1. fejezet

A day with some news.

Körülbelül egy órája ültem a házunktól nem messze levő parkban, mire már minden rendben volt a lelkemmel. Agyam csak a reggel történteken kattogott, sajnos ez az én nagy hibám...: mindent annyira átrágok magamban. 

Lassan elindultam visszafelé, de előtte meggyújtottam - azóta, lassan a 4. - cigimet. Apró léptekkel sétáltam, nem siettem sehova. Nem volt sok kedvem visszamenni, de tudtam hogy anyáék már rég leléptek dolgozni és a kicsiket nem lenne jó egyedül hagyni. Cigimet elpöcköltem és gyorsabb tempóba kezdtem.

Mikor beléptem Lara és Amy már a konyhában ették reggeli müzlijüket.

- Szép jó reggelt.. - köszöntem mosolyogva, bár kissé még mindig feszült voltam.

- Viszont..! - mondták  húgaim egyszerre, félig tele szájjal.

- Kyle? - néztem rájuk kérdően, hátha tudnak valamit öcsém állapotáról.

- Biztos még alszik.. - szólalt meg Lara.

Egy perc sem kellett és ott termett kisöcsém, aki a láztól még kissé kábán botorkált oda hozzám és megölelt.

- Jó reggelt rosszcsont! - próbáltam mosolyt csalni arcára - Jobban vagy? 

Megrázta a fejét, vettem a lapot hogy még mindig rossz az állapota. Előkaptam gyógyszerét és miután ő is elfogyasztotta reggelijét segítettem neki bevenni amit az orvos írt elő neki.

- Mit szeretnétek ma csinálni? - néztem körbe a sok unott tekinteten. Vasárnap van és mivel muszáj rájuk vigyáznom, nem tanulok hanem megpróbálom lefoglalni őket.

- Édességet akarok.. - szólalt meg kissé cinikusan Amy. Hát igen.. van még mit változtatnia a hozzáállásán..

- Süssünk sütit. Benne vagytok? - vetettem fel az ötletet, bár sok kedvem nem volt hozzá, de addig sem forgatják fel az egész házat.

Miután beleegyeztek, meg is kezdtük a napi programunkat. Mikor sikerült a megfelelő összetevőket összeszedni elkészítettük a tésztát, feldobtuk egy kis gyümölccsel és be a sütőbe. Nemsokára készen is lett és mind büszkén rogytunk le a tv előtt elhelyezett kanapéra, hogy elfogyasszuk remekművünket.

Mivel mindenki bealudt, gondoltam előveszem egyik kedvenc könyvemet - OSCAR WILDE DORIAN GRAY ARCKÉPE - és elkezdem olvasgatni.

Nemsokára a szüleim is megérkeztek.. semmi kedvem nem volt hozzájuk és az újabb veszekedésükhöz, amibe hamarosan úgyis belekezdtek volna, így felvonultam szobámba, bezártam ajtaját és elmerültem könyvemben.

Másnap reggel a telefonom csörgésére ébredtem, ami azt jelentette, ideje felkelnem és készülődnöm. Egy ébresztő zuhany után frissen és üdén ácsorogtam szobámban, ruha után kutatva. Meg is találtam a megfelelő öltözéket és magamra húztam.

választásom

Szempillaspirálommal átpödörtem pilláimat, felkaptam a cuccom és lebaktattam a lépcsőn. A táskámba bedobtam a szokásos sulis kajámat - a szendvicseimet, egy zacskó ropogtatni valót és egy üdítőt - majd hogy a reggeli hűvösebb levegő miatt ne fagyjak meg, magamra húztam még a farmerdzsekim és kiviharzottam a házból. Larat és Amyt anyáék viszik suliba kocsival, és amúgy is később kezdődik a tanításuk - kis mázlisták.

A suliba beérve rögtön a terem felé vettem az irányt és ahogy beértem lehuppantam leghátra a helyemre. Senki sem ült mellettem, egy barátom sem volt, az osztályban is max a fiúkkal lógtam néha-néha.

- Nicsak Selena.. megint nem sikerült felöltöznöd? - jött oda Ashley és a 'barátnői' .

Ashleyről csak annyit, hogy a suli legmenőbbjei közé tartozik. Hogy miért, arról fogalmam sincs mert se nem szép, se nem okos, de még csak nem is jó arc. Egy csődtömeg.. számomra. És még sokak számára szintén.

- Nicsak Ash megint nem sikerült befognod a szád? - vetettem oda hozzá. Cseppet sem volt kedvem hozzá, vagy megint veszekedésbe kerülni vele. Irritált már.. de nem kicsit.

- Brown kisasszony! - szólalt meg a tanár az ajtóban állva. Én csak halkan felnevettem, ugyanis kicsi korábban a nevével piszkálták (brown=barna). 'Enyhén' gyerekes poén, de én pont jót szórakozom rajta hogy húzhatom vele az agyát.

A nap borzasztó hosszú volt és még 3 hónapot ki kell húznom a szünetig. Az egész évhez képest örülök hogy csak ennyi maradt, de nehezen viseltem az iskolát, mint általában a tanulók.

A tanítás végén gyorsan nyargaltam ki a suliból, ahol rögtön meg is gyújtottam a szokásos szál cigimet. Már nagyon vártam hogy vége legyen a napnak és rágyújthassak. Ez ilyenkor tökéletes. Később csatlakozott hozzám három osztálytársam: Kyle, Mike és Nick. Normálisan furának találnám hogy valaki az én társaságomba keveredik és velem tart akár egy szál cigire, de velük sokszor van közös 'cigi-time'-om.

- Merre mész Sel? - kérdezte Nick.

- A suli mögött át a parkon és fel a hosszú utcán. Miért? - magyaráztam neki.

- Akkor veled tartunk, nem gond? - jelent meg szája sarkában egy aprócska mosoly.

- Nekem nem.. - rántottam meg vállam. Kicsit furák voltak, de nem nagyon foglalkoztam vele.

Lassan ballagtunk az út szélén, közben Mike mellettünk gurult gördeszkáján.

- Te miért lógsz mindig egyedül? - kérdezte meg kisebb szünet után Kyle.

- Mert nincsenek barátaim. Gondolom nem vagyok olyan 'jó arc' - mutogattam az idézőjeleket - mint Ashley és a csicskái.. - mondtam unottan. Különösebben nem érdekelt a téma, sokan kérdezték már tőlem hogy miért vagyok olyan magányos.

- Szerintem sokkal jobb arc lehetsz, csak nem mutatod meg senkinek sem. - szólalt meg Mike is.

- Ha te mondod.. - rántottam meg ismét vállam és beleszívtam cigimbe.

- Naa...! Ne legyél már ilyen flegma. Nem látod hogy szeretnénk veled haverkodni? - szólalt meg kissé nyávogósan, de teljesen jóindulatúan Nick.

- Nem vagyok flegma. Csak nem érdekel a dolog. Kösz ha szeretnétek megismerni,  de nem lesz egyszerű. Szerintem ezért nem lóg velem senki. Túl nehéz lenne kiismerni.. - álltam meg egy pillanatra az út közepén, majd nagy léptekkel tovább mentem. 

- De csak hagyd hogy megismerjünk! Jó arcnak tűnsz és be szeretnénk venni a bandába. - futottak mellém, mivel lemaradtak. 

- Jó.. - adtam válaszom teljes unottsággal hangomban - És mégis hogyan akarjátok kezdeni a megismerést? 

- Lógj velünk mindig suli után! - mondta Mike, mire mind helyeselően bólogatni kezdtek. 

- Oké.. akkor.. izé... eljöttök velem lógni egy parkba nem messze a Brighton str.-hez? - szedtem össze a megfelelő szavakat nem túl bonyolult mondatomhoz.

- Jaa persze, miért ne? - örvendeztek. Én kissé idiótán, amolyan 'ebbenmostmivoltolyanrohadtjó' tekintettek rájuk néztem, majd tovább mentünk.

A parkba érve leültünk és beszélgetni kezdtünk..

- És mit szeretsz csinálni? Zene? Kaja? Gép? - érdeklődött Kyle.

- Hát.. szeretek olvasni, énekelni és zenélni. Ha hinnétek ha nem, 7 éve tanulok zongorázni és énekelni is. Kaja? Hát.. - gondolkodtam el - imádok enni, a kedvencem a gyros. És azt hogy érted hogy gép? - néztem rá értetlenül.

- Számítógép.. úgy értem szoktál játszani? - nevetett.

- Jaa.. hát nem igazán. Nem vagyok egy kocka típus. - mosolyodtam el.

- És tudsz deszkázni? - vágott közbe Nick

- Nem nagyon.. Kéne? 

- Akkor majd mi megtanítunk. Benne vagy? - kacsintott rám Mike.

- Ám legyen.. - rántottam meg vállam és felálltam.

Miután megmutatták hogyan kell jól csinálni, megpróbálkoztam vele eleinte sikertelenül - és jól fenékre ültem - , de később kezdett egyre jobban menni és meg is tetszett a dolog.

A nap végül nagyon jól sikerült, megkedveltem őket, de azért még barátoknak nem mondanám magunkat.. legalábbis részemről..

- Sziasztok! - köszöntem el tőlük.

- Szia! - mondták egyszerre.

- Holnap suli előtt azért egy cigire tali! - kacsintott Kyle, mire halkan felnevettem.

- Okés, na pá! - intettem nekik és hazafelé vettem utam.

Hazaérve ledobtam a cipőm és felrohantam a szobámba. Házim nem volt az napra, így előkaptam a laptopom és felmentem twitterre. Megnéztem mit írt ki az a pár sztár akiket bekövettem, majd mikor már semmi érdekeset nem találtam lecsuktam a készüléket és lerohantam vacsizni. Közös családi vacsora volt, halál csendben.. mint általában.Nekem nem volt kedvem a társaságukhoz ami, valljuk be nagyon is érdekfeszítő - remélem érezni az iróniát -, így mikor végeztem betettem az edényeket a mosogatóba és felrohantam. Gyors elkészülés után bevetettem magam az ágyamba, és vártam hogy álmaim magukkal rántsanak egy tökéletes világba..

Kyle, Mike és Nick