csesz ki velem a sors? Miért érzem, hogy minden egyes további perccel darabokká hullok és belehalok ebbe az egészbe?
Nem bírtam tovább, kisétáltam az ajtón, idegesen dobogtam lábaimmal. Nem tudtam mit kellene tennem, folyton megindultam, de aztán mindig visszafordultam. Helyesen akartam cselekedni, de nem tudtam melyik utat válasszam.
Lerogytam a teraszra és számba tettem cigaretta szálamat. Meggyújtottam és néztem a füstöt. Vártam amíg teljesen ellazulok, hogy végre ép ésszel felfogjak mindent ami történt velem.
- Naa.. - ült mellém Mike és undorral teli tekintettel nézte a kezemben lógó fehér szálat.
- Senki sem kérte hogy viseld el.. - mondtam neki halkan. Azt hittem nem hallotta meg, de nem így lett.
- Mi baj van? - nézett rám aggódva.
- Semmi..
- Sel nem mondd már hogy semmi, látom rajtad..
- Mi van az exedben hogy ennyire nem tudod elengedni? - néztem rá nem sokkal utolsó válasza után.
- Ja, igen.. a kép az asztalomon, elnézést, teljesen elfelejtettem.. de akkor megyek is és.. - pattant volna fel, de megfogtam csuklóját és visszahúztam magam mellé - Mi az? - nézett rám ártatlanul.
- Hülyének nézel? Mike, mondd már el az igazat! - mondtam teljes határozottsággal.
- Nem értelek.. milyen igazat? Otthagytam, bocsánat. Mondom megyek, és leveszem! - tárta szét karjait értetlenül.
- Menj.. - legyintettem mire zavartan bement a házba.
Most már végképp össze voltam zavarodva. Mindennel tele volt a fejem csak épp arra nem tudtam rájönni, mit kéne tennem.
- Nem érdekel.. semmi sem érdekel. Leszarom az egészet.. - mondtam halkan magamnak, felpattantam és a kapu felé sétáltam. Még mielőtt kiléptem volna visszapillantottam, de nem volt ott senki. Becsuktam magam mögött a fém szerkezetet és elindultam az úton felfelé.
- Hol a kulcsom??? - túrtam táskámat idegesen.
Miután rájöttem, hogy vagyok olyan szerencsétlen hogy valahol ott hagytam, ismét le kellett hogy nyugtassam magam, ezért elővettem egy újabb szál cigit. Miért nem a cigimet hagyom el??
- Sel! Hát te? - szólított meg hátam mögül egy ismerős arc.
- Szia Zayn. Nem tudom hol a kulcsom és senki sincs itthon. Természetesen felidegesítettem magam, ezért rágyújtottam.. - magyaráztam el neki, mikor cigimet kezdte bámulni kezemben.
- Értem.. akkor gondolom nem zavar ha én is rágyújtok.. - nézett rám angyalian.
- Hogy őszinte legyek zavar, de nem tudok mit tenni. Nem tilthatom meg neked. - öleltem át. Rosszul esett hogy tönkre teszi magát, de én aztán egy szót nem szólhatok, mivel én is ugyan ezt csinálom. - Egyébként merre voltál? - kérdeztem meg, mivel már nagyon érdekelt. Nem sűrűn sétálgatnak csak úgy a srácok, amit valamilyen szinten meg is tudok érteni. Életveszélyes lehet kitenni a lábad a házból.
- Ja, csak sétáltam egyet. Beugrottam lenn a kisboltba, átsétáltam a parkon.. jó volt. És szerencsémre csak egyetlen kisebb lánycsapat vett észre. De rendesek voltak és nem tartottak fel. Bár a rajongókra mindig van idő. - kacsintott egy hatalmas mosoly kíséretében. - És te merre voltál?
- Mikenál. - ráztam meg fejem kérdésére, mivel kissé elkalandoztam.
- Minden oké? - tette kezét vállamra és közelebb hajolt ezzel kötelezővé téve, hogy szemébe nézzek.
- Csak össze vagyok zavarva.. minden összejött..
- Harry..? - kérdezte óvatosan.
- Részben.. mikor már sikerült kiverni a fejemből, felbukkan és újra előhozza belőlem a régi dolgokat. Tudod milyen nehéz volt elfeledni? Borzalmasan nehéz volt..
- Elhiszem.. de Sel.. miért lett vége az egésznek, ha ennyire szereted? Hisz alakult köztetek valami, nem?
- Elméletileg.. de lehet csak az én részemről ilyen a dolog. Abban a pillanatban meg voltam ijedve az egésztől. Össze voltam zavarodva, minden ködös volt. És nézz csak rá.. úgy néz ki, mint aki szeret engem? Hisz utál.. gyűlöl. Látni sem akar. Lerí róla hogy a háta közepére sem kíván.. - nem akartam hogy a másodperceken belül kicsorduló könnycseppjeimet meglássa, így lehajtottam fejem. Gyenge voltam és túlságosan is mélyen érintett a dolog. Marcangolta a lelkem..
- Nem tudom Sel. Senkivel sem beszél semmiről sem, pláne erről. Akárhányszor szóba jöttél a turné alatt elvonult és ha beszélni akartunk vele elküldött minket hogy hagyjuk békén. Még Louissal is kemény volt. Mindenkit ridegen elutasított, bármit is akart.. Paullal rengeteget veszekedtek, kiabáltak egymással, mert Harryn nagyon látszott hogy valami bántja és a kamerák előtt ez nem jött jól. Sokszor feltűnt a riportereknek is, az újságokban is megjelentek cikkek.. rossz rá nézni, ahogy egyedül, magába roskadva ül, szótlanul.. sosem láttam még ilyen egykedvűnek Harryt és akárhányszor rá pillantok rossz érzés fog el, hogy nem engedi hogy segítsünk neki, pedig szeretnénk. - mondta.
- Gondolod hogy miattam..? - néztem rá félően. Bár ne én lennék az oka.. azt hiszem nekem jobban fájna.
- Lehet... fogalmam sincs.. de talán ha próbálnál beszélni vele elmondaná.
- Meglátom mit tehetek.. - küldtem felé egy mosolyt, majd elnyomtuk cigarettánkat és úgy döntöttünk átmegyünk hozzájuk, ha már én nem tudok hazajutni.
- Kérsz valamit? - kérdezte, miután becsukta utánunk az ajtót.
- Igen, valami kaja jó lenne.. - ültem a konyhapult előtti bárszékre.
Miközben Zayn összedobott nekem valami finom csirkét - elméletileg a kedvencét csinálja épp nekem -, addig én körbesétáltam az alsó szinten. Úgy éreztem, mintha ezer éve lettem volna itt utoljára. Pedig csak három hónap volt. Ujjaimat végighúztam a kandalló párkányán - akár a filmekben. Hiányzott már ez a ház. Hiányoztak a fiúk.. de leginkább Harry hiányzott. Hogy még egyszer szorosan magamhoz ölelhessem.
Felsétáltam az emeletre, síri csönd volt. A folyosó végéről halk, lágy zene szólt. Lassan odasétáltam és benéztem. Harry szobája volt, ott ült az asztal előtt és töprengett. Néha ráírt valamit a lapra, szájával motyogott valamit, aztán ismét gondolkodásba kezdett. Felállt és kinézett az ablakon. Nem akartam hogy észrevegyen, így a mögöttem lévő szobába léptem be. Az üres tányérokból és szétdobált ruhadarabokból ítélve Niallé volt.
Hallottam, ahogy halk léptekkel elhalad a lépcső felé és lesétál azon. Kiléptem Niall szobájából és átsuhantam Harryhez. Asztalát erős fénnyel világította meg az apró lámpa és ott hevert a lap, ami felett pár perce még ott görnyedt a göndör hajú srác. Rápillantottam és rögtön rájöttem, egy dalszöveg.
' More than this
Liam:I’m broken, do you hear me?I’m blinded, ‘cause you are everything I see,I’m dancin’ alone, I’m praying,That your heart will just turn around,Szemeim végigfuttattam a sorokon és azt hiszem nem is kell mondanom, hogy rettenetesen szíven szúrt. Nagyon szép szöveg volt. Nem tudtam hogy Harry ilyen szép dalszövegeket tud írni.. gyönyörű volt és szerintem még egy-két könnycsepp is kicsordult szememből.
And as I walk up to your door,My head turns to face the floor,‘Cause I can’t look you in the eyes and say,
Me:When he opens his arms and holds you close tonight,It just won’t feel right,‘Cause I can love you more than this, yeah,When he lays you down,I might just die inside,It just don’t feel right,‘Cause I can love you more than this,Can love you more than this
Niall:If I’m louder, would you see me?Would you lay downIn my arms and rescue me?‘Cause we are the sameYou save me.When you leave it’s gone again.....'
- Miért nem tudlak elengedni? - suttogtam magamban.
- Talán mert túlságosan is szereted.. - hallottam meg valaki hangját magam mögött és ijedtségemben összerezzentem, amin halkan felnevetett. - Bocsi, nem akartalak megijeszteni..
- Semmi gond. - néztem Zaynre. - Megyek is, mert éhen halok. Mondd hogy kész a kaja.. -néztem rá reménykedve.
- Kész. - mosolygott.
- Remek! - álltam fel és az ajtóban álló srácot kerültem volna ki, de megfogta kezem és karjába húzott.
- Ne emészd magad miatta, majd megbékél.. - suttogta nekem.
- Sajnos tartok tőle hogy nem.. - hajtottam fejem nyakába - Egyébként honnan tudtad hogy itt vagyok? - hajoltam el tőle, hogy ránézhessek.
- Ugyan, hol máshol lennél? - mosolygott rám.
Jogos. Máshova nem igazán mennék.
Lementünk a konyhába és nekiláttam az elém rakott, finom illatot árasztó húsnak. Miután végeztem hosszasan megdicsértem Zaynt miszerint nagyon ügyes és együtt leültünk tv-t nézni. Fogalmam sem volt Harry hová tűnhetett, és bár fájt volna látnom, mégis minden vágyam az volt, hogy körünkben legyen.
Nemsokára három srác dőlt be röhögve az ajtón és bármi kétséget kizárva tudtam kik lehetnek. Még mindig nevetve, lehuppantak mellém a kanapéra és elkezdtek nézni.
- Jaaaaajjjjj!! - öleltem szorosan magamhoz a legközelebbi fiút, Niall-t.
- Én is szeretlek Sel! De ezt most miért kaptam? - lehelte ki utolsó levegővételének tartalmát.
- Ez most olyan mint mikor először találkoztunk. Leültetek mellém és nézni kezdtetek. Emlékszel? - engedtem el.
- És tényleg.. - vágott döbbent képet Lou.
- Ez itt véletlen nem... - szippantott nagyokat a levegőből Niall - .. SÜLT HÚS??????? - és elnyargalt a konyhába.
- Idióta.. - nevetett Liam.
- Ha-ha-ha. De vicces itt valaki.. - tért vissza a szőke fapofával és kezében egy tállal, amin minimum(!) tíz szelet hús volt.
- Mi az esti program? - nézett körbe Louis.
- Semmi.. - mondták egyhangúan a többiek.
- Nem tudok hazajutni, szóval.. detto.
- Na, hiperszuperzsírkirályság van, akkor irány a tesco, veszünk sok-sok répát, meg.. na jó csak répát és lemehetnénk a kis nyaralóba. Benne vagytok? - nézett körbe a társaságon.
- Benne.
- Jaaaa, az jó lenne. - tette hozzá félig tele szájjal Niall.
- Tőlem le.. - és ekkor megcsörrent a telefonom. Csak kinyomtam, nem akartam megint null-hangulatba esni. Mikor ismét a srácoknak szenteltem figyelmem, négy értetlen szempárral találtam szemben magam. - Csak Mike..
- Tényleg, az a srác a Nando's előtt a pasid volt? - szegezett nekem egy elég kínos témát Liam, mire mindenki egy 'igeneztelmondhatnád' fejet vágott, miszerint ők is kíváncsiak a válaszra.
- Ööö.. igen.
- És Ööö.. mióta? - jött most Louis.
- Majdnem három hónapja. - vágtam rá, csak hogy gyorsan túl legyünk a témán.
- Öh.. oké. Na, akkor beszélj anyukádékkal, aztán mondd hogy jössz-e és indulandusz! - csapta össze kezeit és felpattant. Hálát adtam neki, amiért tovább nem faggatott a dologgal kapcsolatban és én is felálltam, majd felhívtam anyát.
Miután mindent megbeszéltem vele örömmel tértem vissza a többiek körébe.
- Na, anyáék kb fél óra múlva hazaérnek, akkor össze tudom szedni a cuccaim és tudok menni. - mondtam, aminek mindenki nagyon örült.
Az előttünk levő időt azzal töltöttünk, hogy Liam és én elmentünk vásárolni, míg a többiek összepakoltak. Sok ételt kellett vennünk tekintettel hogy sokan vagyunk - és persze külön Niall miatt is -, így kicsit nehéz volt a cipekedés, de csak megoldottuk.
Mikor hazaértünk mindenki kész volt, bepakoltak és én is hazamentem hogy összeszedjem a holmijaim.
Pontosan tíz perc múlva beültem a többiekhez a kocsiba és miután mindkét kocsi rendben volt - csak így fértünk el -, elindultunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése