Na hali, itt a kövi! Hogy telt a hétvége? Nekem klassz volt, végig szórakoztam az egészet:D kicsit szomorú vagyok amiért itt kell szívnom a jelenlegi sulimban, de majd lesz, ami lesz. A résszel kapcsolatban lehet hogy nem erre számítottatok, de ígérem, nemsokára jön a fordulat! Még mindig nem nagyon látom az értékeléseket vagy a kommenteket - nem fogom komment mennyiséghez kötni, de - kérlek titeket, szánjatok rá pár pillanatot, mert ha nincs értelme írnom, akkor hagyjuk az egészet..
Köszönöm előre is, jó olvasást! xx
Új szelek fújnak...
~ 2 hónappal később ~
- Igen, mehetünk! Várj... nem nézek ki nagyon idiótán? - néztem rá felráncolt homlokkal.
- Nem, dehogy is. Szuperül nézel ki! - adott ismét puszit számra.
Elköszöntem az otthon lévőktől és elindultunk a kocsihoz. Gyönyörű, tűz piros ferrarijába beültünk, majd beindította a kocsit és nemsokára már London egyik legjobb klubjának bejáratánál álltunk.
- Hello! - köszöntem Ann-nek és még pár osztálytársunknak és barátunknak akik már benn ültek.
- Sziasztok! - mondták, szinte kórusban.
- Hozhatok neked inni valamit? - súgta fülembe barátom.
- Igen, egy finom koktélt. A választást rád bízom. - kacsintottam, majd megcsókoltam.
Rögtön odasétált a pulthoz és rendelni kezdett.
- Na, mi van csajszi? - bökött oldalba nevetve, Ann.
- Semmi, csajszi! - utánoztam - És veletek mi a helyzet Josh-al? - mondtam halkan, hogy csak ő hallhassa.
- Hát... - kérette magát, mire megböktem, hogy gyorsítsam a válaszadásban - jó, jó.. szóval nem is tudom... lehet nem ő az igazi. Olyan furcsa.. a tegnapi randin mintha szemezett volna egy másik asztalnál ülő csajjal..
- Komoly..? - sápadtam le - Oké, akkor lehet tényleg nem ő a nyerő.. - nevettem.
- Hát, nem.
Megjöttek a koktélok és elkezdtük azokat iszogatni, miközben beszélgettünk. Szeretem ezt a társaságot és azt hiszem nem bántam meg, hogy eljöttünk Amerikából és hogy megpróbálkoztam az új élettel. Sok emberrel ismerkedtem meg és sok barátom lett. Újra jól érzem magam a bőrömben és ez leírhatatlan. Jó ha vannak barátaid, akik melletted állnak és bármikor beléjük kapaszkodhatsz, ha már egyedül nem bírod a terhet.
Ja, valamit teljesen elfelejtettem említeni. A srác, akiről eddig szó esett, Mike. Nagyjából két-két és fél hónapja járunk. A suliban ismertem meg - egyel felettem jár - és mint utólag megtudtam, a buliban ő törte be a fürdőszoba ajtót, hogy ki lehessen menteni onnan. Utána az iskolában megkeresett és így kezdtünk beszélgetni. Később egyre többet voltunk együtt és aztán elvitt egy randira. Képzelhetitek mennyire izgultam előtte, de tessék, összejött a dolog..
- Gyere Sel, táncolunk! - nyújtotta kezét Ann, mögötte pedig három barátnőnk várt.
- Okééé! - felpattantam és utánuk sétáltam.
Nagyon jó zenék voltak, sokat táncolunk és nagyon jól éreztük magunkat.
- Valami baj van, Sel? - lépett mellém Ann. Kinn voltam a bejárat mellett és épp a cigim felénél jártam. Igen, újra rászoktam. A sok stressz és fájdalom erre késztetett. Más is lehetett volna, de nem voltam hülye. Inkább cigizzek, mint drogozzak, vagy igyak..
- Persze.. csak kicsit kijöttem kiszellőztetni a fejem.. - néztem magam elé, miközben cigarettám a kezemben égett - olyan szép.. - néztem a tőlem kb 60 méterre levő London Eye-t.
- Sel... ne tereld a témát, látom rajtad hogy van valami gond.. - nézett rám egy 'engemnemverszát' tekintettel.
- Nem tudom mi a gond, csak egykedvű vagyok.. nincs semmi oka, egyszerűen csak rám tört..
- Értem.. - láttam rajta hogy úgysem veszi be, de tényleg nem volt konkrét dolog.. sokszor törnek rám ilyen dolgok, hogy egyszerűen csak sírni lenne kedvem, vagy kifutni a világból. - Van még egy cigid? Most nekem is jól esne... - mondta. Kinyitva a dobozkát odanyújtottam neki, kivett egy szálat és pár öngyújtó-kattogás után kifújta a füstöt.
- Érezted már valaha azt, hogy legszívesebben a semmi közepén tengetnéd az idődet semmivel sem foglalkozva? Csak léteznél, célok nélkül... - néztem rá üres tekintettel, nagyjából fél perccel később.
- Igen... és nagyon rossz érzés. Nem tudod mit is kéne tenned, de azt semmiképp nem akarod átélni, amit akkor. Szóval most ilyen állapotban vagy..? - sandított rám.
- Igen.. azt hiszem. Miért vagyok ilyen bizonytalan magamban? - emeltem fel tekintetem rá.
- Fogalmam sincs.. talán valami hiányzik az életedből. Nekem is sokszor van ilyen. Nem tudom mit is kéne tennem annak érdekében, hogy jól érezzem magam..
- Áh, mindegy.. - legyintettem - Most ne foglalkozzunk ezzel. Inkább bulizzunk egy jót, nincs kedvem szomorkodni. - próbáltam mosolyogni.
- Egyetértek. - nevetett fel, majd átkarolt és együtt mentünk vissza, a többiekhez.
A többiből már szinte csak annyira emlékszem, hogy vettünk pár kör italt, tomboltunk rengeteget, majd teljesen kész állapotban, mindannyian Mikehoz mentünk. Hatalmas háza volt, amiben csak ő lakott. Gazdag szülők sarja, nem szűkölködnek inkább vettek neki egy házat. Ugyan azon a szép környéken laktak ahol mi, de nem voltunk közel egymáshoz. Nagy ez a terület és mi pont két, különböző sarkában laktunk.
Az ajtón belépve mindenki a földszinti vendégszobákba tömörült, mi pedig Mike szobájába indultunk, az emeletre.
Karjaiba kapott és úgy vitt tovább. Szobájába érve ránk zárta az ajtót, nekidöntött annak és mohón csókolgatni kezdte nyakamat. Szorosan magamhoz húztam és szájunk egymára tapadt. Elvált tőlem, levette felsőjét, de hamar visszatalált előbbi helyére és ismét csak egymásban mélyedtünk el. Benyúlt pólóm alá és hátamat kezdte simogatni. Csípőmet magához húzta, hevesen csókolt, nem akart megállni. Ajkai megint csak nyakamra tévedtek, szemeim kinyitottam és a szobán kezdtem átjáratni. Ágy, szekrény, szőnyeg, ablak, asztal, fotó egy lányról, könyvek, várjunk csak.. fotó egy lányról? Méghozzá ahogy épp csókolózik Mike-al? És az a lány nem én vagyok..
- Mike... - nyögtem ki nevét, mire felmordult - Mike. - mondtam határozottabban.
- Igen..? - 'cuppant' le nyakamról.
- Ki az a lány..? - mutattam az asztalán levő piros szív alakú keretbe foglalt fotóra. Amiből rögtön három is volt.
- Az Tara, az exem.
- És miért van ott a képe? - mondtam halkan.
- Még nem tettem el onnan. Miért.. zavar? - kérdezte.
- Nos... igen. - bújtam ki karjai közül, amik az ajtóhoz láncoltak.
Lassan lekanyarodtam, kinyitottam az ajtót és kisétáltam a helységből.
A lépcsőn battyogtam le, mikor utánam jött.
- Sel, várj! - húzta magára pólóját.
- Mire..? - fordultam meg és semmitmondó tekintettel néztem rá.
- Most komolyan megsértődtél, mert nemtörődömségből nem raktam még el azt a képet?
- Hát.. úgy tűnik.. - biccentettem fejemmel.
- Ne legyél már ilyen flegma... - vetette oda szemrehányóan.
- Flegma..? - képedtem el - Még te vagy felháborodva? Kinn van az ex csajod képe a szobádban, miközben a jelenlegi csajod akarod megdugni? Most komolyan, még neked áll feljebb? - háborodtam fel.
- Sel.. - próbált marasztalni, de felkaptam táskám és kisétáltam a házból.
- Még ő van felháborodva.. még ő szemrehányó.. Én vagyok a hülye, hát persze! Felhoztam, hogy talán nem kéne az exével szemezni, akció közben.. hova gondolok. Ez természetes, nem igaz? Leszakad a pofám.. - cikáztak gondolataim fejemben.
Házunk ajtaján beesve rögtön a szobám felé mentem. Halkan lépkedtem, hisz hajnali három óra és nem szeretném felverni a családom..
Szobámba beérve rögtön ágyamra rogytam, de nem tudtam aludni, az érzések nem hagytak..
- Talán csak erre kellek neki? Most komolyan, addig olyan aranyos volt, amíg az ágyig jutottunk.. - gondoltam.
Egyszer volt már előtte is, hogy majdnem lefeküdtünk, de akkor megzavartak minket. Mindig rendes velem, érezteti hogy szeret, mindig ott van mellettem.. de olyan furcsa, hogy valahogy nem jött utánam. Szavakkal próbált marasztalni, de nem tett semmit.
Ezek voltak utolsó gondolataim, mielőtt elnyomott az álom.
Reggel erős fejfájással ébredtem, nem éppen volt kellemes. Pláne, hogy elfeledkeztem arról, hogy ma van az évzáró. Szombaton, évzáró.. ez is okos. Mindegy, legalább a hétvége után, nem kell egy szaros napért felébrednem olyan korán.
Magamra kaptam a suli-öltözéket, amit ünnepnapokon mindig fel kell venni és lerohantam a lépcsőn. Húgaim és öcsém kómás tekintettel tömte magába a müzlit ami előttük volt, míg anya teljesen felpörögve készítette sorra a szendvicseket, nekünk.
- Szép jó reggelt! - mosolyogtam rájuk.
- Szia kicsim! - nyomott puszit fejemre, majd elém tett egy tálat, mint az ötéveseknek.
Hamar végeztem reggelimmel és elindultunk a suliba. Gyorsan elköszöntem anyától és gyors léptekkel haladtam termünk felé. Nem igazán akartam találkozni Mike-al.. most valahogy nem volt kedvem a tegnapiról beszélni.
Az osztályba beérve jókedv fogadott. Mindenki fel volt pörögve, hogy végre, itt az utolsó nap.
- Szia, Sel. Mi volt tegnap? Eltűntél.. - ült le asztalomra Ann.
- Összevesztünk Mike-al. - mondtam, mire kérdő tekintetét éreztem magamon - Most nem szeretnék róla beszélni, majd elmondom.. - próbáltam túllépni a dolgon, amit - szerencsémre - megértett és nem is feszegette a témát.
- És, amúgy milyen volt? - kérdeztem ezúttal én, őt.
- Semmi különös nem volt. Filmet néztünk és aludtunk.. - nevetett.
- Az jó program. - nevettem vele, de hamar vége lett a jókedvünknek, amikor bejött a halál-szigorú osztályfőnökünk.
- Jó reggelt, diákok. - mondta egykedvűen. Olyan lehangoló, hogy ennek a nőnek semmi érzelmet nem közvetít a tekintete. Se mosolyt, se szomorúságot nem tudtam még kivenni az arckifejezéséből. - Kérem álljanak fel és lemegyünk a záróbeszédre. - utasított minket. Szuper, még egy halál unalmas szöveget végig kell hallgatni..
- ... ezennel a tanévet lezárom! - adta meg a végszót az igazgató, amire mindenki várt. Szinte érezni lehetett a tömegben a megkönnyebbülést, hogy nem kell minden nap hatkor felkelni és zombi állapotban behúznia magát az iskolába.
Egyszer csak valaki karjaiban éreztem magam. Ismerős illatáról rögtön megismertem.. reménykedtem benne, hogy csak tévedtem, de sajnos nem.. nem mintha bánnám, de most legkevésbé sem volt hozzá kedvem..
- Szia Mike.. - mondtam unottan.
- Szia kicsim! - mosolygott rám - Szeretnék bocsánatot kérni a tegnapiért.. teljesen igazad van.. nem volt szép dolog és még bukó is voltam veled.. - fogta fejét bűnbánóan.
- Semmi gond Mike.. csak rosszul esett. Meg hogy még te voltál felháborodva..
- Tudom kicsim, sajnálom.. - vakarta tarkóját remélve, hogy nem haragszom - Esetleg jóvá tehetem valamivel..? - pillantott fel rám bizonytalan tekintettel.
- Nem kell tőlem félni, nem harapok. - nevettem - És nem kell jóvá tenned semmivel sem.
- Köszönöm. Angyal vagy. - adott puszit számra és most már magabiztosan becsúsztatta kezét az enyémbe és elindultunk kifelé.
Nyár van. Végre! Alig vártam már ezt a pillanatot, hogy kilépjek ebből a börtönből és szabadon 'szállhassak'.
- Éhen halok.. nem megyünk el kajálni? - szólaltam meg, mikor már elhagytuk a sulit.
- De. Nando's? - kérdezte, mire biccentettem egyet fejemmel, beültünk a kocsijába és elindultunk a legközelebbi Nando's-ba.
Az üzletbe beérve igen nagy tömeg volt, ami valahogy cseppet sem tetszett. Miután végig álltuk a sort, leültünk egy szabad asztalhoz - ami szerencsénkre pont volt. Nem értettem miért tömörödik annyi ember a bolt egyik hátsó sarkába, de inkább nem is foglalkoztam vele, csak a kajámra összpontosítottam, amire olyan régóta vártam már..
- Egy pillanat és jövök.. - álltam fel és a mosdó felé vettem az irányt.
Mikor beléptem megnéztem mennyire borzasztó a képem. Elkönyveltem aránylag normálisnak és gyorsan megmostam a kezem. Mikor épp léptem volna ki az ajtón, három srác lökte azt be, gyorsan bemenekült, majd nekidőltek és bezárták a benne levő kulccsal.
- Bocsi csak.. - állt meg egy pillanatra, mikor felpillantott rám - SEEEEEL!!!! - ugrott nyakamba.
- Jesszusom, Zaayn! - szorosan öleltem, hisz nagyon rég láttam - Ti.. itt.. jézus.. nagyon hiányoztatok!! - csordult ki néhány öröm-könnycsepp szememből. Zayn lassan elengedett és a többi fiút is meg tudtam ölelni.
- Hogy-hogy itt, kislány? - kérdezte Niall.
- Éhes voltam.. - nevettem - Héé. Kislány?? - és elkezdtem csikizni, de már az életéért könyörgött, úgyhogy abba hagytam - És ti? - néztem az harmadik srácra, aki Liam volt - Várj.. kitalálom...... Niall éhes volt? - sandítottam rájuk fél szemmel, mire mindketten bólogatni kezdtek és hatalmas nevetésben törtek ki.
- Jó, ezt megjegyeztem.. - fonta keresztbe karjait mellkasa előtt, tettetve a sértődöttet.
- Na gyere ide, haspók.. - húztam szét karjait és átöleltem - Hiányzott a nyavalygásod..! - szorítottam magamhoz.
- Amúgy nem akarunk kimenni? - néztem körbe a többieken.
- Ja, de.. talán már elmentek a rajongók. Sel, menj ki és nézd meg hogy tiszta-e a terep. - álltak be mint valami kommandósok, amin nevettem egyet, aztán kimentem és intettem nekik, hogy tiszta, bizony.
Kijöttek és odasétáltak az asztalukhoz, ahol Louis ült és a telefonját piszkálta. A háta mögé lépkedtem és kezemet szemei elé tettem.
- El? - értetlen grimasszal az arcomon néztem a srácokra, mire mindenki nevetésben tört ki.
- Nem, Boo Bear. Sel! - tártam szét karjait és mikor hátrafordult felpattant és jól megszorongatott. - Na, Lou.. most már elengedhetsz, mert meg fogok fulladni! - nevettem.
- Sel, nagyon hiányoztál!! - mondta szemembe, mikor elengedett.
- Te is hiányoztál már nagyon! Viszont most vissza kell mennem az asztalomhoz, mert éhen halok és már várnak. Viszont akkor majd találkozunk! - kacsintottam rájuk - Gyertek majd át este!
- Oké, ott leszünk!
Megfordultam, még vissza-vissza pillantottam rájuk, de aztán véglegesen Mike-nak szenteltem figyelmem.
- Képzeld, kikkel futottam össze! Három hónapja nem láttam őket és most itt vannak újra! El sem tudod hinni mennyire örülök! - lelkendeztem.
Amint végeztünk kisétáltunk az étterem elé, úgy látszik egy keréken jár az eszünk a fiúkkal, mert épp akkor léptek ki ők is, mikor ott álltunk.
Mikor rájuk néztem, egy pillanatra ledermedtem.. ott állt teljes életnagyságban velem szemben.. én pedig csak egy dologra voltam képes.. megtettem, mert el akartam Őt feledni. Olyan sokáig nem kergetett már a gondolat. És most megint itt motoszkál bennem..
Azt tettem, amit igazából nem akartam.. mert fájdalmat okoztam, Neki... de leginkább magamnak..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése