16. fejezet

Vége..

'kitetettem magam a háza előtt, mikor egy nem várt dologgal találtam szemben magam...'

- Az ott.. az. Ott. Egy. Másik. Lány. Mike csókolni szőke ribanc. - ennyire futotta a logikámnak, teljesen sokk alatt voltam Harry miatt is, és most Mike is..

Kész, ennyi, nem bírom.. feladom. Nem bírom tovább vinni a dolgokat. Összetörtem.. miért csesznek ki velem ennyire az égiek? Állandóan csak szenvednem kell, mindenért szívnom kell.. semmi sem akar rendbe jönni. De miért?? Csak egy percre.. csak egyetlen percre hadd érezhessem hogy tökéletesen boldog vagyok. Miért olyan nagy kérés ez...?

Nem tudtam mit tehettem volna, csak elképedve, földbe gyökerezett lábakkal álltam a kaputól pár méterre. A lány Mike felsőjében és egy szál bugyiban iszogatott valamit, pár gyertya égett az asztalon, ami gyenge fényt adott a sötétségben. Ennyire, mint  most, még sosem voltam összezavarodva. Nem tudtam ép ésszel gondolkodni, azt hittem ez csak egy rossz álom, de hiába csipkedtem magam, sehogy sem akartam felébredni.. lassan rá kellett hogy eszméljek, ez itt a rideg valóság. Bizony, mindig ez van. Ha valami végre jó - bár esetemben nem éppen volt minden jó -, jön valami, ami olyannyira tönkre tesz mindent, hogy addig meg sem áll a pusztítással, amíg nem nyalod a földet a bukástól. Megbuksz, fáj, tönkremész, fáj, cselekedsz, még jobban fáj, meghalsz. Nagyjából ennyi a sztori. De csak azoknak a sztorija, akik nem elég erősek. Erősnek kell lenni ahhoz, hogy fel tudj állni. Erőt kell venned magadon és túllendülni a dolgokon, bármennyire is fáj az. Sosem szabad hagyni hogy már nyald a földet, akármennyire is törtél össze, mindig fel kell állni és odavágni egyet hogy lássák, te nem olyan fából vagy faragva, amely bármikor összeroppan. Te igenis erős vagy és meg tudsz állni a két lábadon.. tovább tudod vinni az életed és nem adod fel. Sosem adod fel.. mert te már csak ilyen vagy.

Telefonomat elővéve a neveket néztem. Kerestem valakit, bár hogy kit, azt még magam sem tudtam. Végül drága jó barátnőmnél álltam meg, és tárcsáztam.
- Szia csajszi! Mizujs? - vette fel, kicsattanó örömmel.
- Ma, este, buli. Te és én. Valami király házibuliba. Szervezd le, kérlek. 
- Okés, meglesz. Hogyhogy hazaértél már most? Nem úgy volt, hogy lenn lesztek egy ideig? - váltott témát.
- De, csak nekem.. haza kellett jönnöm. - hazudtam. Nem volt kedvem vázolni a dolgokat. El akartam felejteni az egészet, méghozzá nagyon gyorsan.

~ Zayn szemszöge ~

- Harry! Harry!! - kiáltottam utána, mikor az ajtón bejőve felszaladt a lépcsőn.
- Hagyjál.. - kiáltott vissza, majd becsapta maga után az ajtót.
- Most már komolyan elegem van.. - pattant fel Louis, de mellkasánál fogva visszalöktem előző helyzetébe.
- Ne.. majd én. - mondtam, majd göndör társunk után indultam.
Mikor felértem, halkan bekopogtam. Nem jött válasz, így benyitottam.
- Mondtam hogy hagyjatok.. - mondta rekedtes hangon és a fejére húzott egy párnát.
- Harry, légyszíves, beszélnem kell veled. A többieknek ehhez semmi közük.. csak nekünk, kettőnknek. - mondtam, mire lejjebb húzta a párnát és kikukucskált mögüle. Nem láttam egész arcát, de így is tisztán ki tudtam venni értetlen tekintetét.
- Mire gondolsz...? - mondta kissé félénken.
- Selre.. hiába próbálsz elbújni a tények elől lehet hogy a többiek nem, de én látom rajtad hogy máshogy tekintesz rá. Látom hogy rettentően sokat jelent neked, és nem mint barát. Teljesen beleszerettél.
- Zayn ez.. - hezitált kicsit, én csak megráztam fejem, hogy nem tudja elrejteni az érzéseit - ... sajnos igaz.. - mondta halkan és a padlót kezdte bámulni. 
- Miért sajnos?
- Mert fáj.... ő olyan más lány. Olyan igazi.. nem olyanok mint az előzőek, mint Caroline, aki csak a hírnév miatt akart velem lenni, vagy mint bármelyik másik lány, akik csak egy éjszakás kalandokat akartak..vagy ki tudja. Ő egy percig sem volt velem azért, mert Harry Styles vagyok. Ő ugyan azt a srácot kereste, és hozta ki belőlem, aki tényleg vagyok. Olyan ritka az ilyen.. és úgy fáj. Hisz utál! Rá sem kell nézzek ahhoz, hogy lássam, gyűlöl. De miért? Mi tettem, Zayn? - szemei könnybe lábadtak, hangja kissé elcsuklott. Fájt így látni őt és most már bizonyossá váltam, hogy Sel volt egész végig az egykedvűség oka. Miatta vonult el a turné alatt, hisz teljesen bele van szeretve.. ahogy Sel is, Harrybe.
- Nem utál, Harry. Tudod mi a baja? Neki is fáj..
- De ugyan mi? Nem jön ki jól a kis pasijával? - mondta kissé gúnyosan, majd lehajtotta fejét, nehogy megláthassam könnyes szemeit.
- Harry látom hogy sírsz akár lehajtod a fejed, akár nem.. és nem ő fáj neki.. TE fájsz neki. - nyomtam meg a 'te' szót.
Felkapta fejét és láttam rajta, hogy össze van zavarodva. Egy ideig csak próbált rájönni a dolgokra, aztán megszólalt.
- Nem értem.. én fájok neki?
- Az Isten szerelmére Harry, őrülten beléd van szeretve!
Arca rideggé és komorrá vált. Semmi érzést nem lehetett leolvasni róla. Örül ennek? Vagy mérges? Esetleg csalódott? Hisz örülnie kéne.. örülnie kéne hogy Sel is viszont szereti..
- Bi.. biztos vagy te ebben? - meredt maga elé, majd felpillantott rám.
- Teljesen. - adtam rövid válaszom.
- De akkor én miért nem láttam ezt rajta? 
- Mert azt hiszi te is gyűlölöd. Azt hiszi azért vagy vele ilyen ellenszenves, mert utálod.. így ő is ilyen veled, hisz mást úgysem tudna tenni..
- Istenem, hogy ezt eddig nem is láttam... - tette szája elé kezét. Nagyon le volt sokkolva, bár meg is értem..
De már elment.. most egész biztos hogy ki van borulva Harryre és tuti megint be depizik.. vagy elmegy bulizni egyet, hogy elfelejtse az egészet. Mint múltkor. Amikor.... - és itt ugrott be, hogy mi történt három hónappal ezelőtt, mikor Harry miatt volt padlón. Mázlink volt, hogy épp ott volt a barátnője és segíteni tudott neki, de az tényleg a szerencse szüleménye volt.
- Öö.. Harry. Utána kell menned. - mondtam ijedten, amit biztos észre is vett rajtam, mivel értetlen tekintettel nézett rám.
- De tuti hogy nem hallgatna meg és elkül... - kezdte volna mondani, ha nem szakítom félbe.
- Harry ha nem mész utána, nem keresed meg és nem vagy mellette, rohadt nagy hülyeséget fog csinálni! - mondtam kicsit ingerültebben. Nem mérges voltam, inkább aggódtam. Féltem hogy valami baja esik, hogy hülyeséget csinál, hogy bántják, vagy bármi hasonló.
- Rendben.. de hogy találjam meg? - pattant fel és elkezdett öltözni.
- Veled megyek.. - mondtam, majd kirohantam egyenesen a szobámba és én is magamra kaptam valamit. 
A lépcsőn leérve gyorsan tájékoztattuk a többieket, hogy visszamegyünk Londonba, majd legfontosabb holmijainkkal a zsebünkben indultunk is. 

~ Selena szemszöge ~

Az utolsó simításokat végeztem a hajamon, majd kiléptem szobámból és rezzenéstelen arccal kimentem az ajtón. A kapuban már ott várt Ann, magamra erőltettem egy mosolyt és már indultunk is. A buli nagyjából öt utcányira volt egy ismerősünknél, így nem nagyon volt megerőltető magassarkúban megtenni az utat. Mikor odaértünk rengeteg fiatal volt a házban, kicsit hasonlított a project x-re, de nem hiszem hogy odáig elfajulnának a dolgok. Bevergődtünk a társaságunkhoz és belekezdtünk az éjszakába. Remek volt a hangulat és örültem, hogy el tudtam feledni a gondjaim. A szokásos pia verseny is meg volt, amit ismét én nyertem, majd elvonultunk pár sráccal az italokhoz. Magunkhoz vettünk egy-egy pohár vodka-kólát, majd kimentünk a kertbe. Egy eldugottabb sarokban ültünk le és elkezdtek matatni a zsebükben. Kissé bizarr látvány volt ahogy négy srác matat a zsebében full kész fejjel, de cseppet sem féltem, hisz a barátaim, természetesen nem bántanak. Sőt, inkább védelmeznek.
Carl az egyik évfolyamtársam egy tasak füvet vett elő. Az italom, amit épp kortyolgattam, úgy ahogy volt, az asztalon végezte, kiköptem. Rendesen meglepődtem, hogy az én drága jó barátaim ilyen dolgokkal mászkálnak. Na meg, rég láttam ilyeneket. Mikor is volt? Egy éve? Azóta semmi ilyesmi.. talán egyszer-kétszer volt bulikban, de nem voltam hülye. Meghúztam a határt és be is tartottam.
Újra az asztalra tekintettem. Egy kisebb tasak fehér por, egy közepes tasak fű, pirulák, bélyegek. 
- Ez most komoly? - néztem rájuk tátott szájjal. Nem csak azért mert ennyi bódító szert egyszerre még nem láttam, hanem mert az angyali kis fiúcskákból egy szempillantás alatt kis ördögökké váltak. Ez előtt is tudtam hogy használnak dolgokat, de így egyszerre ennyi mindenre nem gondoltam.
- Mivel kezdesz? - villantott egy hatalmas mosolyt rám Nick.
- Én.. én.... nem szerezem.. - mondtam zavartan. 
- Ezt te sem gondolod komolyan.. - nevetett. Nem tudtam mire vélni, csak hallgattam tovább amit mond - Ugyan, próbáld ki. Semmi bajod nem lesz.. és nem te mondtad hogy mindent el akarsz felejteni ami ma történt veled? - beugrott. Hogy mi volt Harryvel, aztán Mike. Minden. Sikerült elfelejtenem és most ismét itt van a fejemben. - De ha nem akarod, semmi gond. Vigyázunk rád csajszi. - kacsintott egyet, majd visszafordult a többiekhez. Egy pillanatig még fürkésztem arcát, majd a földet. Hirtelen felkaptam a fejem és hangosan közbeszóltam.
- Az mi? - mutattam az egyik tasakra - Áh, mindegy nem érdekel. Adj belőle kettőt. - kinyújtottam kezem, majd beledobott két zöld-piros kapszulát. Kicsit tartottam tőlük, hisz fogalmam sem volt mit tartok a kezemben, de pár másodperc hezitálás után, a másik kezemben lévő folyadékkal lecsúsztattam a bogyókat. Nagyokat kortyoltam mellé az alkoholos italból és már ekkor tudtam, ennek nem lesz jó vége. Drog és alkohol, nem a legjobb párosítás. De bármit a felejtésért..

~ Harry szemszöge ~

Egyre csak nyomtam a gázpedált. Már rég túlléptem a megengedett sebességet, de nem érdekelt.
A suhanó fákat figyeltem és nagyon lassan akart telni az idő. Betettem egy zenét, ami a mostani helyzetünkhöz illett. Dubstep. Ez kell nekem.
Az autóval leparkoltam a házunk előtt, rekord sebességgel kipattantam a belőle, és odafutottam Sellyék kapujához. A csengőt idegesen nyomkodtam, de semmi válasz. Lassan kezdtem feladni és egy B terv után kutatni, mikor Mary, Sel anyukája lépett ki az ajtón. 
- Sziasztok, miben segíthetek? - kérdezte kedvesen.
- Szia Mary, Sel merre van? - hadartam el.
- Nem tudom, valami buliba ment. Szóljak neki majd, hogy kerestétek? 
- Semmi szükség rá. Azért köszi! - becsukta az ajtót és lekapcsolódott benn a lámpa. Remek. És most..?
- Nem veszi fel... - emelte el a telefont fülétől, Zayn. - mi legyen..? - mondta reménytelenül. 
- Nem adjuk fel. Törd a fejed..
Pár perc gondolkodás után még mindig tanácstalanul álltunk ott és töprengtünk, mikor Zayn elővette a cigijét és rágyújtott.
- Nem hittem hogy egyszer ilyet mondok, de adsz nekem is egyet? - néztem rá. Ő csak értetlenül pillantott vissza, de kinyitotta a dobozt és egy szálat nyújtott át, majd meggyújtotta. Megköszöntem és újabb, mély gondolkodásba estünk. 

~ Ann szemszöge ~

Elnyomtam a cigim és felkapva italom, a kert felé vettem az irányt. Szememet gyorsan járattam a vendégek között, de sehol sem találtam ismerős arcot. Már kezdtem kicsit megijedni, mikor Nick tekintett vissza rám. Odasétáltam hozzá és már rögtön leesett hogy nincs teljesen magánál. Kezében ott volt egy üveg pezsgő és egy tekert cigi. Nagyon rossz érzésem volt, de nem tudtam mitől. Bármire is gondoltam, nem tudtam rájönni mi lehet a probléma.
- Jó a buli, csajszi? - dobta át karját vállamon és szorosan magához húzott. A kapcsolatunk teljesen baráti volt, és egész biztos hogy ez nem változna meg. Sosem tartottam tőle hogy kétséges állapotban letámad, egyáltalán nem olyan. Még ha nem is tud magáról, akkor sem bántana, egy lányt sem.
- Tökéletes! - mosolyogtam rá - Mi ez itt, Nick? - mutattam a kezében lévő szálra.
- Fű. Kérsz? - tolta volna bele számba, de én ellöktem kezét.
Nem tartozom a drogosok közé sőt, kifejezetten utálom a drogokat, hisz rettenetes károkat tudnak okozni az emberben. Hogy a barátaim ilyen 'életmódot' folytatnak az engem semmilyen részben nem érint, az ő életük. Sokszor próbáltam lebeszélni róla őket, de már azt hiszem késő. Bár mindig megpróbálkozom vele..
Carl karját lefejtettem magamról és elindultam be a házba. Pásztáztam a tömeget, valaki szólongatott, de a hangos zenétől elvesztettem halló képességem.. bár lehet csak képzelődtem, és senki sem keres. Ekkor valaki vállamnál fogva megfordított, elkapta kezemet és gyorsan húzni kezdett a tömegen át. Nem értettem mi történt, kissé el is mosódott a kép, így nehéz volt kivennem ki is szorongatja kezemet. Lassan rájöttem az egyik barátnőm, Sarah rohan előttem és kétségbeesett arcától kissé megijedtem. Akárhányszor kérdeztem mi a gond, csak még gyorsabb tempóba kezdett, de nem felelt. Mikor sikerült átpréselnünk magunkat a tömegen felráncigált az emeletre és egy szoba előtt állított meg. 
- Elmondod végre mi van? - néztem rá.
- Hallgasd.. - bökött az ajtó felé. Megpróbáltam kinyitni, de zárva volt. Bentről üvöltözés, sikítás, csörömpölés hallatszott.
- És most mit csináljak? Biztos ideggörcsei vannak.. - fordultam volna meg, de megfogta karomat. Vissza pillantottam rá és vártam válaszát.
- Selena az.. - mikor kimondta nevét azonnal elkezdtem ütni az ajtót és üvöltözni hogy jöjjön ki, de csak nekivágott valamit az ajtónak, ami hangos csattanással összetört azon.
- Sel, ne csináld ezt, kérlek! Gyere ki, légyszíves! - ismételtem mondataim állandóan. Kezdtem feladni, mikor Sarah egy pótkulcsot vett le az ajtó felső keretéről. Gyorsan bedugta az zárba, elfordította és kinyitotta. Beszaladtam, körbe nézve váza darabkák, törött képek és poharak, szétdobált ruhák, kibelezett párnák fogadtak... de Sel sehol sem. Sehol sem volt, hiába kerestem. A szobából kettő további nyílt. Benyitottam az egyikbe, egy gardrób volt. Felkapcsoltam a villanyt, feltúrtam mindent, de sehol, sem volt. A másik ajtóhoz léptem, de nem tudtam kinyitni. Dörömböltem, üvöltöttem, de semmi. Egyetlen hang sem jött onnan.. pótkulcs után kutattam, de azt sem találtam. Ekkor megpillantottam az ágyon Sel táskáját. Kihalásztam telefonját, 16 nem fogadott hívás Zayntől. Megnyomtam a zöld gombot és vártam hogy felvegye.
- Sel! - szólt bele megkönnyebbülten.
- Ann vagyok, ismét.. Sel bezárta magát megint egy szobába, de most kicsit súlyosabb a dolog! - hadartam el gyorsan.
- Hol vagytok?? - mondta. Lediktáltam neki gyorsan a címet és tovább próbálkoztam az ajtóval, de ismét semmi - Mindjárt ott vagyunk.
Lehuppantam az ágyra, arcomat kezeimbe temettem és meredtem magam elé. Nem lehet semmi baja. Nem történhet vele semmi sem! Azt nem hagyom!

~ Harry szemszöge ~

Csak öt utcányira volt, de minél hamarabb oda akartam érni, szóval bepattantunk kocsimba és odáig le se vettem a lábam a gázról. 
Felszaladtunk e lépcsőn ahogy Ann mondta és egy lány várt ott, majd megmutatta a szobát. Ann hirtelen kapta fel fejét mikor beestünk az ajtón, látszott hogy a szívbajt hoztuk rá.
- Bocsi, nem akartunk megijeszteni.. - mondtam.
- Semmi gond.. arra. - mutatott egy másik ajtó felé. 
Hátráltam egy kicsit, és karomat nekilökve próbáltam betörni, de semmi. Még négy, sikertelen próbálkozás után teljesen ki voltak az idegeim. Összeszedtem magam és minden erőmmel nekifutottam. Az ajtó keretével együtt a földön végezte. 
Ott feküdt a földön, tekintete kába volt, karjából vér folyt. Lesokkolt a látvány, ledermedtem. Agyam leblokkolt, és ha nem kapok észhez, még egy ideig ott állok, az biztos. Megráztam fejem és odafutottam mellé. Hallottam halk lélegzetét, nagyon megrémisztett.
- Harry.. - suttogta erőtlenül. 
- Selly... - csordultak ki könnyeim és magamhoz öleltem. Remegett karjaim között. Láttam, ahogy teljesen romokban, saját vérében ázva ott fekszik Ő, aki nélkül nem tudnék élni. Tudjátok milyen érzés..? Ne is akarjátok tudni... ezt nem lehet felfogni, egyszerűen azt hiszed, mindezt csak álmodod. Bár ne lenne igaz.. de sajnos az.
Dereka alá nyúltam és felemeltem. Kirohantam vele az ajtón, le a lépcsőn, át a tömegen. Mindenki minket nézett, arcukra kiült a rémület, beléjük fagyott a vér. Szerencsére annyira még észre vették magukat hogy odébb álljanak, de azon túl mindenki csak bambulni tudott. Beültem a hátsó ülésre, ölembe ültettem. Szétfolyt karjaimban, mintha nem tudná mozgatni magát és egy bábu lenne, akivel kedvem szerint játszhatok. 
- Zayn, taposs bele! - adtam ki az utasítást a kormány előtt ülő srácnak, aki miután tudomásul vette amit mondtam, gyors tempóban száguldott végig az utakon. Szerencsénkre nem voltak sokan és rendőrök sem mászkáltak a város szélén. 
A kórházba beérve rögtön odajött hozzánk két ápoló és hordágyra fektették Sellyt. Csatlakozott hozzájuk egy orvos is és elmentek egy szobába. Mi nem mehettünk velük addig, amíg nem lesz stabil az állapota - az orvos szerint.
Idegesen topogtak lábaim a folyosó padlóján, ujjaim térdemen jártak, ütemesen doboltak. Egyre csak Rajta járt az eszem, és hogy mi lesz vele. Vajon rendbe jön? És mi lesz az után? Meg fog nekem bocsátani? Hisz... jesszusom. Mindezt én tettem vele.. miattam. Miattam ment bulizni, felejteni akart. Engem. Amit tettem. Zaynnek igaza volt. Amit mesélt, a három hónappal ezelőtti buli is miattam volt, pedig akkor még nem is 'fajultak' el ennyire a dolgok.. ezt most nagyon elb*sztam...