Sziasztok! Hű, hát a szünet nagyon hamar elment! Sajnálom hogy ilyen későn hoztam a részt, de nem nagyon akart jönni az ihlet.. viszont, JESUS meghaltam amikor először meghallottam a Little Things-et. Hú, hát grat a fiúknak, szuper jó lett!! Még meg is könnyeztem:D Na, nem is beszélek tovább, jó olvasást! xx
Barátságra lelni..?
'...Lenne a kisasszonynak egy ajánlatom! - szólt bele egy ismerős hang.. kicsit elgondolkodtam és azt hiszem rájöttem.
- Niall? Honnan tudod a számom? - mosolyodtam el...'
- Megvannak a forrásaim. - nevetett. Tudom ha ott lennék, egy kacsintást is eleresztene mellé.
- Hú de fontos ember itt valaki.. - nevettem én is - És mi lenne az ajánlat?
- Mondtad hogy az öcséddel leszel ma.. nekünk pedig szabadnapunk van. És biztos nagyon örülne a kisöcséd egy... tratatarattataaa, vidámparkozásnak. - a háttérben a fiúk kb őrjöngtek. Mint a két évesek esküszöm..
- Hát.. - bizonytalanodtam el.. biztos hogy velük akarok lenni egész nap?
- Légysziiiii - kezdte megint Louis.
- JÓJÓJÓ, Louis meggyőztél!! Öt perc és a kaputokban vagyunk, na csáá! - és letettem a telefont.
Ahogy ígértem, pontosan öt perc múlva ott voltunk és vártuk őket. Nem sok telt bele és már Harry kocsijával indultunk, egyenesen a vidámparkba. Utoljára nagyjából négy éve lehettem ilyen helyen, de nem túlságosan élveztem, mivel mindenfélét ettem és kb mindenre felültem, aminek együttesétől nem éppen jókedvvel hagytam el a területet.
- Ezaaaaaaaaaz! Itt vagyunk, gyerekeeek! - rohant a bejárathoz Louis. Jó hogy kapucniban meg szemüvegben takarják magukat és itt üvöltözik Louis.. tuti hogy már csak hangról sem ismerik fel őket. ÁÁÁh..
- Louis, nyugi.. még a végén leleplezed a csapatot.. - próbáltam nyugtatni, látszólag kevés sikerrel, mert a pénztárhoz futott és hülye akcentussal elkezdte kérni nekünk a jegyeket.
Mikor bejutottunk, mindenki rögtön szét akart szóródni
- Álljunk csak meg! - rántottam vissza Zaynt és Louist pólójánál fogva - El fogunk keveredni.. maradjunk együtt, okés?
- Rendben anyu.. - vágott csalódott fejet Louis, akit Zayn követett. Megforgattam szemeim, majd egyenesen a csomagtárolóhoz mentem. Mindenki szép sorban betette a cuccát ami nem kell neki a továbbiakban, és kezdetét vette a móka..
Kyle választott elsőnek, így a szellemvasútra ültünk be. Nem volt valami ijesztő, egytől egyig unott képpel ültünk a kis vagonokban, míg nem a végén valami undorító zombi a beletolta magát a képünkbe. Mivel nem számítottunk az eltelt idő után semmi hasonlóra sem, mindenki sikítozni és üvöltözni kezdett. Mondanom sem kell hogy a hallásom 60%-át elveszítettem, amikor Louis a fülembe ordított egy hatalmasat..
A következő Niall választása volt, egy - pontosan a nevét nem tudom - pörgő.. valami. Beültünk a két személyes kabinokba és olyan erővel pörgetett minket össze-vissza, amit még egy centrifuga is megirigyelne.
Később felültünk olyanokra is, amik az égbe repítettek, vagy ami kb 20 méter magasban pörgetett minket kis, repülő alakú 'hordókban'.
Niall vagy negyed órán át rágta a fülünket, hogy ő éhes, úgyhogy leültünk enni és rettenetes mennyiségű húst és édességet pusztítottunk el, velem az élen... IMÁDOM AZ ÉDESSÉGEEEEET!!!
Ezek után esélytelennek éreztem hogy felüljek velük egy hatalmas hullámvasútra. Tanultam az utolsó esetemből és nem akartam mindent lerókázni.
Miután felültek, leültem egy padra és onnan néztem, ahogy a kocsik felmennek a sínen. Hirtelen valaki leült mellém..
- Hát te nem ülsz fel? - kérdeztem
- Nem.. nem akartalak egyedül hagyni. Meg most nincs is nagy kedvem hozzá.. - mondta Harry.
- Hát jó..
- Aranyos az öcsikéd. - eresztett felém egy kisebb mosolyt.
- Szerintem is.. nagyon szeretem. - viszonoztam mosolyát.
- Amerikában hol éltetek, amúgy? - váltott témát.
- Pennsylvania. Voltál már arra?
- Nem..
Szenzációs beszélgetésünk után kisebb csönd állt be. Még mindig volt bennem valami ellenszenv velük kapcsolatban, habár elismerem, naggggyyyon őrültek. Biztos jól kijönnénk, ha a körém épített falamat le tudnám rombolni, de sajnos ez sosem ment.. már meg sem próbálom. Én már nem fogom törni magam hogy barátaim legyenek, különben is.. ha valaki igazán melléd való, nem kell törnöd magad ahhoz, hogy jóban legyetek.. az csak úgy jön. Eddig én csak egyetlen ilyen emberrel kapcsolatban gondolkodtam így, de... annak már vége.. nem tudok mit tenni. Visszahozni nem tudom.. bár tudnám..! De még az Úr Isten sem könyörült meg rajtam és el kell fogadjam, hogy ahol minden tökéletes, ott valami bűzlik.. sosincs olyan hogy tökéletes. Soha..
- Nem ülünk fel az óriáskerékre? - zökkentett ki gondolatmenetemből Harry.
- Öm. De.. persze, üljünk fel. - álltam fel zavartan.
- Valami baj van? - tette kezét vállamra.
- Nem, dehogy is.. - erőltettem magamra egy mosolyt.. de hamar letörlődött rólam.
Rövid sorbaállás után felültünk az óriáskerékre és csak élveztük a kilátást.
- Eddig ki a legszimpibb a bandából? - nézett rám ártatlan szemekkel.
Egy amolyan *kajakeztkérdezted??* tekintettel rápillantottam, majd megforgattam szemeim és átgondoltam.
- .. Niall. - böktem ki egyikőjük nevét, akivel még a legjobb kapcsolatot ápolom. Már ha lehet így fogalmazni..
- Ez most mély nyomot hagyott bennem... - játszotta el a sértődöttet és arcát törölgette, mintha könnyek csordultak volna ki szeméből.
- Harry... - hajoltam hozzá közelebb - ne erőltesd ami nem megy.. - suttogtam fülébe, amin halkan felnevetett és tovább tetette a sértődöttet, mintha lelkét porrá tiportam volna.
- Hűű de szép.. - csodálkoztam, mikor a mi kabinunk ért legfelülre és a legszebb kilátás tárult elém.
- Nézd csak, az ott a kedvencem. Nagyon szép belül.. és nézd! Ott vannak a fiúk! - mutatott előbb valami kis csónakos dologra, aztán a hullámvasút felé.
- Hogy sikítoznak! - nevettem halkan, mire neki is egy mosoly terült arcára. Nézelődésemet az törte meg, hogy valakinek a tekintetét éreztem magamon már egy pár perce.. méghozzá Harryét. - Elkenődött a sminkem, vagy micsoda? - kuncogtam.
- Nem, nem dehogy is.. - és tovább mosolygott.
- Mi az? - nevettem.. kicsit furcsa és kínos helyzet volt.
- Ma is nálunk alszol? Akár Kylet is hozhatnád. - bökte ki végül.
- Nem tudom.. szerintem a nagyiék jobban örülnének ha otthon lennénk.. - próbáltam ellenkezni.
- Nem fogok úgy nyávogni, mint Louis, de kérlek! - nézett rám kiskutya szemekkel.
- Átgondolom.. - néztem körmeimet - rendben? - eresztettem felé egy aprócska mosolyt.
- Rendben. - vigyorgott.
Hamarosan vége lett az utunknak az óriáskeréken és visszamentünk a hullámvasúthoz, ahonnan az adrenalintól feldobott fiúk ugráltak le hozzánk.
- Hát ez hiperszuper klassz volt skacok! - rázta magát Louis.
- Én iszom egy jégkását.. - azzal elvonultam tőlük.
Sorban állás közben Niall lépett mellém és beállt ő is.
- Na, eddig hogyan érzed magad? - szólalt meg.
- Jól. Felültünk az óriáskerékre.. nagyon szép! - mondtam.
- Igen. De a hullámvasút sem volt semmi.. - kacsintott - te hogyhogy nem ültél fel velünk?
- Ha mindenképp rosszul akarsz lenni, elmondom.. amikor kisebb koromban voltam vidámparkban elég sok mindent össze-ettem és felültem ilyenekre mint ez a hullámvasút és hát... szépen kidobtam a taccsot. Azóta most vagyok először vidámparkban... - nevettem.
- Ahha... értem. Igazad volt lehet nem kellett volna megkérdeznem. - nevetett ő is.
- Két vegyes jégkását kérek! - mondta a pultosnak. - Köszönöm!
- Hagyd csak! - mondta, mikor oda akartam adni jégkásám árát.
- Nem kellett volna.... köszönöm.. - hajtottam le fejem. Kicsit kínosan éreztem magam mikor mások fizettek valamit nekem, nem szeretem sosem másokból élni. Nagyon hálás típus vagyok és mindig amikor meghívnak valamire, kötelességemnek érzem hogy azonnal visszaadjam/viszonozzam.
Mikor visszaértünk a többiekhez, Liam és Harry Kyle-al volt, Zayn és Louis pedig kacsákat halászott egy apró medencéből.
- Ez most komoly...? - néztem Liamre, hülye tekintettel.
- Halálosan... azt a barbi babát akarják megnyerni ott. - mutatott a falon levő dobozra, amibe egy meglehetősen.. csúnya baba volt.
- Oh, Istenem... - csaptam fejemre tenyeremmel , majd odamentem Kylehoz, aki épp Harryvel piros pacsizott.
- Mikor megyünk, Sel? - kérdezte tőlem a kisfiú.
- Szeretnél menni? - meglepődtem, mivel Kyle nagyon szereti az ilyneket, főleg hogy 5 fiúval lehet.
- Azt mondta Harry hogy náluk alszunk. Szeretnék velük lenni! - erre szikrázó tekintettel néztem Harryre, aki teljesen ártatlanul nézett rám vissza.
- Hát jó. - tettem keresztbe kezeimet és felálltam, indulásra készen. - Mehetünk.. HARRYÉKHEZ? - emeltem ki az utóbbi szót és elég csúnya pillantásokat vetettem rá.
- Hát persze, Sel! - kacsintott rám Harry és megveregette vállam.
Elindultunk a kocsi felé és mindössze húsz perc múlva már a kanapéjukon ültünk.
- Megnézzük a galambok vándorlása című filmet?? - pattant fel Louis.
- Nem Louis, az halál unalmas, nem nézzük meg. - intette le Niall. - Inkább nézzük a Hogyan készül a jó hamburger-t, rendben? - nézett körbe a társaságon csillogó szemekkel.
- Na, jó majd én választok egy filmet.. - sétáltam oda a dvd tartóhoz és rövid keresgélés után kihúztam egyet - P.S. I love you? Még nem láttam... - és betettem a lejátszóba.
Nagyon szép film és nagyon megtetszett a története. Egyszerűen csak ráébreszti olyan dolgokra az embert, amiket ő maga észre sem vesz, magától értetődőnek vesz. Az, hogy melletted van valaki, aki szeret, sosem magától értődő.. mindennek meg van az oka. Ez a film felnyitja a szemedet arra, hogy becsüld ha szeretsz valakit, és az viszont szeret.. ennél fontosabb és jobb dolog a világon nincs.... és amikor ezt a valakit elveszted.. egy semminek érzed magad.. egy porszemnek a nagyvilágban. De ez nem igaz. Te ugyan úgy vagy és élsz. Az emberek jönnek-mennek életünkben, de sosem találunk ugyan olyan emberekre, maximum hasonlókra, akik talán enyhíteni tudják a fájdalmat az előzők elvesztése miatt, de helyüket soha nem tudják átvenni szívünkben..
Felálltam és kisétáltam a kertbe. Leültem az egyik sarkában lévő padra és kivettem a pénztárcám nadrágom zsebéből.. ujjaim akaratlanul is az egyik zsebébe tévedtek, ahonnan egy fotót húztak ki..
szemeim rögtön könnybe borultak és hihetetlen gyorsasággal törtek maguknak utat. Hosszú percekig néztem arcát, ahogy mosolyog.. ahogy egyenes haja vállára borul,ahogy átkarol derekamnál.. hogy milyen szép arca van, tökéletes alakkal társítva.
- Ő a barátnőd? - ült le mellém halvány mosollyal arcán, Harry.
- Igen.. volt. Meghalt egy pár éve.. - szipogtam.
- Nagyon sajnálom.. - sütötte le szemeit. - szép lány.
- Igen, az. Nagyon szép. - erőltettem magamra egy mosolyt.
Bármi is történt volna vele, mindig is büszke leszek rá. Varázslatos barátnő volt. Nála jobbat sehogy sem találtam volna.. lehet azért nincsenek barátaim, mert másokban is Ariana-t keresem. Ő a tökéletes barát. És sajnos ugyan olyat, nem találok. Egyforma emberek nincsenek.. és bizony el kell hogy fogadjam, nem szabad mindenkibe őt kutatnom, mert ha bele is őszülök, nem találok. Nem lesz még egy olyan mint Ariana.
Könnyeim ismét tömegesen rohamoztak meg és most sem úsztam meg szárazon. Elárasztották egész arcom..
- Sss.. - húzott magához Harry. Akármennyire sem szerettem az ilyen 'nyálas' dolgokat, rettenetesen jól esett hogy ott volt és erőt préselt belém. - Sel, nagyon sajnálom ami történt veled.. borzasztó dolog, de e miatt ne emészd magad! Már nem tehetsz semmit sem, sajnos.. - próbált vigasztalni. Egyébként igazat kell hogy adjak neki.. pontosan úgy van, ahogy mondja.
- De miért pont őt? Miért pont a legjobbakat? - jöttek ki megint könnyeim, mire szorosabban ölelt.
- Ez mindig így van.. mindig a legjobbakat veszítjük el. Gondolom, hogy sokat jelentett neked, de figyelj, Sel - húzta fel államnál fogva fejemet, ezzel rákényszerítve, hogy szemébe nézzek.. azokba a gyönyörű smaragdzöld szemeibe.. - ő most onnan fentről figyel téged.. mindig figyel téged és veled van a szívedben. És ha most mondhatna neked valamit, biztos hogy azt mondaná, ne legyél szomorú.. hogy ne emészd Magadat a történtek miatt. Biztos vagyok benne, hogy nagyon szeretett és nem akart itt hagyni. Nem szabad szenvedned miatta, mert ezzel neki is fájdalmat okozol.. Higgy benne hogy figyel téged a mennyekből és büszke rád minden egyes alkalommal, amikor harcolsz az álmaidért, vagy valami olyan dolog sikerül, amit nagyon szeretnél.. vagy épp a közös álmaitok teljesülnek be, amiket még régen beszéltetek meg. Ügye, igazam van, és volt ilyen? - mosolygott rám.
- Igen volt. - terült arcomra egy mosoly és már nem sírtam. Harry szavai hatalmas erővel tépték ki szívemből a fájdalmat, amit Ariana halála után temettem oda. Nem bírtam elviselni, nem tudtam túltenni magam a dolgokon. Akárhányszor halál, vagy szeretet miatti fájdalomról hallok akár filmben, vagy mesélik, Ariana jutott eszembe és rögtön a padlót csapkodta a hangulatom. Tudom, hogy ha most látna Ariana, nem lenne rám büszke. De nem tudok mit tenni. Fáj.. marhára fáj. Amikor a másik feledet veszíted el. Amikor olyan tökéletes az életed.. de ezt csak te hiszed így.. közben a sors más forgatókönyvet szán neked... olyat, amit legmerészebb álmaidban sem gondolnál.
De Harrynek teljesen igaza van. Ariana onnan, fentről figyel és sír miattam, amiért magamat emésztem. Amiért magamat okolom a történtek miatt.. nem okozhatok neki fájdalmat. Nem akarnám sohasem hogy miattam sírjon, sőt! Sosem szerettem sírni látni, bármi is volt az oka. Én még sosem adtam neki okot a sírásra, de soha nem is tettem volna. - Azt terveztük, hogy összeköltözünk, Londonban egy gyönyörű házban, a férjeinkkel.. vagy csak a pasijainkkal. Mindig is azt tervezgettük, hogy milyen házunk legyen, meg hogy majd a gyerekeink hogyan fognak együtt a kertben játszani.. - egy két könnycsepp még kicsordult szememből, de csakis a büszkeség miatt. - Még megvannak a közös játékaink, a barbie-k, a plüssök, a babák.. elterveztük, hogy majd odaadjuk a gyerekeinknek. - pislogtam. Gyönyörű emlékek fűznek ehhez a lányhoz, amiket tudom, hogy soha sem fogok tudni kiverni fejemből, de semmi pénzért sem akarom. Örökké magamban akarom hordozni és elmondani majd az unokáimnak is, hogy milyen varázslatos lány legjobb barátnője lehettem én.
- Ez nagyon aranyos... de tudod mit? - értetlen arccal néztem rá és vártam, mire gondol. - Ne add fel ezeket az álmokat és valósítsd meg! Egyedül maradtál, de fentről látni fogja hogy megcsináltad, és büszke lesz rád..! - mondta
- Igen..... köszönöm, Harry. Sokat segítettél, tényleg. - mosolyogtam rá.
- Nincs mit megköszönnöd, méregzsák. - és még egyszer, szorosan magához húzott - Mondd csak, nem vagy éhes?
- De, nagyon is! - nevettem, még szememben tele könnyekkel.
- Akkor gyere! Főzünk valamit, rendben? - bátorított.
Szipogva aprót bólintottam és követtem őt a konyhába. Elővett néhány szelet húst, serpenyőt és a hozzávalókat és hozzákezdtünk a főzéshez. Közben elhülyéskedtünk minden félével. Egymás képébe kentük az olajat, főzés közben hülye táncokat találtunk ki, cikis sztorikat mesélgettünk egymásnak, egyszóval: jól elvoltunk.
És ebben a pillanatban jöttem rá, hogy ezzel a sráccal jóban leszek, nagyon is. De nem csak vele, hanem a további néggyel is. Teljes mértékben tévedtem, mert ezek a srácok varázslatosak. Belátom hogy hülye voltam és rosszul ítéltem meg a dolgokat.. nagyon rosszul.
- KAJAAAAA!!!! - futott be hozzánk Niall, amikor már az egész házat átjárta a gyros fűszerezésű hús szaga.
- Igen, Niall de még egy kicsit kell várnod, amíg teljesen elkészülünk vele. - nevettem rajta.
Harry csak nézett engem vigyorogva, ahogy Niallel elhülyéskedünk és a kaján veszekedünk röhögve. Mikor sikerült Niallt visszahessegetni a nappaliba, hirtelen valaki karjai között éreztem magam. Göndör fürtjei, arcomat csiklandozták.
- Ezt most miért kaptam? - néztem rá mosolyogva, zavaromban.
- Nem tudom.. büszke vagyok rád. És jó, hogy végre leromboltad a láthatatlan gátat. Tudtam én, hogy nem vagy olyan durci mint amilyennek mutatod magad. - kacsintott.
- Hát, meglehet... - rántottam meg vállam, és hatalmas mosollyal arcomon, igazgattam a hús szeleteket a serpenyőben.
Mikor készen lett, mindenki leült az asztalhoz és elfogyasztottuk vacsoránkat. A végén mindenki betette a tányérját a mosogatóba és a nappaliban folytattuk az estét. Újabb filmet néztünk, ezúttal Zayn volt a soros és a Kalandférgek 2-t választotta. Nagyon vicces film, végig nevettem rajta. A vége fele rettenetesen elálmosodtam, fejem Niall vállára borult és elaludtam..
A következő Niall választása volt, egy - pontosan a nevét nem tudom - pörgő.. valami. Beültünk a két személyes kabinokba és olyan erővel pörgetett minket össze-vissza, amit még egy centrifuga is megirigyelne.
Később felültünk olyanokra is, amik az égbe repítettek, vagy ami kb 20 méter magasban pörgetett minket kis, repülő alakú 'hordókban'.
Niall vagy negyed órán át rágta a fülünket, hogy ő éhes, úgyhogy leültünk enni és rettenetes mennyiségű húst és édességet pusztítottunk el, velem az élen... IMÁDOM AZ ÉDESSÉGEEEEET!!!
Ezek után esélytelennek éreztem hogy felüljek velük egy hatalmas hullámvasútra. Tanultam az utolsó esetemből és nem akartam mindent lerókázni.
Miután felültek, leültem egy padra és onnan néztem, ahogy a kocsik felmennek a sínen. Hirtelen valaki leült mellém..
- Hát te nem ülsz fel? - kérdeztem
- Nem.. nem akartalak egyedül hagyni. Meg most nincs is nagy kedvem hozzá.. - mondta Harry.
- Hát jó..
- Aranyos az öcsikéd. - eresztett felém egy kisebb mosolyt.
- Szerintem is.. nagyon szeretem. - viszonoztam mosolyát.
- Amerikában hol éltetek, amúgy? - váltott témát.
- Pennsylvania. Voltál már arra?
- Nem..
Szenzációs beszélgetésünk után kisebb csönd állt be. Még mindig volt bennem valami ellenszenv velük kapcsolatban, habár elismerem, naggggyyyon őrültek. Biztos jól kijönnénk, ha a körém épített falamat le tudnám rombolni, de sajnos ez sosem ment.. már meg sem próbálom. Én már nem fogom törni magam hogy barátaim legyenek, különben is.. ha valaki igazán melléd való, nem kell törnöd magad ahhoz, hogy jóban legyetek.. az csak úgy jön. Eddig én csak egyetlen ilyen emberrel kapcsolatban gondolkodtam így, de... annak már vége.. nem tudok mit tenni. Visszahozni nem tudom.. bár tudnám..! De még az Úr Isten sem könyörült meg rajtam és el kell fogadjam, hogy ahol minden tökéletes, ott valami bűzlik.. sosincs olyan hogy tökéletes. Soha..
- Nem ülünk fel az óriáskerékre? - zökkentett ki gondolatmenetemből Harry.
- Öm. De.. persze, üljünk fel. - álltam fel zavartan.
- Valami baj van? - tette kezét vállamra.
- Nem, dehogy is.. - erőltettem magamra egy mosolyt.. de hamar letörlődött rólam.
Rövid sorbaállás után felültünk az óriáskerékre és csak élveztük a kilátást.
- Eddig ki a legszimpibb a bandából? - nézett rám ártatlan szemekkel.
Egy amolyan *kajakeztkérdezted??* tekintettel rápillantottam, majd megforgattam szemeim és átgondoltam.
- .. Niall. - böktem ki egyikőjük nevét, akivel még a legjobb kapcsolatot ápolom. Már ha lehet így fogalmazni..
- Ez most mély nyomot hagyott bennem... - játszotta el a sértődöttet és arcát törölgette, mintha könnyek csordultak volna ki szeméből.
- Harry... - hajoltam hozzá közelebb - ne erőltesd ami nem megy.. - suttogtam fülébe, amin halkan felnevetett és tovább tetette a sértődöttet, mintha lelkét porrá tiportam volna.
- Hűű de szép.. - csodálkoztam, mikor a mi kabinunk ért legfelülre és a legszebb kilátás tárult elém.
- Nézd csak, az ott a kedvencem. Nagyon szép belül.. és nézd! Ott vannak a fiúk! - mutatott előbb valami kis csónakos dologra, aztán a hullámvasút felé.
- Hogy sikítoznak! - nevettem halkan, mire neki is egy mosoly terült arcára. Nézelődésemet az törte meg, hogy valakinek a tekintetét éreztem magamon már egy pár perce.. méghozzá Harryét. - Elkenődött a sminkem, vagy micsoda? - kuncogtam.
- Nem, nem dehogy is.. - és tovább mosolygott.
- Mi az? - nevettem.. kicsit furcsa és kínos helyzet volt.
- Ma is nálunk alszol? Akár Kylet is hozhatnád. - bökte ki végül.
- Nem tudom.. szerintem a nagyiék jobban örülnének ha otthon lennénk.. - próbáltam ellenkezni.
- Nem fogok úgy nyávogni, mint Louis, de kérlek! - nézett rám kiskutya szemekkel.
- Átgondolom.. - néztem körmeimet - rendben? - eresztettem felé egy aprócska mosolyt.
- Rendben. - vigyorgott.
Hamarosan vége lett az utunknak az óriáskeréken és visszamentünk a hullámvasúthoz, ahonnan az adrenalintól feldobott fiúk ugráltak le hozzánk.
- Hát ez hiperszuper klassz volt skacok! - rázta magát Louis.
- Én iszom egy jégkását.. - azzal elvonultam tőlük.
Sorban állás közben Niall lépett mellém és beállt ő is.
- Na, eddig hogyan érzed magad? - szólalt meg.
- Jól. Felültünk az óriáskerékre.. nagyon szép! - mondtam.
- Igen. De a hullámvasút sem volt semmi.. - kacsintott - te hogyhogy nem ültél fel velünk?
- Ha mindenképp rosszul akarsz lenni, elmondom.. amikor kisebb koromban voltam vidámparkban elég sok mindent össze-ettem és felültem ilyenekre mint ez a hullámvasút és hát... szépen kidobtam a taccsot. Azóta most vagyok először vidámparkban... - nevettem.
- Ahha... értem. Igazad volt lehet nem kellett volna megkérdeznem. - nevetett ő is.
- Két vegyes jégkását kérek! - mondta a pultosnak. - Köszönöm!
- Hagyd csak! - mondta, mikor oda akartam adni jégkásám árát.
- Nem kellett volna.... köszönöm.. - hajtottam le fejem. Kicsit kínosan éreztem magam mikor mások fizettek valamit nekem, nem szeretem sosem másokból élni. Nagyon hálás típus vagyok és mindig amikor meghívnak valamire, kötelességemnek érzem hogy azonnal visszaadjam/viszonozzam.
Mikor visszaértünk a többiekhez, Liam és Harry Kyle-al volt, Zayn és Louis pedig kacsákat halászott egy apró medencéből.
- Ez most komoly...? - néztem Liamre, hülye tekintettel.
- Halálosan... azt a barbi babát akarják megnyerni ott. - mutatott a falon levő dobozra, amibe egy meglehetősen.. csúnya baba volt.
- Oh, Istenem... - csaptam fejemre tenyeremmel , majd odamentem Kylehoz, aki épp Harryvel piros pacsizott.
- Mikor megyünk, Sel? - kérdezte tőlem a kisfiú.
- Szeretnél menni? - meglepődtem, mivel Kyle nagyon szereti az ilyneket, főleg hogy 5 fiúval lehet.
- Azt mondta Harry hogy náluk alszunk. Szeretnék velük lenni! - erre szikrázó tekintettel néztem Harryre, aki teljesen ártatlanul nézett rám vissza.
- Hát jó. - tettem keresztbe kezeimet és felálltam, indulásra készen. - Mehetünk.. HARRYÉKHEZ? - emeltem ki az utóbbi szót és elég csúnya pillantásokat vetettem rá.
- Hát persze, Sel! - kacsintott rám Harry és megveregette vállam.
Elindultunk a kocsi felé és mindössze húsz perc múlva már a kanapéjukon ültünk.
- Megnézzük a galambok vándorlása című filmet?? - pattant fel Louis.
- Nem Louis, az halál unalmas, nem nézzük meg. - intette le Niall. - Inkább nézzük a Hogyan készül a jó hamburger-t, rendben? - nézett körbe a társaságon csillogó szemekkel.
- Na, jó majd én választok egy filmet.. - sétáltam oda a dvd tartóhoz és rövid keresgélés után kihúztam egyet - P.S. I love you? Még nem láttam... - és betettem a lejátszóba.
Nagyon szép film és nagyon megtetszett a története. Egyszerűen csak ráébreszti olyan dolgokra az embert, amiket ő maga észre sem vesz, magától értetődőnek vesz. Az, hogy melletted van valaki, aki szeret, sosem magától értődő.. mindennek meg van az oka. Ez a film felnyitja a szemedet arra, hogy becsüld ha szeretsz valakit, és az viszont szeret.. ennél fontosabb és jobb dolog a világon nincs.... és amikor ezt a valakit elveszted.. egy semminek érzed magad.. egy porszemnek a nagyvilágban. De ez nem igaz. Te ugyan úgy vagy és élsz. Az emberek jönnek-mennek életünkben, de sosem találunk ugyan olyan emberekre, maximum hasonlókra, akik talán enyhíteni tudják a fájdalmat az előzők elvesztése miatt, de helyüket soha nem tudják átvenni szívünkben..
Felálltam és kisétáltam a kertbe. Leültem az egyik sarkában lévő padra és kivettem a pénztárcám nadrágom zsebéből.. ujjaim akaratlanul is az egyik zsebébe tévedtek, ahonnan egy fotót húztak ki..
- Ő a barátnőd? - ült le mellém halvány mosollyal arcán, Harry.
- Igen.. volt. Meghalt egy pár éve.. - szipogtam.
- Nagyon sajnálom.. - sütötte le szemeit. - szép lány.
- Igen, az. Nagyon szép. - erőltettem magamra egy mosolyt.
Bármi is történt volna vele, mindig is büszke leszek rá. Varázslatos barátnő volt. Nála jobbat sehogy sem találtam volna.. lehet azért nincsenek barátaim, mert másokban is Ariana-t keresem. Ő a tökéletes barát. És sajnos ugyan olyat, nem találok. Egyforma emberek nincsenek.. és bizony el kell hogy fogadjam, nem szabad mindenkibe őt kutatnom, mert ha bele is őszülök, nem találok. Nem lesz még egy olyan mint Ariana.
Könnyeim ismét tömegesen rohamoztak meg és most sem úsztam meg szárazon. Elárasztották egész arcom..
- Sss.. - húzott magához Harry. Akármennyire sem szerettem az ilyen 'nyálas' dolgokat, rettenetesen jól esett hogy ott volt és erőt préselt belém. - Sel, nagyon sajnálom ami történt veled.. borzasztó dolog, de e miatt ne emészd magad! Már nem tehetsz semmit sem, sajnos.. - próbált vigasztalni. Egyébként igazat kell hogy adjak neki.. pontosan úgy van, ahogy mondja.
- De miért pont őt? Miért pont a legjobbakat? - jöttek ki megint könnyeim, mire szorosabban ölelt.
- Ez mindig így van.. mindig a legjobbakat veszítjük el. Gondolom, hogy sokat jelentett neked, de figyelj, Sel - húzta fel államnál fogva fejemet, ezzel rákényszerítve, hogy szemébe nézzek.. azokba a gyönyörű smaragdzöld szemeibe.. - ő most onnan fentről figyel téged.. mindig figyel téged és veled van a szívedben. És ha most mondhatna neked valamit, biztos hogy azt mondaná, ne legyél szomorú.. hogy ne emészd Magadat a történtek miatt. Biztos vagyok benne, hogy nagyon szeretett és nem akart itt hagyni. Nem szabad szenvedned miatta, mert ezzel neki is fájdalmat okozol.. Higgy benne hogy figyel téged a mennyekből és büszke rád minden egyes alkalommal, amikor harcolsz az álmaidért, vagy valami olyan dolog sikerül, amit nagyon szeretnél.. vagy épp a közös álmaitok teljesülnek be, amiket még régen beszéltetek meg. Ügye, igazam van, és volt ilyen? - mosolygott rám.
- Igen volt. - terült arcomra egy mosoly és már nem sírtam. Harry szavai hatalmas erővel tépték ki szívemből a fájdalmat, amit Ariana halála után temettem oda. Nem bírtam elviselni, nem tudtam túltenni magam a dolgokon. Akárhányszor halál, vagy szeretet miatti fájdalomról hallok akár filmben, vagy mesélik, Ariana jutott eszembe és rögtön a padlót csapkodta a hangulatom. Tudom, hogy ha most látna Ariana, nem lenne rám büszke. De nem tudok mit tenni. Fáj.. marhára fáj. Amikor a másik feledet veszíted el. Amikor olyan tökéletes az életed.. de ezt csak te hiszed így.. közben a sors más forgatókönyvet szán neked... olyat, amit legmerészebb álmaidban sem gondolnál.
De Harrynek teljesen igaza van. Ariana onnan, fentről figyel és sír miattam, amiért magamat emésztem. Amiért magamat okolom a történtek miatt.. nem okozhatok neki fájdalmat. Nem akarnám sohasem hogy miattam sírjon, sőt! Sosem szerettem sírni látni, bármi is volt az oka. Én még sosem adtam neki okot a sírásra, de soha nem is tettem volna. - Azt terveztük, hogy összeköltözünk, Londonban egy gyönyörű házban, a férjeinkkel.. vagy csak a pasijainkkal. Mindig is azt tervezgettük, hogy milyen házunk legyen, meg hogy majd a gyerekeink hogyan fognak együtt a kertben játszani.. - egy két könnycsepp még kicsordult szememből, de csakis a büszkeség miatt. - Még megvannak a közös játékaink, a barbie-k, a plüssök, a babák.. elterveztük, hogy majd odaadjuk a gyerekeinknek. - pislogtam. Gyönyörű emlékek fűznek ehhez a lányhoz, amiket tudom, hogy soha sem fogok tudni kiverni fejemből, de semmi pénzért sem akarom. Örökké magamban akarom hordozni és elmondani majd az unokáimnak is, hogy milyen varázslatos lány legjobb barátnője lehettem én.
- Ez nagyon aranyos... de tudod mit? - értetlen arccal néztem rá és vártam, mire gondol. - Ne add fel ezeket az álmokat és valósítsd meg! Egyedül maradtál, de fentről látni fogja hogy megcsináltad, és büszke lesz rád..! - mondta
- Igen..... köszönöm, Harry. Sokat segítettél, tényleg. - mosolyogtam rá.
- Nincs mit megköszönnöd, méregzsák. - és még egyszer, szorosan magához húzott - Mondd csak, nem vagy éhes?
- De, nagyon is! - nevettem, még szememben tele könnyekkel.
- Akkor gyere! Főzünk valamit, rendben? - bátorított.
Szipogva aprót bólintottam és követtem őt a konyhába. Elővett néhány szelet húst, serpenyőt és a hozzávalókat és hozzákezdtünk a főzéshez. Közben elhülyéskedtünk minden félével. Egymás képébe kentük az olajat, főzés közben hülye táncokat találtunk ki, cikis sztorikat mesélgettünk egymásnak, egyszóval: jól elvoltunk.
És ebben a pillanatban jöttem rá, hogy ezzel a sráccal jóban leszek, nagyon is. De nem csak vele, hanem a további néggyel is. Teljes mértékben tévedtem, mert ezek a srácok varázslatosak. Belátom hogy hülye voltam és rosszul ítéltem meg a dolgokat.. nagyon rosszul.
- KAJAAAAA!!!! - futott be hozzánk Niall, amikor már az egész házat átjárta a gyros fűszerezésű hús szaga.
- Igen, Niall de még egy kicsit kell várnod, amíg teljesen elkészülünk vele. - nevettem rajta.
Harry csak nézett engem vigyorogva, ahogy Niallel elhülyéskedünk és a kaján veszekedünk röhögve. Mikor sikerült Niallt visszahessegetni a nappaliba, hirtelen valaki karjai között éreztem magam. Göndör fürtjei, arcomat csiklandozták.
- Ezt most miért kaptam? - néztem rá mosolyogva, zavaromban.
- Nem tudom.. büszke vagyok rád. És jó, hogy végre leromboltad a láthatatlan gátat. Tudtam én, hogy nem vagy olyan durci mint amilyennek mutatod magad. - kacsintott.
- Hát, meglehet... - rántottam meg vállam, és hatalmas mosollyal arcomon, igazgattam a hús szeleteket a serpenyőben.
Mikor készen lett, mindenki leült az asztalhoz és elfogyasztottuk vacsoránkat. A végén mindenki betette a tányérját a mosogatóba és a nappaliban folytattuk az estét. Újabb filmet néztünk, ezúttal Zayn volt a soros és a Kalandférgek 2-t választotta. Nagyon vicces film, végig nevettem rajta. A vége fele rettenetesen elálmosodtam, fejem Niall vállára borult és elaludtam..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése