24. fejezet

  

 

Világjáró szerelem

Fáradtan rogytam le a kanapéra miután kitakarítottam jóformán az egész házat a többiek után. Bágyadtan nyúltam a távirányító felé és rögtön a comedy-re kapcsoltam. Pont nem ment semmi jó műsör, úgyhogy kikapcsoltam a készüléket. Ann huppant le mellém kómás fejjel.

- Hosszú volt az éjszaka? - nevettem rá.

- Nem vicces... - erőltetett magára egy gyenge mosolyt. - Milyen volt a kiruccanás?

- Nagyon jó, valami kis vidéki házban voltunk, várost néztünk, pihentünk. 

Hirtelen megcsörrent a telefonom, Harry arca pillantott vissza rám a képernyőről.

- Szia, mizujs? - szóltam bele.

- Szia szépségem, csak gondoltam megkérdezem hogy van-e kedvetek eljönni velünk turnéra. Előbbre hozták és holnap indulnánk.

- Nekem van.. - rápillantottam Ann-re aki csak fáradtan bólogatott. - ..és úgy látom Ann-nek is. - nevettem tekintetén.

- Rendben, akkor készüljetek, reggel 9-re értetek megyek, ma még van néhány elintéznivalónk. Puszi,szia!

- Puszi! - tettem le.

Lehajítottam magam mellé a telefont és egy sóhajtás kíséretében Ann-re néztem.

- Készülj drágaságom, turnézunk a One Directionnel! - mosolyogtam - Sok lány cserélne most velünk úgy érzem.

- Az biztos. Mennyi időre megyünk? - mondta, miközben kiment a konyhába egy kávét csinálni.

- Fogalmam sincs, de szerintem én hazamegyek előtúrni a bőröndöket, meg összeszedem pár cuccom. Majd jövök! - mondtam és felkapva a cuccaim kiléptem az ajtón.

Másfél óra múlva vissza is értem és eldöntöttünk, hogy veszünk pár cuccot a plázában, körbejártunk kb minden boltot és jó pár zacskóval értünk haza. Kicsomagoltuk a Nando's-ban vett kajánkat és nekiálltunk. Miután végeztünk, folytattuk a pakolást.Vagy 2 bőrönddel és még egy kisebb táskával cuccoltam le az ajtóhoz. Este még megnéztünk egy filmet és ott helyben a kanapékon elaludtunk. 

Szemeim kipattantak, már nagyon vártam hogy induljunk. Fél 8-at mutatott az óra, elmentem zuhanyozni, hajat mostam, felöltöztem, sminkeltem. Már teljesen elkészültem, az Így jártam anyátokkal-t néztem, mikor csöngettek. Elkiáltottam magam hogy 'gyere be' és 3 őrjöngő srác lépett be az ajtón. 

- Veletek meg mi a franc van? - néztem Louisra - Vagy lehet meg sem kéne lepődnöm?

- Abszolút nem kéne. - rázta a fejét Zayn,  majd megölelt.

Louis hatalmas cuppanós puszival köszöntött, majd Harry lépett elém, puszit nyomott a számra és szorosan karjaiba zárt.
Udvariasan felkapták bőröndjeinket és bepakolták Harry kocsijába. Mindannyian behuppantunk és elindultunk a repülőtérre.
- Többiek? - szólt közbe Ann.
- Már a reptéren vannak a többi holmival. - válaszolt a kérdésre Louis, majd elővett egy gumimalacot és egész úton azt nyúzta és szakadt a röhögéstől. Néha nem is értem.. ezek tolnak valamit, vagy hogyan tudnak ilyen idióták lenni?
Leparkoltunk, bementünk az épületbe. Gyors köszönés és felszálltunk a 1D magángépre. Nem volt hosszú az út, sokat dumáltunk és hülyéskedtünk szokás szerint. 
- Nem engedik. - Ült le duzzogva, karba tett kézzel Louis.
- Mit? - néztem rá felráncolt szemöldökkel.
- Hogy vezessem a repülőt..
- Tudsz egyáltalán repülőt vezetni? - néztem rá értetlenül. 
- Nem. De úgyis menne... - duzzogott.
- Nem olyan biztos az. - nevettem, majd meghallottam, hogy fél óra múlva leszállunk.
- Kérem kapcsolják be öveiket. Megkezdjük a leszállást. - kaptuk az utasítást. Mindenki eleget tett a kérésnek és kezdett a föld kirajzolódni a felhők között.
- Párizs? - néztem Harryre.
- Igen.. nem szereted? - nézett rám kétségbeesetten.
- De, pont ez az! Imádom! - vigyorogtam. Nagyon örültem hogy ide jöttünk, mert egyszerűen oda vagyok ezért a városért. Csak remélni tudtam hogy lesz időnk mászkálni is, nem csak koncert és utazás tovább.
Leszálltunk a gépről és elindultunk a taxihoz. Nem sokkal később egy hatalmas, gyönyörű épület előtt szálltunk ki az autóból.
- Ez valami parlament-féleség? - nevettem. Kicsit kellemetlen volt, de fingom sem volt hol vagyunk Párizson belül.
- Nem. Ez a szállásunk drágaságom. - mosolygott rám Harry, majd egy puszit nyomott arcomra. Azt hiszem kicsit tátva maradt a szám.. csöppet.
Megkaptuk a szobakulcsokat. A felállás a következő volt: egy lakosztály, én Harryvel voltam egy szobában, mindenkinek külön szoba. Mint egy kisebb lakás. Még emelet is volt, igen, nem voltam még ilyen szálláson. Én tuti vagy 8 csillagot adnék a helynek, csodálatosan nézett ki. Kilátás, berendezés.. varázslatos! A becuccolást követően a saját teraszunkon  megebédeltünk, majd kimentünk kicsit sétálni - nagy örömömre.

~ Ann szemszöge ~

Elsétáltunk az Eiffel toronyhoz, majd leültünk egy kávézó teraszára és rendeltünk egy-egy üdítőt. 
- Kicsit azért félek a koncerttől.. - szólalt meg Liam.
- Ezt nem értem.. annyi koncerten vagytok már túl és mindenki imád titeket.. hogy félhetsz tőle? - néztem rá értetlenül.
- Az mindegy hogy 100 vagy 1000 koncerten vagyok túl, valahogy ugyanúgy félek tőle.. - felelt.
- Szerintem nincs okod rá, hisz ha egy marha nagyot taknyolsz, még akkor is imádni fognak. Nem hiába a rajongóid. - eresztettem el egy gyenge kacsintást.
Kihozta a pincér a számlát és kifizettük - szokás szerint nem engedték hogy fizessek, így bele kellett törődnöm hogy úriemberekkel van dolgom -, mikor megláttam Liam pénztárcája elején egy fotót.
- Megnézhetem? - böktem rá a képre.
- Persze. - nyújtotta át a képet.
Rettentően ismerős volt valahonnan. A családjával volt rajta, nagyjából 13-14 éves lehetett. Visszanyújtottam és elindultunk tovább. Felmentünk a toronyba, ahonnan csodálatos kilátás tárult elénk. Harryék is csatlakoztak hozzánk és együtt élveztük a panorámát.

~ Selena szemszöge ~

- Mikor lesz a koncert? - néztem Harryre.
- Holnap délben kezdődik, de kb fél 11-re oda kéne érnünk. Velünk jöttök, vagy inkább maradtok? - kérdezte.
- Én mindenképp szeretnék veletek menni. - mosolyogtam rá, és adtam egy puszit arcára.
Visszamentünk a hotelba és benyomtunk egy filmet. Nem sokra emlékszem, mert bealudtam az elején, de biztos jó lehetett. Reggel a 'saját' ágyamban keltem Harry mellett. 
- Jó reggelt. Hogyan kerültem én ide? - pislogtam rá álmosan.
-  Jó reggelt napfény, felhoztalak mert úgy 10 perc után hangos horkolásba kezdtél és zavart minket.
- Te kis piszok! - boxoltam vállába hangos nevetés kíséretében, mire felpattant és a hátára rakott. Lerohant velem a nappali részre és rádobott a kanapéra, majd elkezdett csikizni.
- Nem ér! Meg fogok halniiii! - röhögtem.
- Na elég legyen fiatalok! - jött oda hozzánk mérges arccal Louis.
Összekészültünk és elindultunk a koncert helyszínére. Felöltöztették őket, kevés smink és a haj belövése után adtam Harrynek egy hatalmas puszit, megölelgettem a többieket és kiléptem a sikítozó tömegbe. A színpad széléből figyeltük őket Ann-el. Harry rám-rám nézett néha, szemei gyönyörűen csillogtak. Mikor a Little things-et énekelte, végig rám nézett. Éreztem, mintha csak nekem szólózna az egész világ előtt.
Másfél óra után léptek be a színpad mögül kicsattanó jókedvvel.
- Kicsim.. -szorított magához Harry. Elhúzódott és lágy csókot lehelt ajkaimra. Lábaim beremegtek, köpni-nyelni nem tudtam tőle. Rettentően büszke voltam rá.
Visszavették ruháikat, elkészültek és elindultunk vissza a hotelba.

~ Ann szemszöge ~

Nem hagyott nyugodni Liam fotója, egyszerűen nem tudtam hogy honnan olyan ismerős. Nem bírtam ki, muszáj volt tudnom.
- Liam.. - mentem oda hozzá, a kanapén ült és a telefonját nyomogatta - .. nem tudom honnan, de valahonnan annyira ismerős a fotód.. Hol készült?
- A régi házunk előtt. Wolverhampton-ban laktam, lehet voltál már ott. - nézett rám olyan 'hátha ez segít' fejjel.
- Öm hát.. igen. Ott nőttem fel. 18 évesen költöztem át suli miatt Londonba.. - mondtam.
- Tényleg? És merre fele? - kérdezte.
- A suli mögötti utcában. 
- Ez vicces mert én is. - nevetett. - Mi a teljes neved?
- Anneliese Peterson. - vágtam rá, mire arca átváltott kissé ridegbe. - Jól vagy? - fogtam meg vállát.
- Persze.. Ann én.. - habogott - .. én vagyok Jamie.. - először kicsit értelmetlenül néztem rá, majd kicsit elgondolkodtam és eszembe jutott.

Kis kori barátok voltunk, 4 éves korunk óta. Jamie-nek mindig én neveztem, második neve, a James után. Az idő múlásával egymásba szerettünk. Egyikünk sem merte bevallani a másiknak, mígnem egy nap 15 évesen azzal köszöntött hogy elfognak költözni, de el kell mondania valamit. Szerelmet vallott nekem, mire én is elmondtam neki hogy évek óta szerelmes vagyok belé. Mindig is volt valami szikra köztünk, de azt hittem, csak én érzek így. Végül egy hosszú csókkal köszöntünk el egymástól tudván, egyáltalán nem biztos hogy találkozni fogunk még, de utána egy ideig tartottuk még a kapcsolatot. Sokáig éjszakánként rá gondolva, hogy nem tudunk titokban kiszökni és találkozni alvás előtt sírásra kényszerített, nem tudtam elaludni anélkül hogy rá ne néztem volna a közös képünkre, ahol együtt babázunk - mert rávettem hogy játsszon velem. Rettenetesen megváltozott, egy kész férfi lett belőle. Kis korában is imádott énekelni, tudtam, hogy egyszer még sokra fogja vinni.

Csak bámultam rá, majd fogtam magam és sokkolt tekintettel kirobogtam az ajtón. Beszálltam a liftbe, földszint és ki az ajtón. Fogalmam sincs merre megyek, csak elindultam valamerre. Rettenetesen hirtelen érintett hogy életem legfontosabb személyével az előbb néztem szembe. Furcsa a helyzet, de miután elment, hónapokig haragudtam rá, aztán rá kellett hogy jöjjek, nem tudok mit tenni. Szeretem és elengedem. El kell mennie, nem tehetek semmit. Tudtam, egy nap még összetalálkozunk és szeretetem mit sem változott. De fáj.. nem keresett. Néha írt. De úgy éreztem elfelejtett. Mintha már nem is szeretne. És most hirtelen itt van.. nem tudom mit kéne tennem. Félek hogy ez már rég nem olyan, mint régen..

2. díj

 Köszönet a díjért Lázár Orsinak! :)

Szabályok:

1. Rakd ki, hogy kitől kaptad a díjat!

2. Írj magadról 11 dolgot!

3. Válaszolj 11 kérdésre!

4. írj 11 kérdést!

5. Küldd tovább 11 embernek!

11 dolog magamról: 

1. Imádom az édességet, de minden mennyiségben.

2. Sosem hallgatok a megérzéseimre és ez nagy hibám.

3. Nem sokkal ezelőtt elég rossz életet éltem amivel önmagamat pusztítottam lényegében.

4. Tavaly 3 tantárgyból buktattak meg, abból kettőn átmentem a pótvizsgán, de a harmadik nem jött össze.

5. Imádom a zenét!

6. Idős szüleim vannak (anya: 53, apa: 70).

7. 4 bátyám van, abból a két idősebbik féltestvérem.

8. 8 évet tanultam hegedűn játszani, aztán abbahagytam.

9. 15-16 éves koromban komolyan szerelmes voltam Harry Stylesba (és még mindig nem sikerült kb senkinek sem megdobbantania úgy a szívemet, mint neki)

10. Minden álmom, hogy Amerikába, vagy Angliába kimehessek.

11. 17 éves vagyok, márciusban leszek 18.

Válaszaim:

1. Mióta vagy Directioner? - kb 2 éve, de tél óta már nem foglalkozom annyit a dologgal.

2. Mióta írsz? - Fhu, hát szerintem több mint egy éve. Van másik blogom is, csak azt abbahagytam.

3. Van háziállatod? Ha van, mi? - Van egy 3 hónapos kis keverékkutyám, Rico a neve :D

4. Milyen környezetben szeretsz írni? - Csöndes, nyugodt. Sajnos rettentően könnyen elvonja bármi a figyelmem, így nehéz ha pörög mellettem a család..

5. Saját készítésű, vagy inkább vett ajándékot szeretsz adni? - Saját készítésűt, egyértelműen. Ha kb lehetetlen lenne a személynek olyat adni, vagy meglátok valamit ami teljesen ő, akkor veszek inkább készet.

6. Mit szeretsz reggelizni? - Nem szoktam reggelizni, de amit olyankor nagyon szeretek, az egy vajas-sonkás-paprikás szendvics, utána nagy tejeskávé+cigi. Aaah istenkirály!

7. Melyik a kedvenc filmed? - Fhu, nem tudok választani. Imádom a filmeket! De amit nagyon sokszor megnéztem már a/az : Most jó, Kedves John, Titanic, P.s.: I love you, Felhők fölött 3 méterrel, Csodálatos elme, Szemfényvesztők. Most így hirtelen ezek jutnak eszembe.

8. Kedvenc kajád? - Na ez az, amit fel nem tudnék sorolni. Imádok enni és mindent (kivéve máj, padlizsán, cukkini, körömpörkölt, pacalpörkölt, disznósajt és egyéb undorító dolgok). Volt már olyan, hogy annyi tortát megettem, hogy rosszul lettem. Ne próbáljátok ki, nagyon rossz....

9. Gyakran jársz étterembe? - Apámnak van egy étterme a házunk aljában, így igen.. de úgy amúgy nem. Régen sokszor jártunk családdal.

10. Készülsz strandra/tengerpartra a nyáron? - Igen. Balatonra, Velencei-tóra és szeretnék Horvátországba, vagy Olaszországba kimenni.

Kérdéseim: 

1. Hány éves vagy?

2. Mikor és hogyan figyeltél fel a One Direction-re?

3. Hol laksz?

4. Melyik a kedvenc ruha/cipőmárkád?

5. Mi a kedvenc kajád?

6. Édesség?

7. Van kedvenc könyved?

8. Van háziállatod? Ha igen, milyen?

9. Mit tervezel a jövődet illetően?

10. Van olyan tantárgy amit szeretsz?

11. Mit tervezel a nyárra?

Blogok akiknek küldeném a díjat:

Cher Brooks

*Kate

Poppi

23. fejezet

Helloo! Nyugi, nem lőttek ki az űrbe, csak kb semmi szabadidőm nincs, de kedves barátnőm rávett, hogy egy részt azért írjak meg. Íme.. Remélem tetszik! ^^

Ui.: Kommentet ha lehet!!!!
Dorci <3

 

Egy teljesen ismeretlen házban ébredtem fel.Először kicsit meg voltam ijedve hogy mi történhetett, de felkeltem és elindultam az ajtó felé. Egy folyosón találtam magam, nem tudtam merre menjek. Elindultam balra, de csak még egy hálószobát és egy fürdőt találtam. *Hát akkor másik irány..éés megvan!* Lerohantam a lépcsőn, sehol senki.. kicsit furcsa helyzet volt, kellemetlen és zavaró érzés fogott el. Már kb minden szegletet és szobát megnéztem, de egy árva lélek nem volt ott. Vállatvonva lehuppantam a kanapéra és inkább csak gyönyörködtem a házban és a kilátásban. Kimentem a földszinti teraszra és körbenéztem.
Mindenhol fák, velem szemben egy tó. Gondoltam egyet és elindultam a felé. Nem láttam más házat a környéken, ötletem sem volt hol lehetek. Visszamentem és a nappaliban ismerős arcot pillantottam meg, amint a kanapén egy újságot lapozgat nagy szorgosan. Mögé lopakodtam és szorosan átkaroltam hátulról.
- Szép reggel kicsim. - fordult hátra és egy hatalmas puszit nyomott az arcomra. 
- Köszönöm. Nem árulod el, tulajdonképpen hol is vagyunk? Kb a frász jött rám mikor felkeltem egy totál idegen házban.. már azt hittem elraboltak a jetik vagy valami hasonló.. -
- Neem. - nevetett fel aranyosan - Ez itt drágaságom egy vidéki birtokom. Néha lejárunk ide, de sajnos nem túl sok időnk van mostanában.. - mondta kicsit letörten.
- Nagyon szép ház. - mosolyogtam.
- Körbevezesselek? 
- Jaa nem már szerintem fölösleges - legyintettem -  körbevezettem én magam mikor kerestem valakit aki még az élők közé tartozik. 
- Akkor jó, éhes nem vagy?
- Nem, de valami hamit azért bekapnék. - vigyorogtam.
Megfogta a kezem és a konyha felé vettük az irányt. Felnyúlt egy szekrényhez, kinyitotta és egy szép kis választék tárult elém. Ropi, popcorn, olajos magvak, sós perec, gumicukrok, töltött cukorkák, nyalókák, kekszek különféle változatban, chips, burgonyaszirom stb.
- Elegendő lesz? - nevetett.
- Hátt ööö szerintem igen - bájos mosoly, nevetés, elpirulás - akkor ezt el is kobzom. - mosolyogtam továbbra is és leemeltem egy zacskó Lays-t.
Visszamentünk a nappaliba és leültünk a kanapéra. Csak beszélgettünk és beszélgettünk, nagyon hamar elment az idő, szinte észre sem vettük hogy időközben besötétedett teljesen. Este megnéztünk egy szép szerelmes filmet és elmentünk aludni. 


Nyúzottan ébredtem, már egyedül feküdtem az ágyban. Kikászálódtam, megnéztem a tükörben hogy mennyire van borzasztó fejem, elkönyveltem hogy rettenetesen és lassan kikúsztam a szobából egyenesen le a konyhába. Átnéztem minden szekrényt, végül találtam nagy nehezen egy müzlit és nekiálltam reggelizni. Kezdtem ébredezni már, mikor Harry megjelent egy szatyorral, puszit nyomott az arcomra, majd elkezdte bepakolni a nemrég vásárolt élelmiszert a hűtőbe.

- Mihez van kedved ma? - kérdezte miután végzett.
- Nekem aztán mindenhez. - néztem rá fáradtan.
- Akkor majd szólj ha elkészültél és elviszlek valahova. - mosolygott huncutul és bevágódott a kanapéba a tv elé. Elmosogattam az edényt amit használtam, visszamentem a szobába, kikaptam a bőröndömből valamit, magamra húztam és visszarobogtam szerelmemhez.
- Kéészen vagyoooook! - ugrottam mellé, lerohantam egy pusziözönnel és elkezdtem csikizni. Ezzel már csak egyetlen gond van... ilyenkor ő is elkezd csikizni és én úgy meghalok, ahogy vagyok. Mozgásképtelen leszek és mindenbe beverem mindenemet.. *Pacsi?*
- Hagyd abbaaaaaaaaa!! - kiáltottam, miközben nem bírtam abbahagyni a nevetést és a sikoltozást.
- Jól van - nevetett - de akkor induljunk.
- Oké.... - kászálódtam fel durcásan, a hasamat fogva és lihegve.
Becsüccsentünk a kocsiba és elindultunk át az erdőn. 6-7 perc múlva egy kis faluba értünk. Nénik sétálgattak, a kertek végében háziállatok pihentek, csönd és nyugalom, a ház előtt hatalmas virágágyások szép sorban, ahogy szokták. Tipik falu volt, imádom! Valahol leparkoltunk és kiszálltunk. Harry összekulcsolta a kezeinket és elindultunk egy irányba. 
- Bírni fogod? - nézett rám a meredek emelkedő előtt állva.
- Hogy a viharba ne! - mondtam és elindultam előre, bár nem tudtam merre megyünk.
Földút, kövekkel.. ezen egyik londoni picsa sem mászik fel, az biztos. Nemsokára felértünk és gyönyörű kilátás tárult elénk. Be lehetett látni az egész falut és még a tavat is, ahol mi voltunk.
- Szép, mi? - karolt át hátulról és puszit nyomott a nyakamra, majd belefúrta fejét.
- Igen.. - mondtam ámuldozva. Valóban gyönyörű volt.
Leültünk a fűbe, ölébe döntöttem fejem és lehunytam a szemem. A hűvös szellő csak úgy simogatta az arcom, még a hideg is kirázott. *Brr*  
- Vajon mit csinálhatnak most a többiek? - gondolkodtam hangosan és végig Harryt néztem.
- Nem tudom.. furcsa mert annyira nehéz kibírni nélkülük. Pedig akartam egy hétvégét tölteni csak veled, de már is rettenetesen hiányoznak. - pillantott rám.
- Ügye? Furaa.... - vágtam valami elcseszett töprengő fejet amin felnevetett. Imádom amikor nevet. Ahogy a szeme széthúzódik, megjelennek a gödröcskéi és meglátom a gyönyörű mosolyát.. hihetetlen hogy tudtam így megszeretni. Nincs olyan pillanat hogy ne rá gondolnék, hogy ne hiányozna még akkor is, ha velem van. Varázslatos, de egyben borzasztó.. ismerős? Sosem éreztem még ilyet.. kicsit megijeszt, mert nem tudom még mit rejteget a tarsolyában ez a szerelem, de akármekkora fájdalmat is akaszt a nyakamba, el fogom bírni és leküzdöm! Soha, semmi nem fog tudni elszakítani tőle. Sohasohasohasohasohasohaaa
- Soha - mondtam ki véletlenül.
- Mit soha? - nézett rám értetlenül.
- Ááh semmi. - vigyorogtam kínosan, majd legyintettem egyet.
Harry felállt, kezét nyújtva megfogta enyémet és felsegített.
- Merre? - néztem rá.
- Feljebb van egy eldugott kis étterem-féleség.
- Szuppeeeeeeer úgyis nagyon éhes vagyok már. - vigyorogtam.
Még feljebb mentünk a hegyen és valóban ott volt. Beültünk, én kértem valami helyi specialitást (husi), ami tényleg szupi volt. Rövid sétálgatás után már indultunk is vissza a házba az én kérésemre, mert kezdtem kicsit elfáradni és inkább filmezni akartunk mint fel-alá mászkálni. Egy jó Harcosok klubja? Jöhet?
Reggel viszonylag korán kipattantam az ágyból, nem bírtam aludni. Göndörkém olyan aranyosan szuszogott még mellettem, hogy őt viszont muszáj volt még egy fél órán keresztül nyálcsorgatva néznem.
- Jó reggelt kicsim. - vigyorodott el, még csukott szemmel.
- Hééé - löktem meg gyengén - te végig ébren voltál?
- Hamarabb keltem, mint te apróságom. - nyitotta ki szemét és hatalmas puszi kíséretében szorosan magához ölelt.
- Ez nem ér.. - durcáztam be, de nem sokáig tudtam ellenállni, elnevettem magam. Neki nem tudok színészkedni (mondjuk amúgy is csak poénból durcizok).
- Dehogynem - harapott egy gyengét a fülembe, mire én kipattantam az ágyból és kimasíroztam, nyomomban fürtöskével. Le a lépcsőn, elbújni! Ez parancs!
Bebújtam egy fotel mögé, remélve, hogy nem talál meg, de elég szar ötlet volt, mert nem telt bele 4 másodpercbe, már rám is rohant.
- Ezt nagyon csúnyán benézted. - nevetett a nyakamba, majd felkapott a hátára és a következő állomáson le is tett a konyhapultra. Csinált nekem egy tejeskávét, meg egy szendvicset, aztán felöltöztünk, ismét kocsi és útnak eredtünk haza.
Becsúsztattam a kulcsot a zárba, kinyitottam az ajtót és varázslatos látvány fogadott.
- Nee már. Még egy buli? A végén még túlzásba viszik... - szívódott le az életkedvem és becuccoltam a házba. Kis pihenés után neki is álltam takarítani....