Amikor valami új érzés jár át
' - Selly. Kérdezhetek valamit? ..Volna kedved eljönni velem egy randira? '
- Igen. - mondtam halkan, még mindig mosolyogtam. Gyengéden átölelt, majd a fülembe súgta:
- Holnap este hatra jövök érted.
- Hova megyünk? - kérdeztem, majd elhúzódtam tőle és a szemébe néztem.
- Meglepetés. - kacsintott, majd huncut mosoly kúszott arcára.
Közelebb hajolt, arcomra puszit nyomott és elindult a többiek után.
- De mit vegyek fel? - szóltam utána.
- Valami csinosat! - kiáltott vissza, majd odafutott a többi sráchoz, akik izgatottan rohanták le, közben hevesen kapkodták a fejüket közöttem és Harry között.
Elmosolyodtam és besétáltam a házba. Becsuktam magam mögött az ajtót, nekidőltem és lecsúsztam a földig. Szájamba harapva gondolkodtam el az egészen és próbáltam kitalálni hová is vihet. Miután meguntam a találgatást beléptem a konyhába és egy pohár narancslé kíséretében a tv elé huppantam. Épp a Jóbarátok ment - köztudott hogy szeretem az ilyen idióta szereplőkkel tömött sorozatokat -, érdeklődve néztem, pedig már láttam párszor.
A házban síri csend uralkodott, biztos voltam benne hogy Ann alszik. Nagyot ásítottam és miután majd lecsukódtak a szemeim elindultam aludni. Fáradtan botorkáltam fel a lépcsőn, majd a folyosón be a szobámba. Az ágyra rogytam és szomorúan vettem tudomást arról, hogy még fel kell hogy keljek. Erőt vettem magamon, elmentem fogat mosni, átvettem a pizsamám és bedőltem az ágyba. Nem tellett sokba, hamarosan álomba is merültem.
Felkaptam magamra egy melegítőt, felhúztam kedvenc futócipőm és halkan becsukva az ajtót elrohantam. Fülemben dübörgött a zene, a reggeli friss levegő kellemesen simította arcom. Lihegve, hasamat fogva huppantam le egy padra és a csiripelő madarakat néztem. Elgondolkodtam az életemen, hogy végtére is nem olyan rossz. Furcsa dolgok történnek velem és nem értem miért, de jól érzem magam. Azt hiszem ennél jobb nem is lehetne. Fantasztikus barátaim vannak, akik ezelőtt nem voltak, egy hihetetlen srác hívott randira és bármennyire is vagyok egy balf*sz, valahogy mégis jól alakul, szinte minden. Anyáékkal viszont rég találkoztam és nem akarom elhanyagolni őket, hisz nem 'repültem ki a fészekből' csak eljöttem egy időre.. mégis valamilyen szinten bűntudatom van amiért otthagytam mindenkit csak úgy.
Felálltam, ismét beraktam fülembe a zenét és ütemszerűen kocogtam haza. Jól éreztem magam ettől a futástól, habár nem nagyon szoktam elmenni, jót tett kicsit kiszellőztetni magam. Kimerülten dőltem a konyhapultnak, töltöttem magamnak egy nagy pohár vizet és miután elkortyoltam felmentem a szobámba. Fitten ugráltam be - kicsit idiótának éreztem magam ezen megnyilvánulásaim miatt -, lekaptam a ruhám és elrohantam zuhanyozni. Mikor kész voltam felöltöztem és benéztem barátnőmhöz. Még nagyban az igazak álmát aludta, úgyhogy csak ott hagytam egy cetlit az éjjeli asztalán, hogy elmentem és már rohantam is le.
Nem siettem, élveztem a jó időt: nem volt hőség, de hideg sem. Kinyitottam a kaput, előtúrtam a kulcsom és azt, a zárba helyezve kinyitottam az ajtót. Ismerős, jellegzetes illat csapta meg az orrom egy másik, számomra nagyon szeretett illattal vegyülve. A kedvenc süteményem, amit a nagyi mindig akkor csinál, ha itt vagyunk. Beérve a nappaliba hangokat hallottam a konyha felől, tudtam jól, már mindenki ébren van. Senki sem hétalvó a családban, azt hiszem ebben én nagyon eltérek tőlük. Szeretek sokat aludni, de néha - magamhoz képest - meglepően korán kelek.
- Selena! - mondta meglepetten anya, mikor észrevett. Odaszaladt és szorosan átölelt. Kicsit olyan volt, mintha már évek óta nem láttak volna: mindenki meglepett arccal, szinte kidülledő szemekkel bámult rám.
- Úgy néztek, mintha szellemet láttatok volna.. - nevettem el magam, kicsit fusztráló volt hogy mindenki csak bámult, de hamar kizökkentek 'állapotukból' és Kyle is odaszaladt hozzám megölelni. Lehajoltam hozzá, adtam neki két puszit az arcára és leültem a többiek közé. Ma még nem ettem semmit, így árgus szemekkel néztem a sok ételre ami az asztal közepén sorakozott, majd velük kezdtem enni.
Miután végeztünk átbeszéltük az elmúlt idő történéseit. Tényleg csak pár napja nem vagyok otthon, mégis soknak tűnt. Kiderült hogy anyáék elutaznak apával Hawaii-ra, mi pedig itthon maradunk, mivel majd csak később megyünk mindannyian valahová. Sok mindenről beszéltünk, szórakoztunk egy kicsit, majd búcsút mondtam és visszamentem ideiglenes otthonomba.
Beléptem a házba, barátnőm már reggelizett és fáradtan pislogott rám.
- Jó reggelt álomszuszék!
- Neked is, édes szerelmesem - vigyorgott rám kajánul, mire én értetlen tekintettel néztem rá vissza. - Hallottam ám tegnap a kis huncutkodást Harryvel. - vigyorgott tovább.
- Huncutkodást? - néztem rá még mindig értetlenül.
- Hát a randit..
- Ha nem hozod fel akkor is elmondtam volna. Viszont ha már így szóba jött segítened kell nekem elkészülni. Hatra jön értem. - hajtottam le fejem, ránéztem az órámra ami delet mutatott.
- Addig még van idő, bár úgyis el akartam menni a plázába. Eldöntöttem hogy megveszem azt a cipőt amit tegnap néztem ki. - mosolygott. Tényleg nagyon király cipő volt és sokáig gondolkodott rajta hogy kell-e neki.
- Rendben, akkor ha megetted indulhatunk is, addig tévézek.
Egy Így jártam anyátokkal rész megtekintése után el is indultunk otthonról és hamar odaértünk. Kezdésnek rögtön megvettük a tegnap kinézett cipőt, majd körbejártunk néhány boltot, végül egy piros ruhánál döntöttem, amihez vettem egy fehér kis táskát és párosítottam egy fekete magassarkúval. Bementünk valahova enni, majd kis nézelődés után meguntuk és hazamentünk.
Hamar elment az idő, már fél öt. Elmentem zuhanyozni, nézelődtem még egy kicsit a neten, gyors hajszárítás és Ann már készítette is nekem a sminkem - Ann nagyon jól sminkel, többször is mondtam már neki hogy legyen sminkes, de mindig talál valami kifogást rá, hogy mért nem jó. Felvettem vadonatúj ruhám, fülbevalóm egy egyszerű, kis fekete golyó volt mindkét fülemben, a többi kiegészítőt is felvettem, majd háromnegyed hatkor készen topogtam le a lépcsőfokokon. Még dumáltunk egy kicsit és összedobtam a cuccom a ma esti 'pizsipartira'.
Csöngettek. Gyomrom összeszűkült, görcsbe állt, szinte alig bírtam megszólalni amikor megláttam. Egyszerű fekete felsőben volt, ugyan olyan színű nadrágban és egy sötétbarna cipőben. Kardigánja lazán volt magára véve, szokásos sármos mosolyával kísérve támaszkodott az ajtókeretnek.
- Gyönyörű vagy. - suttogta fülembe, majd köszönésképp két puszit adott arcomra. Megfogta a kezem, beköszönt Ann-nek és lesegített a kocsiba. Beültem, becsukta az ajtót és beült mellém.
- Remélem tetszeni fog. - mondta, majd beindította kocsit és elindultunk. Nagyjából tíz perc kocsizás után egy átlagos házsornál álltunk meg. Egy kis utca fele mentünk, majd hirtelen egy villanás. Gyorsabb léptekbe kezdtünk.. egy fotós volt. Szitkozódtam egyet, majd Harry nyugtatott meg, hogy semmi gond, nem kell e miatt aggódnom.
Nem láttam semmit, teljesen sötét volt. Megfogta a kezem, majd húzott magával. Ő tudta merre kell menni és bíztam benne, hirtelen megbotlottam és ha nem fogja a kezem nagyot tanyálok az biztos. Kiértünk a kis utcából és a Temze partján kötöttünk ki. Gyönyörű volt az összhatás, ahogy a fények visszatükröződtek a vízen, a túloldalon kivilágított sok-sok épület. A part mentén sétáltunk, beszélgettünk mindenféléről. Szinte semmi érdemre méltó dolog nem jutott eszünkbe, de mégis jó volt. Nevetgéltünk, hülyültünk majd megálltunk egy hatalmas kivilágított épületnél. Lábamat már nagyon nyomta a cipő, így levettem és mezítláb mentem tovább. Beléptünk a fülkébe, szinte egyedül voltunk. Lassan elindult a szerkezet és emelkedtünk fel a talajtól. Kicsit olyan volt mint a lift, vagy mint amikor részeg vagy, de kellemes értelemben. Már majdnem teljesen fenn volt, mikor megállt.
- Kinyithatod. - vette el kezét Harry szemem elől, majd lassan nyitogattam a szemem, mintha félnék valamitől. A lélegzetem is elállt attól, amit láttam. Szinte az egész város, tele élettel és fénnyel.
- Hogy tetszik? - karolta át félénken derekam.
- Ez gyönyörű.. - mondtam még mindig tátott szájjal.
Szorosabban fogott, karjai közé bújtam és én is magamhoz láncoltam. Felnéztem rá mellkasából, mikor észrevette letekintett rám. Szemei magukkal ragadtak, majd arca közeledett és végül varázslatos csókban forrtunk össze. Ajkai lágyan kapkodtam enyéim után, követelték, ne kelljen elválniuk egymástól. Nyelvével végigsimított rajtuk, majd betévedt számba és vad táncra hívta enyémet.
Levegőhiány miatt váltunk el egymástól, majd mélyen mellkasába temettem fejem. Szorosan húzott magához, mintha most látna utoljára, vagy csak azt gondolná, soha többet nem foghat magához.
Tovább indult a kapszula, azt hiszem London egyik legeslegjobb helye a London Eye. Elhúzódott tőlem, gyengéd puszit lehelt ajkamra, majd kezét összekulcsolta enyéimmel és úgy vártuk hogy kinyíljon az ajtó. Egy hang pittyegett, majd kinyitódott. Kiléptünk, kezemben még mindig ott lógott a cipő, nem volt kedvem felvenni. Azt hittem leérünk és itt lesz egy kisebb repülőnyi fotós, de e helyett - szerencsénkre - csak néhány japán túrista mutogatott hevesen a térképén levő egyik pontra.
Lassan sétáltunk az úton ugyan arra, amerre jöttünk. Hirtelen megálltam és elnéztem a víz irányába. Kezeink még mindig össze voltak kulcsolva, így ő is megtorpant.
- Valami baj van? - nézett rám aggódva.
- Emlékszem..
- Mire? - nézett értetlenül.
- Mindenre.. arra a bulira, a csókra, a hidegségre és hogy elmentem.. hogy otthagytalak. A drogokra, hogy értem jöttél és a kórházra.
Arca hűvössé vált, semmit sem tudtam leolvasni róla. Nyelt egyet, majd szólásra nyitotta száját.
- Én.. én nagyon sajnálom ami történt. Nem akartam felhozni mert féltem hogy eszedbe jut és utálni fogsz.. azt hittem ugyan olyan leszel. - arcára kiült a fájdalom, ahogy az emlékek előjöttek belőle, a sajnálat és a szégyen egyaránt. - Én csak.. attól fogva szeretlek, amikor először megláttalak a kanapé párnái közé bújva, mert nem akartál velünk találkozni. Ott és abban a pillanatban beléd szerettem, amikor meghallottam a hangod és előjöttél hogy bemutatkozz.. amikor megláttalak a szobában véres kézzel heverni a földön azt hittem összeesek. Nagyon fájt és még mindig nem bocsátom meg magamnak.. tudom, mondtam már, de ezt tényleg nem tudom elfelejteni. És tartok tőle, sosem fogok tudni a szemedbe nézni a szégyentől..
Ezen mondatai után hatalmába kerített a szomorúság és a fájdalom.... valóban nagy részben ő volt az oka, de én szerettem és tűrtem a fájdalmat mert tudtam, nem szabad feladnom. Bennem volt a gondolat, hogy nem szabad véget vetni a dolgoknak, mert érzem hogy lesz jobb. Tudom, hogy rám vár valami jó, valami hihetetlen és elképesztő. Talán ez a pillanat.. talán Harry...
Karjai közé bújtam, szorosan húztam magamhoz, eleinte félénken, majd ő is erősen karjai közé fogott.
- Nagyon fájt ami történt.. de nem te vagy az oka az egésznek. Ha akkor én nem rohanok el, nem mondom hogy ezt ne, akkor nem történt volna az egész.. - szólaltam meg erőtlenül.
- Nem, Selly. Én voltam a kretén, én b*sztam el az egészet... magadat sose okold ezért. Ezt ígérd meg nekem. - kezeibe bújtatta arcom, majd mélyen szembe nézett. Közelebb hajoltam és egy hosszú csókot nyomtam ajkaira. Beleborzongott, éreztem. Hirtelen görcsbe állt a gyomrom, a pillangók lassan kimerészkedtek és gyomromban kezdtek röpdösni. Minden ami csak volt körülöttünk, megszűnt létezni. Csak ő meg én voltunk.. és senki más. Mélyebb és szenvedélyesebb csók volt mint az előbbi, pedig egy egyszerű csók volt... de mégis a legvarázslatosabb eddigi életemben.
Elhajolt, nyomott egy puszit homlokomra és belesúgott a fülembe:
- Szeretlek Selly. - és fejét nyakamba fúrta.
- Én is Harry - simítottam végig arcán, majd elhúzódott és elindultunk a kocsi felé. Szinte végig csöndben voltunk, de egyáltalán nem volt kínos. Mindketten gondolatainkba mélyedtünk és csak néha-néha eresztettünk el egy-két poént, amin jót nevettünk, majd megint gondolkodni kezdtünk. Azt hiszem nekünk ez volt megírva.. talán minket egymásnak teremtettek.
A kocsi megállt, besétáltam a házba, üres volt. Magassarkúmat leraktam, felkaptam egy tornacipőt, megfogtam az előre bekészített cuccom és visszaszaladtam a kocsiba. Pár perc múlva már az ismerős ház előtt álltunk meg, kinyitotta az ajtót és kézen fogva sétáltunk be. Letette a holmimat, ledobtuk magunkról a cipőt és csatlakoztunk a - cseppet sem józan - társasághoz.
Elnézést, hogy nem jelentkeztem, rengeteg dolgom volt és lehetőségem sem nagyon adódott írni, igyekszem mostantól gyakran - vagy legalább gyakrabban - írni, de lehet ez nem fog igazán összejönni, úgyhogy szerintem minden hét közepén-végén hozom az új részeket, de lehet ha hamarabb ráérek közben is hozok majd.
Ismét csak :/ - Utólag is Boldog Szülinapot Harry Edward Styles!! <3
