23. fejezet

Helloo! Nyugi, nem lőttek ki az űrbe, csak kb semmi szabadidőm nincs, de kedves barátnőm rávett, hogy egy részt azért írjak meg. Íme.. Remélem tetszik! ^^

Ui.: Kommentet ha lehet!!!!
Dorci <3

 

Egy teljesen ismeretlen házban ébredtem fel.Először kicsit meg voltam ijedve hogy mi történhetett, de felkeltem és elindultam az ajtó felé. Egy folyosón találtam magam, nem tudtam merre menjek. Elindultam balra, de csak még egy hálószobát és egy fürdőt találtam. *Hát akkor másik irány..éés megvan!* Lerohantam a lépcsőn, sehol senki.. kicsit furcsa helyzet volt, kellemetlen és zavaró érzés fogott el. Már kb minden szegletet és szobát megnéztem, de egy árva lélek nem volt ott. Vállatvonva lehuppantam a kanapéra és inkább csak gyönyörködtem a házban és a kilátásban. Kimentem a földszinti teraszra és körbenéztem.
Mindenhol fák, velem szemben egy tó. Gondoltam egyet és elindultam a felé. Nem láttam más házat a környéken, ötletem sem volt hol lehetek. Visszamentem és a nappaliban ismerős arcot pillantottam meg, amint a kanapén egy újságot lapozgat nagy szorgosan. Mögé lopakodtam és szorosan átkaroltam hátulról.
- Szép reggel kicsim. - fordult hátra és egy hatalmas puszit nyomott az arcomra. 
- Köszönöm. Nem árulod el, tulajdonképpen hol is vagyunk? Kb a frász jött rám mikor felkeltem egy totál idegen házban.. már azt hittem elraboltak a jetik vagy valami hasonló.. -
- Neem. - nevetett fel aranyosan - Ez itt drágaságom egy vidéki birtokom. Néha lejárunk ide, de sajnos nem túl sok időnk van mostanában.. - mondta kicsit letörten.
- Nagyon szép ház. - mosolyogtam.
- Körbevezesselek? 
- Jaa nem már szerintem fölösleges - legyintettem -  körbevezettem én magam mikor kerestem valakit aki még az élők közé tartozik. 
- Akkor jó, éhes nem vagy?
- Nem, de valami hamit azért bekapnék. - vigyorogtam.
Megfogta a kezem és a konyha felé vettük az irányt. Felnyúlt egy szekrényhez, kinyitotta és egy szép kis választék tárult elém. Ropi, popcorn, olajos magvak, sós perec, gumicukrok, töltött cukorkák, nyalókák, kekszek különféle változatban, chips, burgonyaszirom stb.
- Elegendő lesz? - nevetett.
- Hátt ööö szerintem igen - bájos mosoly, nevetés, elpirulás - akkor ezt el is kobzom. - mosolyogtam továbbra is és leemeltem egy zacskó Lays-t.
Visszamentünk a nappaliba és leültünk a kanapéra. Csak beszélgettünk és beszélgettünk, nagyon hamar elment az idő, szinte észre sem vettük hogy időközben besötétedett teljesen. Este megnéztünk egy szép szerelmes filmet és elmentünk aludni. 


Nyúzottan ébredtem, már egyedül feküdtem az ágyban. Kikászálódtam, megnéztem a tükörben hogy mennyire van borzasztó fejem, elkönyveltem hogy rettenetesen és lassan kikúsztam a szobából egyenesen le a konyhába. Átnéztem minden szekrényt, végül találtam nagy nehezen egy müzlit és nekiálltam reggelizni. Kezdtem ébredezni már, mikor Harry megjelent egy szatyorral, puszit nyomott az arcomra, majd elkezdte bepakolni a nemrég vásárolt élelmiszert a hűtőbe.

- Mihez van kedved ma? - kérdezte miután végzett.
- Nekem aztán mindenhez. - néztem rá fáradtan.
- Akkor majd szólj ha elkészültél és elviszlek valahova. - mosolygott huncutul és bevágódott a kanapéba a tv elé. Elmosogattam az edényt amit használtam, visszamentem a szobába, kikaptam a bőröndömből valamit, magamra húztam és visszarobogtam szerelmemhez.
- Kéészen vagyoooook! - ugrottam mellé, lerohantam egy pusziözönnel és elkezdtem csikizni. Ezzel már csak egyetlen gond van... ilyenkor ő is elkezd csikizni és én úgy meghalok, ahogy vagyok. Mozgásképtelen leszek és mindenbe beverem mindenemet.. *Pacsi?*
- Hagyd abbaaaaaaaaa!! - kiáltottam, miközben nem bírtam abbahagyni a nevetést és a sikoltozást.
- Jól van - nevetett - de akkor induljunk.
- Oké.... - kászálódtam fel durcásan, a hasamat fogva és lihegve.
Becsüccsentünk a kocsiba és elindultunk át az erdőn. 6-7 perc múlva egy kis faluba értünk. Nénik sétálgattak, a kertek végében háziállatok pihentek, csönd és nyugalom, a ház előtt hatalmas virágágyások szép sorban, ahogy szokták. Tipik falu volt, imádom! Valahol leparkoltunk és kiszálltunk. Harry összekulcsolta a kezeinket és elindultunk egy irányba. 
- Bírni fogod? - nézett rám a meredek emelkedő előtt állva.
- Hogy a viharba ne! - mondtam és elindultam előre, bár nem tudtam merre megyünk.
Földút, kövekkel.. ezen egyik londoni picsa sem mászik fel, az biztos. Nemsokára felértünk és gyönyörű kilátás tárult elénk. Be lehetett látni az egész falut és még a tavat is, ahol mi voltunk.
- Szép, mi? - karolt át hátulról és puszit nyomott a nyakamra, majd belefúrta fejét.
- Igen.. - mondtam ámuldozva. Valóban gyönyörű volt.
Leültünk a fűbe, ölébe döntöttem fejem és lehunytam a szemem. A hűvös szellő csak úgy simogatta az arcom, még a hideg is kirázott. *Brr*  
- Vajon mit csinálhatnak most a többiek? - gondolkodtam hangosan és végig Harryt néztem.
- Nem tudom.. furcsa mert annyira nehéz kibírni nélkülük. Pedig akartam egy hétvégét tölteni csak veled, de már is rettenetesen hiányoznak. - pillantott rám.
- Ügye? Furaa.... - vágtam valami elcseszett töprengő fejet amin felnevetett. Imádom amikor nevet. Ahogy a szeme széthúzódik, megjelennek a gödröcskéi és meglátom a gyönyörű mosolyát.. hihetetlen hogy tudtam így megszeretni. Nincs olyan pillanat hogy ne rá gondolnék, hogy ne hiányozna még akkor is, ha velem van. Varázslatos, de egyben borzasztó.. ismerős? Sosem éreztem még ilyet.. kicsit megijeszt, mert nem tudom még mit rejteget a tarsolyában ez a szerelem, de akármekkora fájdalmat is akaszt a nyakamba, el fogom bírni és leküzdöm! Soha, semmi nem fog tudni elszakítani tőle. Sohasohasohasohasohasohaaa
- Soha - mondtam ki véletlenül.
- Mit soha? - nézett rám értetlenül.
- Ááh semmi. - vigyorogtam kínosan, majd legyintettem egyet.
Harry felállt, kezét nyújtva megfogta enyémet és felsegített.
- Merre? - néztem rá.
- Feljebb van egy eldugott kis étterem-féleség.
- Szuppeeeeeeer úgyis nagyon éhes vagyok már. - vigyorogtam.
Még feljebb mentünk a hegyen és valóban ott volt. Beültünk, én kértem valami helyi specialitást (husi), ami tényleg szupi volt. Rövid sétálgatás után már indultunk is vissza a házba az én kérésemre, mert kezdtem kicsit elfáradni és inkább filmezni akartunk mint fel-alá mászkálni. Egy jó Harcosok klubja? Jöhet?
Reggel viszonylag korán kipattantam az ágyból, nem bírtam aludni. Göndörkém olyan aranyosan szuszogott még mellettem, hogy őt viszont muszáj volt még egy fél órán keresztül nyálcsorgatva néznem.
- Jó reggelt kicsim. - vigyorodott el, még csukott szemmel.
- Hééé - löktem meg gyengén - te végig ébren voltál?
- Hamarabb keltem, mint te apróságom. - nyitotta ki szemét és hatalmas puszi kíséretében szorosan magához ölelt.
- Ez nem ér.. - durcáztam be, de nem sokáig tudtam ellenállni, elnevettem magam. Neki nem tudok színészkedni (mondjuk amúgy is csak poénból durcizok).
- Dehogynem - harapott egy gyengét a fülembe, mire én kipattantam az ágyból és kimasíroztam, nyomomban fürtöskével. Le a lépcsőn, elbújni! Ez parancs!
Bebújtam egy fotel mögé, remélve, hogy nem talál meg, de elég szar ötlet volt, mert nem telt bele 4 másodpercbe, már rám is rohant.
- Ezt nagyon csúnyán benézted. - nevetett a nyakamba, majd felkapott a hátára és a következő állomáson le is tett a konyhapultra. Csinált nekem egy tejeskávét, meg egy szendvicset, aztán felöltöztünk, ismét kocsi és útnak eredtünk haza.
Becsúsztattam a kulcsot a zárba, kinyitottam az ajtót és varázslatos látvány fogadott.
- Nee már. Még egy buli? A végén még túlzásba viszik... - szívódott le az életkedvem és becuccoltam a házba. Kis pihenés után neki is álltam takarítani....