Sziasztok, meghoztam a kövit! Tudom hogy megerőltető 2 cm-t megmozgatni az egeret és pötyögni, de légyszíves kommenteljetek.. különben honnan tudjam, hogy jó-e az, amit csinálok? Hideg-meleg kritika, mindegy, csak legyen..
Előre is köszönöm (de tényleg kommenteljetek!) és jó olvasást! xx
Senki sem mondta, hogy az élet tökéletes..
~ Harry szemszöge ~
Kiment az ajtón. Ez volt, nagyjából két és fél-három órája. Azóta semmi hír róla. Kicsit már kezdtem aggódni, mikor hirtelen valaki kivágta a bejárati ajtót és belépett rajta. Kicsattanó öröme volt, amit nem nagyon értettem. Talán kicsit rosszul is esett. Önzőség tudom, de úgy éreztem fáj, hogy nélkülem is boldog tud lenni..
- Szia. Többiek? - mondta.
- Hali.. Liam van csak ébren és kinn kajál. A többiek még mindig alszanak.
- Remek. - vetette oda, kissé zavartan.
- Az.. - mondtam, majd esetlenül álltunk egymástól pár méterre, ahogy eddig is. Még az is nagy szó volt, hogy egyáltalán ennyit kommunikáltunk egymással. Lehet nem vagyok vele kedves, de ő sem az.. akkor nekem miért kéne?
Hirtelen megelégelte az egy helyben állást és felrohant. Már csak egy gyenge ajtócsapódás jelezte hogy merre is ment, én pedig lehajtott fejjel kikullogtam a házból, egyenesen a mólóhoz. Leültem a padra és meredtem magam elé. A varázslatos kilátás egyszerűen magával ragadott. Imádtam ezt a helyet.. egyszerűen gyönyörű.
~ Selena szemszöge ~
Becsukva magam mögött az ajtót, egyből az ágyra rogytam. Ez mi volt az előbb? Semmi beszélgetés, semmi tevékenység. Csak állunk ott, mint két szamár.. vajon ő is akart volna velem beszélgetni? Vagy csak egyszerűen utál és még csak nem is akar egy szót sem váltani velem? Miért olyan.. semmilyen velem? Semmi érzelmet nem tudok leolvasni róla.. Semmit sem mutat felém, csak méla utálatot. Bár tudnék gondolatot olvasni.. úgy fáj. Rettenetesen. Szét hasítja a szívem..
Egy könnycsepp gördült végig arcomon, majd belecsöppent számba. Sós íze összekeveredett nyálammal, majd hirtelen, kapkodva próbáltam letörölni arcomról és megnyugodni, mivel valaki kopogott. Szívem megdobbant, hátha Harry az, de mit is vártam..?
- Szia majmocska. - dugta be álmos fejét az ajtón, Zayn. - Nem zavarlak?
- Nem, dehogy! Gyere csak.. - invitáltam beljebb. Az ajtót becsukta maga után és odaült mellém. Látszott rajta hogy most kelt, az apró karikák még ott ültek szemei alatt, haja össze volt borzolva.
- Mi a baj, királylány? - nézett rám szomorúan.
- Nem is tudom.. mindig reménykedem, hogy végre rendbe jöhet minden.. de sajnos túl optimista vagyok.. - hajtottam le fejem és a gyűrött ágynemű ráncait kezdtem tanulmányozni.
- Sosem baj, ha optimista vagy.. ez az ő baja. Nem tudja mit tesz.. de majd én beszélek vele. De miatta tényleg ne szomorkodj, kis majom.. - húzott oda magához és megölelt. Jól esett, nagyon jól esett hogy itt van mellettem és megoszthatom vele minden bajom, mert érdeklődve végig hallgat és segít a dolgokban. Bár kicsit kellemetlenül éreztem magam hogy a nyakába akasztom a hülyeségeim, ő nem így gondolja.
- Rendben.. - szorítottam magamhoz, majd hátradőltünk az ágyamon és részletesen elmeséltem neki mindent, ami ma történt velem. Kezdve a vásárral, majd a kávézóval és Greggel. Hogy sokat beszélgettem vele, hogy készített rólam képeket és azt is mondta, majd egyszer látogassam meg a studiojában és ott is lefotóz. Adott egy névjegyet, amit örömmel a zsebembe csúsztattam, majd elkísért egy darabig és visszajöttem.
- Ez tök király! Szóval akkor most modell lesz belőled? - ült fel egy kicsit, hogy rám tudjon nézni.
- Lehet.. - mondtam sejtelmesen - igazából tetszik a dolog, lehet megnézem ha visszamentünk Londonba. Amúgy tök furcsa.. egyáltalán nincs nyár feelingem, olyan mintha csak egy szimpla hétvége lenne..
- Nekem sincs.. bár nálunk nincs olyan hogy nyár, tudod.. - mosolygott egyet, majd rám kacsintott.
- Sajnos.. ma amúgy mit csinálunk? Lassan dél és még fel sem ébredt senki.. csak te.
- Majd csinálunk valami programot. - mondta és felpattant, de az ajtónál megállt - Nem tudom, de a múltkor elég csúnya ébresztésem volt, szóval most rajtunk a sor, hogy Louist meglepjük. Benne vagy? - kérdezte.
- De még mennyire!! - álltam fel nevetve és követtem őt a fürdőbe. Két palackot megtöltöttünk vízzel és még vittünk magunkkal két nagy vízipisztolyt is.
- Várj! Eleanorral mi lesz? Őt nem kéne megszívatni.. - fogtam meg vállánál Zaynt, aki ettől hátra fordult.
- Nyugi, ő ilyenkor már rég ébren van.. vagy lement már, vagy valamit csinál benn a szobában. Majd szólunk neki hogy vigyázzon, ha így lenne.
- Okés.. akkor indulás! - böktem az ajtó felé, mire mint a kommandósok, behúztuk magunkat és halkan kinyitottam az ajtót. Zayn megbotlott, mire Louis a másik oldalára fordult, de szerencsére nem ébredt fel. Eleanor tényleg nem volt ott, így zavartalanul kezdhettünk bele a hadműveletbe. Zayn elordította magát és ráöntötte a két flakon vizet, mire ő felpattant az ágyból és halálos tekintettel pásztázta az arab srácot.
- Vas happenin, Louis? - bökte ki, aztán gyorsan elrohant, nyomában Louissal. - Ááááá!!
Nem bírtam ki, hatalmas nevető görcsben törtem ki, de Eleanor is, aki végig nézte az egészet, az ajtóból. Úgy döntöttünk mi is trollkodunk egy kicsit, ezért a vízipisztolyokkal megostromoltuk Niall szobáját, aki szintén nem volt valami hálás érte. Berántott maga mellé a vizes ágyba, és halálra csikizett minket.
Miután megadtuk magunkat és eldobtuk a 'fegyvereket', mindannyian lementünk a konyhába és El-el palacsintát csináltunk ebédre.
- Nincs még..? - nyalogatta az utolsó kakaó darabkákat a tányérjáról, Niall.
- Nincs.. így is megettél vagy tizenötöt. Komolyan, mi van neked a hasad helyén, fekete lyuk? - csapkodtam meg a pocakját, majd betettem a mosogatóba a tányért és kisétáltam a teraszra. Ismerős alakot pillantottam meg a mólón ülve, aki görnyedt háttal meredt maga elé. Göndör fürtjeibe bele-belekapott a langyos szellő, majd gyengéden söpörte őket vissza, eredeti helyükre. Egyszerű, kockás ing volt rajta, fehér felsővel és egy sötét színű nadrággal. Lábán semmit sem viselt, hisz a kertben volt.
Felállt, de még mindig háttal volt nekem. A hegyek felé emelte fejét, én pedig csak őt tudtam figyelni. Állt, görnyedt testtartással, körbe-körbe nézelődött. Oldalra fordult és lesétált a partra. A kavicsokat messzire hajította és mind után, utána nézett, meddig is ment. Lágy mozgása volt, szomorú tekintete. Nem tudtam mitől lehet ilyen, de mindenképp ki akartam deríteni. Észre sem vettem, hogy elment mellettem Zayn. Egyenesen felé tartott, néha bátorítótan visszanézett rám, szinte hallottam hangját, ahogy mondja: 'ne szomorkodj miatta!' . Mikor odaért, leült mellé és beszélgetni kezdett vele. Nem hallottam hogy miről, de láttam hogy nem vicceket mesélnek egymásnak. Tudtam hogy rólam van szó.. nem akartam köztéma lenni, de meg kellett tudnom. Nem reménykedhetek fölöslegesen, vagy épp várhatok rá, ha akár azonnal a karjaiba ugorhatnék.. bár tudom hogy nem tenném.
Csöngettek. Vidáman nyitottam ajtót és egy ismerős arc nézett rám vissza.
- Greg? Hát te? - mosolyogtam rá.
- Sel! Az ügyfeleimet kerestem, de ezek szerint rossz ház.. pedig esküdni mernék, hogy itt laktak. - nézett körbe, majd észrevette a névtáblát és csak még jobban össze volt zavarodva.
- Kik az ügyfeleid? Mert ha a One Direction, akkor jó helyen jársz. - mondtam
- Hát, akkor jó helyen vagyok. Szólsz nekik? - mondta, mire beengedtem és odahívtam Liamet.
Kiderült, hogy fog velük itt készíteni egy Photoshoot-ot és ezért van itt. Meglepett a dolog, hogy pont vele futottam össze, de ugyanakkor örültem is neki. Sokáig beszélgettünk vele, El-el ismét konyhatündért játszottunk, és sütit sütöttünk. Jó sok kellett, mert Niall majdnem egy egész tepsit megevett. Sokat hülyültünk és nagyon megkedveltem a srácot.
- És nekem milyen fotózást szántál? - érdeklődtem.
- Hát mivel nagyon szexi vagy, valami extravagáns dolgot.
- Ohh köszönöm. - nevettem el magam - Majd akkor megbeszéljük a dolgot. - kacsintottam rá. Harry már eddig is elég furcsa volt, gyilkos pillantásokat vetett a srácra, de úgy látszik itt már nem bírta tovább. Idegesen felállt és felviharzott a szobájába. Ajtaját becsapta maga mögött, mi meg csak értetlenül néztünk egymásra és folytattuk a beszélgetést. Ugyan úgy beszélgettünk tovább, a többiek nem is nagyon foglalkoztak göndör társukkal, de bennem ott volt a kíváncsiság és a bűntudat.
- Szóval filmnézés! És mit nézzünk? - hat körül járhatott az idő. Ma van a harmadik napja hogy itt vagyunk. Harry végig egyedül volt valahol, szinte semmiben nem vett részt, amiben mi, azóta, hogy elrohant. Akárhányszor lejött enni, vagy valami hasonló, lekezelően rám pillantott, és elment. Néha furcsa zajok hagyták el szobáját, dörömbölések, zörgések, de inkább nem akartuk tudni mi történt ott.
- Szerintem valami vígjátékot.. - mondtam, mire mindenki helyeslően bólogatott. Kikaptam a dvd-k közül egyet, amit szeretek és megmutattam a többieknek - Esti mese, Adam Sandlerrel?
- Oké. - mondták kórusban, én pedig kivettem a tokjából a lemezt.
- Hagyjál már Liam. Menj ki és hagyj békén. Nem érdekel, fel tudod fogni? - hallottuk meg Harry hangját. Liam vállalta a feladatot hogy szól neki, filmezni fogunk.
- Elegem van ebből. Mi a francot képzel ez?? - ugrott fel idegesen Louis.
- Ajaj.. ennek nem lesz jó vége.. - mondta El.
Liam visszajött közénk és hallottuk hogy becsapódik fenn egy ajtó, majd Louis és Harry kiabálása töltött be az egész házat.
- Nem teheted ezt magaddal Harry. Gyere már le. Értsd meg, ezzel nem érsz el semmit! - mondta Lou. Sosem hallottam még így kiabálni, ilyen idegesnek lenni. Kissé megrémisztett, hogy a mi kis mókamesterünk most kikelve magából, ordibál a legjobb barátjával.
- Louis, értsd már meg hogy nem érdekel az egész. Hagyjatok egyedül, nem akarok vele egy légtérben lenni. - az igazság szele hirtelen csapott meg.. szóval nem akar velem lenni. Nem akar látni, egy levegőt szívni velem.. még csak a nevemet sem akarja hallani..
Úgy éreztem itt volt elegem a dologból, összetörtem. Felpattantam a kanapéról és gyors léptekkel indultam a lépcső felé. Könnyeim gyorsan utat törtek maguknak és végigfolytak arcomon. Végigrohantam a folyosón, Harry épp kilépett a szobájából, amikor elmentem mellette, vállammal szándékosan nekiütköztem, ezzel majdnem fellökve őt. Éreztem tekintetét magamon, de nem foglalkoztam vele. Semmi sem érdekelt csak az, hogy minél hamarabb eltűnhessek az életéből. Ha ő ezt kívánja, hát legyen!
Bőröndjeimet rekordsebességgel rántottam ki az ágy alól, ruháimat idegesen vágtam bele. Megfogtam az egyik bakancsom és hozzávágtam a falnak, amiről ezért leesett egy kép és összetört a benne levő üveg.
- Bassza meg.. - csúszott ki.
Számat sorozatos, ideges káromkodások hagyták el. Nem bírtam magam tartóztatni, fájt, de mégsem. Mindennél jobban szerettem Harryt. Ez volt az igazság. De most elásta magát a szememben. Nem bírtam elviselni, azt gondoltam, ha az alatt a három hónap alatt, amíg nem láttam és Mike-al voltam el tudtam feledni, akkor ezek után is sikerülni fog.
Erős voltam, de mégis sebezhető.
Mind a négy zárat összepattintottam, felkaptam magamra a tornacipőm és egy kardigánt. Idegesen téptem fel a szoba ajtaját és végigrohantam a folyosón, mögöttem húzva bőröndjeim. A lépcső tetejéhez érve gyengéden eresztettem le magam előtt a csomagokat, de hirtelen kicsúszott a kezemből és végigszántotta a fokokat, végül a végén állt meg, szétterülve.
- A francba már.. - csordultak ki ismét könnyek a szememen és utánuk futottam. Mikor a bejárathoz értem minden szem rám szegeződött és értetlenséget tükröztek.
- Elnézést a képért, amit eltörtem, majd kifizetem.. - néztem körben az arcokon, majd Harrynél álltam meg - Elnézést hogy belepiszkítottam az életedbe..
Megfogtam a bőröndöket és kimentem az ajtón, mikor valaki utánam szólt.
- Selly.. - pillantottam meg Harryt az ajtóban.
- Ne Selly-zzél nekem. Már késő Harry. Inkább örülj, hogy most már nem kell egy légtérben lenned velem.. - mondtam szemrehányóan.
- De.. én.. nem úgy értettem.. - dadogott, mire megforgattam szemeim és tovább mentem - Selly... kérlek.. - kiáltott utánam, de nem foglalkoztam vele, csak mentem.
A remény bennem volt.. bennem volt, hogy talán utánam jön, karomnál fogva megfordít és megcsókol. Mint a filmekben, mikor valami óriásit hibáz valaki és hirtelen mindent jóvá tesz, egy jól időzített csókkal.. de azok filmek. És nem véletlenül filmek.. Mert az csak egy kreáció, egy tökéletes kreáció, ami valakinek a fejéből pattan ki. Ahol mindig Happy End van, ahol mindenki boldog a végén és ahol sebezhetetlen a főszereplő.
De a remény azért mindig ott lesz bennünk, hogy velünk is megtörténik az, ami a filmekben.
~ Harry szemszöge ~
Elment. És valószínűleg nem is jön vissza. Egy rohadt nagy pöcs voltam.. elengedtem azt, akit sosem akartam. Olyan szerencsétlen vagyok. Sosem viselkedtem még ilyen hülyén egyetlen csajjal sem és most itt van az, aki teljesen más mint az összes lány és én tessék, elcseszem. A hatalmas Harry Styles, aki nem tudja mit is csináljon egy lánnyal. Egy lánnyal, aki teljes mértékben elrabolta a szívét és nem szándékozott visszaadni neki. Egy lány, aki mindennél többet ér, szíve határtalan, ám én elértem a végét.. és elvesztettem őt.
~ Selena szemszöge ~
Csak sétáltam, nem törődve semmivel és senkivel, hogy hülyének néznek-e, amiért teljesen szét van kenődve a sminkem. Beszálltam a taximba és hazáig meg sem álltunk. Mondanom sem kell, jó sokba került, de abban a pillanatban nem érdekelt.
Mike-ot hívtam hogy találkozzunk, de nem értem el, ezért kitetettem magam a háza előtt, mikor egy nem várt dologgal találtam szemben magam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése